Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2014. július.

Mit csinálunk? – kapja vagy legalábbis kaphatja fel fejét jó néhány olvasónk a cím láttán. Ha valóban így van, nem csodálkozom, de mindeddig egyikünk sem talált ki ennél jobb, tehát mindenki vagy legalább sok ember által ismert szót annak a fogalomnak a megjelölésére, amelyre utalok vele. Ebben az esetben az a legcélszerűbb, ha megmaradunk ennél a szónál, s megpróbáljuk érzékeltetni, mit is jelent.

A megmagyarázandó kifejezésben a nálunk mindössze néhány évtizede terjedő, angol eredetű nemzetközi szó rejlik, a szleng. Ez olyan, főleg a nagyvárosokban kialakuló, a választékostól nagymértékben eltérő nyelvhasználatot, nyelvváltozatot jelent, amelyet a bizalmas, a durva, a közönséges vagy akár a bűnözők világából átvett ún. tolvajnyelvi szavak és fordulatok kedvelése jellemez, s amely több nyelvi rétegben is megtalálható, de talán leginkább a fiatalok nyelvhasználatában otthonos, s utánpótlását is nem kis részben a fiataloktól kapja. Ez a használat a korstílus része, egyúttal függvénye, amely nem tűr beleszólást, legföljebb a jó ízlés „nevében” emelhet szót pedagógus, nyelvész, író, pap vagy akár politikus a mai etikai és köznyelvi norma alapján különösen durvának, trágárnak vagy erkölcstelennek számító szavak, fordulatok használata ellen.

Hogy mi a szleng, azt ezzel a pár mondattal már jellemeztem is. Hogy jellemzésem teljes legyen, ehhez még azt szükséges hozzáfűznöm, hogy a szlengesedés egy folyamatot jelent, pontosabban ennek a nyelvhasználatnak a további terjedését, előretörését.

Itt ismét csak azt mondom: nincs okom és jogom tiltakozni a szlengesedés ellen, hiszen a maga nyelvhasználatát minden nemzedék saját maga alkotja meg, alakítja ki. A nyelvésznek legföljebb az lehet a teendője, hogy tudatosítsa a fejlődési irányokat, s állapítsa meg, tegye nyilvánvalóvá az egyes nyelvi normák közti különbségeket. Azazhogy egy fontos tennivalója – legalábbis szerintem – mégis van. Tudatosítania kell, hogy valamely nyelvi norma elsősorban a maga helyén, a maga közegében jó. A gyermeknyelvi szavak a maguk helyén, kisgyerekek körében kiválóak, de a felnőttek világában a már kikristályosodott becéző szavak használatán túl nemegyszer gügyögésnek számítanak. A szakszavak nélkülözhetetlenek a tudományok s a szakmák világában, de a köznyelvbe – legalábbis magyarázat nélkül – nemigen illenek, mert ott hasznos ismeretek terjesztése helyett nemegyszer inkább zavart keltenek. A szleng pedig, hogy ezzel a példámmal máris közvetlen mondanivalómra térjek, a maga sajátos szavaival, fordulataival, „éthoszával” együtt elsősorban azokhoz a közösségekhez, csoportokhoz szól, amelyeknek tagjai egyrészt „vevők” is rá, másrészt meg otthonosak is benne.

Szlengesedés a címadásban

Kétségtelen: számos helyen, számos orgánumban, főleg bulvárlapokban, valamint különféle internetes fórumokon a cikkek, közlemények, hirdetések címébe is jól illenek a szleng világából kinőtt szavak. „Óriásit kaszált Angelina” – olvasom a Bors 2014. június 3-i számában, s mivel ezt a lapot eléggé ismerem is, nincs is a címmel semmi gondom. „Tetkós doki lett a rektor”, látom a nekem még régebben beküldött példát a Blikkből, s ezen sem csodálkozom. „Popikon a Szigeten!” – ötlik szemembe egy friss internetes hirdetés, s mivel akiknek szól, azok mind megértik, ezen sem akadok fenn, mint ahogy ezeken sem: „Beájul a pilóta”, „Nyári hajpara” (az e címen megjelent cikk arról szól, hogy nyár idején a só, a víz s a sugárzás miatt különös gondot kell fordítani a hajápolásra) stb. De olyan lapokban, könyvekben írásokban, internetes hírportálokon, amelyeknek nemcsak fiatalok, nemcsak bulizók, nemcsak bulvárfüggők stb. a befogadói, szerintem nincs helyük az ilyen típusú címeknek, mert szerzőik velük olyan mezőkre tévednek, amelyek nem hozzájuk tartoznak. Szemléltetésül bemutatok két példát. Egy régiós napilapunkban jelent meg még régebben, de számomra máig emlékezetesen a következő cím: „Reglonozzák a napraforgót”. Az a levélíróm, aki beküldte, nem ismerte a szót, de hiába kutakodott, nem akadt rá egyetlen szótárban sem, s ami még elképesztőbb, magában a cikkben sem volt magyarázat. Mindössze ez a fél mondat volt olvasható vele kapcsolatban: „helyenként reglonozzák a korán beért napraforgó-táblákat”. Én végül Moldova Györgynek korábban megjelent, „Égi szekér” című, a mezőgazdasági repülőkről szóló könyvében találtam feleletet a kérdésre, ugyanis Moldova, a tapasztalt író tudta, hogy az olvasót sohasem szabad bizonytalanságban hagyni. Mikor említett riportkönyvének egyik interjúalanya is használta a reglonozás szót, máris belekérdezett: „Mi az a reglon?” S már jött is a válasz, amely mindent megoldott: „Egy olyan vegyszer, amely órák alatt leperzseli a leveleket, és ezzel sietteti az érést, vagy megállítja a rothadást”. A jó újságíró így jár el. Ha már a címben nem, a cikkben eloszlat minden félreértést.

„Tetkós doki lett a rektor”

A másik szemléltető példám a következő cím: „Újra zúz a Vasszűz Budapesten”. Egy országosan elterjedt napilapunk 2014. június 3-i számában jelent meg, s ennek láttán határoztam el, hogy e számunkban a szlengesedés veszélyeiről írok. Tudom, a magyar ajkú lakosság nem jelentéktelen részének – a fiataloknak, a könnyűzene kedvelőinek, a zenei együttesek ismerőinek stb. – érthető, sőt természetes ez a cím, de a többieknek vajon mit jelent, mit sugall? Persze, valamennyit mindenképpen megtudnak belőle, hiszen már a cikk legelső mondata is nyújt hozzá segítséget, ekképpen: „Ma este a Papp László Sportarénában ad koncertet minden idők egyik legnagyobb heavy metal zenekara, az Iron Maiden.” Ám azt vajon tudják-e az olvasók, hogy a zúz ige jelentése itt nem ’nagy erővel apróra tör’, s nem is ’zúzódást, sebet okoz valamin’ – holott még legújabb szótáraink is csak ezt a két jelentését ismerik –, hanem ’zenél’, illetve ’nyomul’, ahogy ez az ifjúsági szlengben az utóbbi pár évben kialakult? S azt, ha történetesen nem tudnak angolul, s így az együttes Iron Maiden nevét nem tudják magyarra fordítani, tudják-e, hogy a vasszűz egy női alakra formázott, egykori, kegyetlen kínzóeszköz neve? Megtudják-e egyáltalán, hogy mi a szerepe a szónak a cikkben? (Azért említem meg ezt is, mert a vasszűz csak a címben fordul elő, a cikkben egy árva szó sem esik róla.)

„Újra zúz a Vasszűz Budapesten”

Nem ragozom tovább a dolgot (ez is szleng kifejezés; jelentése: ’fölösleges volna tovább részleteznem’), hanem egy rövid megállapítással, valamint ahhoz kapcsolt tanáccsal zárom soraimat. A szleng napjaink egyik feltörekvő, terjeszkedő nyelvhasználati formája. Élhetünk eszköztárával, hiszen sok mindent elárul rólunk, ízlésünkről, gondolkodásunkról, de hozzá nem szokott honfitársainknak is szóló írások, hirdetések stb. címébe való belemesterkedéssel vissza ne éljünk vele!

Grétsy László