2011 márciusában jelent meg a brit Sheridan „Shed” Simove szerző What Every Man Thinks About Apart From Sex (‘Amire minden férfi gondol a szexen kívül’) című új könyve, amely a címlap mögött kétszáz üres oldalt tartalmaz. Az interneten egyelőre 4,7–7 font közötti áron árulják.

A betűk száműzése a belívekből nem újdonság, ám jellegzetesen valami groteszk üzleti fogás is lappang mögötte. Két lázadó, Michel Deguy és Friderikusz Sándor, mintha összebeszéltek volna, különös szimmetriával megvalósították a lapszámozás nélküli (Deguy) és az ideálisan csupán lapszámból álló (Friderikusz) könyvet. Mindennek azonban komoly, a magyar kultúrában is nyomon követhető előzményei, mondhatni előkészítései vannak.

Örkény István azt a célt tűzte maga elé az Egyperces novellák (Bp.: Magvető 19681, 19692, összegyűjtve folytatásaival: Bp.: Szépirodalmi 19913) megírásával, hogy az írói közlés minimumát az olvasói képzelet maximumával kapcsolja össze. Novellafűzérének egyik nevezetes darabja a Lehetőségek ciklusba felvett Üres lap (1968: 296, 1969: 322, 1991: 521). A címhez fűzött csillagos jegyzetben kifejti, hogy az itt elmondottak „vagy nem létező dolgokról szólnak, vagy pedig olyan létezőkről, amelyekről az írónak nincs semmi mondanivalója”. Örkény eme műve olyan jól sikerült, hogy a Válogatott egyperces novellák közé is bekerült (Bp.: Palatinus 2000: 167).

Ami a lap és oldal minden gyerek számára világos megkülönböztetését illeti, a hagyományos magyar könyves gyakorlatban archaizálva lap néven a papír egyik felületét nevezték, s a két oldal levél volt. Így a könyves lap szó jelentése köznyelvi ‘oldal’, a könyves levél köznyelvi ‘lap’. Ráadásul a latinból külön lexikalizált a szaknyelvi rektó ‘homlokoldal’ és a verzó ‘hátoldal’. Ami az eredetet illeti és az archaizálást magyarázza, az az, hogy az európai kultúrában a kódexekben, ősnyomtatványokban (inkunábulumokban) nem volt lapszám. Az oldalszámozás csak az antikvák korától (XVI. század) terjedt el, majd ideálisan a nyomtatványok mindkét oldala számozott lett.

Friderikusz és Simove is ráérzett, hogy az üres lapokkal megjelentetett könyv sokaknak újdonság, érdekesség. Pedig a könyvkiadás konjunktúrája idején az ilyesféle könyv – egy-egy furcsa prototípus – nem volt kivételes. A kötészettel is rendelkező nyomdák gyakran gyártottak ilyesféle példányokat megrendelőik számára mintának, s a makett szónak volt szaknyelvi ‘kiadandó könyvnek üres lapokból bekötött mintapéldánya’ jelentése. Angol szaknyelvi megfelelői a blad és a mock-up.

A normál könyvben, az európai kultúrában a lapszámozás a főszöveg alá, az oldal aljára, s ott is középre vagy kívülre, legfeljebb belülre kerül. Az értelmetlenkedő hülyéskedés azonban sokféleképpen lázad ez ellen az egész normális gyakorlat ellen, aminek egészen enyhe formája az archaizáló, az oldal tetején történő lapszámozás.

Friderikusz Sándor Ez egy tiszta jó könyv című magánkiadásban megjelent munkája (H. n.: Friderikusz Sándor 1988) „216 oldal arról, hogy a 80-as évek végén mi mindentől boldog 825 magyar ember?” (Ez áll a 3. oldalon, a szennycímlapon.) Friderikusz a boldogságról szeretett volna írni, de a felkérésre hozzá intézett levelek szinte kivétel nélkül a boldogtalanságról szóltak. A kötetben megtalálható Csepeli György előszava (11–15. oldal) és Esterházy Péter lektori jelentése (209–211. oldal), s köztük üres lapok (16–208) lapszámozással (alul, belül). Ami a szerzőket illeti (Esterházy, Friderikusz, Csepeli), semmi jellegzetesen közös nincs bennük, legfeljebb a celebek korabeli összefogásának lehettünk tanúi, s ezúttal különösebben jelentős, értelmes művet sem alkottak.

Michel Deguy a költészet határainak feszegetéséről nevezetes. Tiszteletbeli magyarnak számít, jó kapcsolatot tartott a párizsi Magyar Műhellyel, az 1960-as évek közepétől sokszor járt Magyarországon, s csak az Orpheusz Kiadónál két kötete jelent meg Romhányi Török Gábor fordításában. Első: Metszetek, 2001, második: Ami nem múlik el soha. Gyászdal, 2008. Utóbbi kötete felesége halálának alkalmából írt, 1995-ös gyászdalainak fordításait tartalmazza. „A könyvben nincs oldalszámozás – mert többé-kevésbé minden oldal lehetne az első, vagy akár az n-edik. Rendező elvű sor nincs. Minden egyes oldalon újra kezdődik minden; minden egyes oldalon befejeződik minden.”

Kicsi Sándor András