Szepes Mária-breviárium

Szepes Mária (1908–2007)
író, forgatókönyvíró, költő, színész
„1939-ben, Tihanyban kezdte írni leghíresebb misztikus regényét, a »Vörös Oroszlán«-t. Novellának indult, de a téma egyre terebélyesedett, végül nagy regénnyé nőtte ki magát. A Vörös Oroszlán izgalmas cselekménye négy évszázadot fog át. Valójában az alkímia történetét és a keleti filozófia legmélyebb kulcsait rejti a keresők számára, de a tudományos-fantasztikus irodalom kedvelői is olvassák. A könyv 1946-os megjelenése nagy feltűnést keltett. 1947-ben bezúzták, 40 évig tiltott könyv volt.” (Mizsei Teri)
„Olaszra, spanyolra, angolra, németre fordították a lélekformázással foglalkozó műveit. Mint például »A mindennapi élet mágiájá«-t, vagy az elképesztő példányszámot megért »Pszichografológiá«-t. Ilyen »A sors és csoda mágiája«, »A lélek anatómiája«. Amellett, hogy az utóbbi harminc év hivatalos irodalomkritikája nem vesz tudomást róla, mégis az Írószövetség örökös tagja. Közben íróként, dramaturgként filmeket csinál, forgat. A rendszerváltás után születik újjá. Sorozatban kerülnek ki fiókjából az évtizedeken át kiadatlan kéziratok.” (Onagy Zoltán)
„A »Raguel hét tanítványa« című regényfolyamon – kisebb-nagyobb megszakításokkal – 30 éven át dolgozott (1947–1977 között). A főszereplő, a Mester, Raguel, aki évszázadokon át többször is újjászületik, hét földi halandó tanítványának beavatásával szeretné átmenteni az emberiséget a jövő számára. A könyv szellemiségét különböző egykor élt bölcselők és alkimisták világszemlélete nyomán alakította ki, de az egyes szereplők jellemzése nagyon plasztikus.” (Lacza Tihamér)
Mindenekfölött valami kollektív jóságot szeretnék megvalósítani magamban. Minden élő felé egyformán áradó, végtelen gyöngédséget és megbocsátást.
Érezted-e már a szavak érintését, amelyek simogattak, gyógyítottak, vigasztaltak, talajt csúsztattak a lábad alá; és tapasztaltad-e a szavak sebző, égető, jéggé dermesztő hatását, s azt, hogy olyan súlyosak néha, mint a föld egész terhe?
Sohase feledkezzünk meg a szavakban rejlő romboló-építő, kötő és oldó erőkről. Gonosz, maró, kegyetlen szavak gyógyíthatatlanabb sebet, veszedelmesebb mérgezést okoznak a durva fizikai sérülésnél.
A szavaknak nagy hibájuk, hogy mindenki mást ért alattuk. Először egyeztetni kell őket, mint a különféle órákat.
A szavak inkább eltakarják, mint megmutatják a valót. A gondolaterők viszont minden akadályon áthatolnak.
Minden szenvedés, kötés, szerelem, rémület, nyomor, betegség és halál csak képzet. Addig van ereje, míg hitünkkel, gondolaterőnkkel anyagot, testet adunk létéhez.
********
Akit szeretsz, azért tégy meg mindent, de semmire se kényszerítsd. Engedd el, engedd a maga útján járni.
Tudsz-e szeretni anélkül, hogy birtokolnál?
Ha csak egy embert, egy lelket megmentesz, már nem éltél hiába.
Az ember általában türelmetlen gyermekként kérdezgeti a sorsot, mit akar vele, s önnön lármájától nem hallja a választ, pedig nemcsak szavak, hanem a körülmények, az események alakulása és iránya is kiáltozzák szüntelenül.
Az erők mindig egyensúlyt keresnek. A teher is csak okosan, helyesen elosztva hordozható, különben azt zúzza össze a visszahatás törvényénél fogva, aki magáról átgördítette másra.
A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?
A gyűlölet a legfélelmetesebb, legmágikusabb hatalom, amely eddig a földön megjelent. Fehérizzásig korbácsolja a fanatizmust, tömeggé olvasztja az embert, s az a saját pusztulása árán is csak pusztítani akar.
Minden embernek vannak gyöngeségei. Neked is. Miért vetsz mégis követ néha azokra, akik nem rosszabbak, nem jobbak nálad, hibáik legfeljebb más módon nyilvánulnak meg?
Mit gondolsz, mi a helyesebb, ha embertársaid egyéniségében a hibákat, ütközőpontokat keresed, vagy az, miképpen tudod megérteni őket, s amennyire jellemük befogadja, megpróbálsz összehangolódni velük a saját törvényeik szerint?
A szeretet az, ami a világmindenség minden élőlényét egyformán szereti, azért szereti így, hogy segítsen az embereken, különben elvesznének.
********
Ami meghatározott és élesen világos, az mindig szegényes. Kevés. Csak az ismeretlenben határtalanok a lehetőségek.
Szentséges ég,
miképpen hihettük, hogy rajtunk kívül
és körülöttünk döntenek végül
rólunk bíráink? Bennünk ítélkeznek.
A változás, amely után sóvárogsz, nincs messze tőled! Mert nincs rajtad kívül. Benned van!
Aki súlytalan belül, azt minden ösztönszélroham elsodorhatja.
A dolgokat egyedül belülről lehet átélni. Azonosulni kell velük, hogy minden lehetőségükkel, veszélyükkel magunk mögött hagyhassuk őket.
Tapasztaltad-e már, hogy ami könnyű, erőfeszítés nélkül véghezvihető számodra, az nem igazi értéke sorsodnak, mert már tudod. Átélted. Nem tanulsz újat belőle. Ami nehéz, fájdalmas erőfeszítéseket kíván, egyedül attól nőnek lelki izmaid.
Miért nem szabadítod meg képzeletedet a múlt és jövő terheitől, mikor egyik fölött sincs már, avagy még hatalmad?
Nagyon halk
a zizegő hang benned. Rezonancia,
amit feléd küld a láthatatlan hárfa.
Figyelj rá. Mindig neki van igaza.
Minden emberben benne van az isteni szikra. A lelki érettség foka dönti el, mikor kezdünk kutatni rejtett énünk után. Az, aki nem a saját útját járja, előbb-utóbb megbetegszik, hiszen minden fizikai fájdalom, rossz érzés üzenet a lelkünktől. A lényeg, hogy azzal foglalkozz, ami Te vagy, találd meg az életben a megfelelő segítőtársakat, és teremtsd meg a belső harmóniádat.
A tudomány meg nem alkuvó szolgája, aki becsületesen végigjárja az utat, legfeljebb nagyobb kerülőt tesz, míg elérkezik a felismeréshez, hogy minden út a Teremtő Szellem misztériumához vezet. A hagyományok beavatottja eleve ebből indul ki.
Ha nem volna a csoda igaz,
Nem tudnál róla.
A csodálkozást soha ne feledd! Akard a szépet, a jót mindig megtedd! Bölcsek aranyának mágnese a lelked.
Ne kötsd le képzeleted szárnyait! Merj repülni, és merj örülni az agyadban megszülető minden bizarr, lángoló gondolatnak!
********
A hit magában, tudás nélkül kaotikus, ködös valami, és könnyen csődöt mond, alkalmazhatatlanná válik a kétségbeesett szükség óráiban.
A hit sohasem hiszékenység, hanem energia, amelyből egy mustármagnyi hegyeket mozdíthat meg, feltéve, hogy akiben felfénylik, a szívével gondolkodik, és az agyával is érez.
Minden zuhanás végén oltár előtt ébred az ember.
Az én Istenem bent bolyong testetlenül, körvonalak nélkül, megfoghatatlanul, egészen mélyen. Nincs hangja, csak impulzusai vannak, amelyek a gondolat küszöbéig érnek, mégis több minden gondolatnál és szónál, több a látható formavilágnál, amely körülvesz, a káprázatoknál és fájdalmaknál, a félelemnél és a halálnál. Több mindennél, amit ismerek, és ami megismerhető.
Nem elég
hinni.
Ne bámulj kábán az örvénybe!
Lehúz.
Tekints fel! Figyelj benső egedbe!
Csupa fontos jel. Utat mutat a végtelenbe.
A gond az, hogy az emberek mindent azonnal akarnak, nincs türelmük végigjárni a fejlődésüknek megfelelő lépcsőfokokat. Holott a földi lét a tapasztalásról kell hogy szóljon mindannyiunk számára, tisztán kell látni, hogy minden döntésünk jelzés a jövőnek.
Én már megtanultam, hogy csak az el nem ért célok maradnak meg nekünk. Egyedül azok nem válnak ócska selejtté.
Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan kell termelni, mint a fényt! Különben kialszik, s a sötétségbe beosonnak hozzád az éjszaka lényei: a csüggedés, a félelem és a meddő aggodalmaskodás.
Az öröm művészete abban áll, hogy önmagából táplálkozik. Nem szorul alkalomra, erőltetett csiholásra, mert akkor szalmalánggá válik, amelynek ellobbanása után mélyebbnek tűnik a sötétség.
********
Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska