Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, költő, műfordító, irodalomszervező, a nyelvújítás vezéralakja „Ő vala, ki a szerencsét sem nem ígérő, sem nem nyújtó literátori pályára számosokat tüzelt fel; s mozgást és életet öntött a tövises útra, mit mások kétségtől leverve pusztán hagytanak. Magát feledvén,…

Katona József (1791–1830) drámaíró „Különös teremtő tehetség volt ezé a Katonáé; bámulatos, hogy tudta a szenvedélyeknek olyan megragadó kifejezéseit olyan gondos beosztással elrendezni, hogy tudott annyi számítással – költeni! Alakjai nemcsak szépen beszélnek, szónoklanak, vagy ódában…

Kassák Lajos (1887–1967) „a magyar avantgárd atyja”, költő, műfordító, képzőművész „A századfordulón vasmunkásként került Budapestre, és különböző újpesti és angyalföldi gyárakban dolgozott. Itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal, itt fordult az érdeklődése az olvasás, az irodalom felé, és ez a…

Kármán József (1769–1795) prózaíró, esszéista „A Fanni hagyományai című szentimentalista regénye a Wertheriádák népes családjába tartozik. Én-regény, amely egy érzékeny szívű leány boldogtalan szerelmét és elhervadását adja elő. A goethei mintakép csak azt jelenti, hogy Európa-szerte uralkodó volt…

Karinthy Frigyes (1887–1938) író, költő, műfordító, eszperantista „Mulattatta azt, akivel társalgott. Úgy adta elő a mókáit, hogy önmaga nevetett rajtuk legjobban, s ez egy csöppet sem rontotta a hatást. A móka elmés volt, de az előadó vidámsága is magával ragadta a hallgatót. Kellemes volt vele…

Kányádi Sándor (1929–2018)  a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar költő „Indulásakor ő volt az »egyik legnagyobb ígéret«, aki a mai magyar irodalom talán legnépszerűbb, legolvasottabb költőjévé vált. Művei olvasása során nemcsak az rajzolódik ki, hogy a mai magyar…

Kaffka Margit (1880–1918) költő, író „Regényeiben a legnagyobb értéket s a legfőbb reményt az érzelmekben, az árnyalt, finom lelki életben keresi. Ez az életérzés velejéig nőies, s belőle ered módszere: az elemző megfigyelés, s ennek gyümölcse a kiváló emberrajzolás. Annak a képnek, amelyet a nő…

Juhász Gyula (1883–1937) költő „Mindig szemével beszélt. Aki csak egyszer látta őt, annak a szeme marad emlékezetében, amely törékeny és sovány arcát jelentőssé tette, fénybe vonta, megszépítette. Idegesen világítottak ezek a szemek. A tekintet, amely belőlük előtört, mélységekből jött, a szív…

József Attila (1905–1937) Baumgarten- és posztumusz Kossuth-díjas költő „József Attila isten kegyelméből való költő, és nagy fiatalsága olyan ígéretekkel teljes, amelynek beváltása – őt a jövendő magyar poézis legjobbjai és legigazabbjai közé fogja emelni. Ez a most serdülő és még iskoláit járó…

Jókai Mór (1825–1904) a „nagy magyar mesemondó”, regényíró, színműíró, újságíró „A valóság iránt kevés érzéke van, a költészet lényegét nem annyira a valóság eszményítésében keresi, mint inkább meghamisításában vagy túlzásában, egész a képtelenségig. Szerencsésen kezdett meséjét vagy alakjait…