Eredeti megjelenés: olvassbele.com, 2023. 07. 08.

Országh László eredetileg zömmel az 1970-es években publikált – és most újra kiadott – műveinek egyike a magyar szókészlet idegen eredetű, részben már jövevényszóvá is vált elemeinek a vizsgálatával foglalkozik. A másik kötet hosszabb-rövidebb írásokat tartalmaz, melyek eredetileg a Magyar Nyelvőr hasábjain jelentek meg. Az elmúlt közel fél évszázad alatt ezek nemcsak hogy nem veszítették el aktualitásukat, de napjainkban fokozott érdeklődésre tarthatnak számot. Vagyis újraközlésük igazi értékmentés.

A művek ismertetése előtt illik a szerzőről megemlékezni. Országh László (1907–1984) nevét a mai (pontosabban a tegnapi) generáció kiváló szótárainak borítójáról ismeri, még ha nem is forgatta naponta. (A mai generáció viszont csak elvétve használ nyomtatott szótárakat.)

Országh László a róla elnevezett díj plakettjén

A professzor a 20. század magyar tudományos világában a hazai anglisztikának és amerikanisztikának egyik meghatározó személyisége volt, de nem kizárólag ennek, hanem a magyar lexikológiának és a lexikográfiának is. Az egyik legismertebb nagy műve – főszerkesztőként – A magyar nyelv értelmező szótára hét kötete. Országh László egyaránt tekinthető nyelvésznek és irodalmárnak – számos angol és amerikai alkotót mutattak be írásai a hazai közönségnek –, életrajza, munkássága és műveinek listája természetesen megtalálható a Wikipédián.

Az Angol eredetű elemek a magyar szókészletben című, eredetileg 1977-ben megjelent munkájában a 17. század elejétől az 1970-es évek közepéig tekinti át a magyar nyelvbe került angol szavakat, csaknem ezret. Ezek között akadnak tiszavirág-életűek, melyek alig néhány alkalommal bukkantak fel egyes szerzőknél, de szótárakba már be sem kerültek.Érdekes csoport ezen belül az angol eredetű, de éppen az angol nyelvben elő nem forduló ál-angol szavaké. Ilyenek pl. az autóstop, a dodzsemez, a hippis, a rekorder. A munka első része – Az angol szóanyag megjelenése nyelvünkben – korszakokra bontva mutatja be az anyanyelvünkbe kerülést, míg A meghonosodás folyamatai című részben arról szól, hogy a beilleszkedés milyen lépcsőkön át jutott a jelentésbeli beágyazódásig.

Illusztrációként csupán néhány példát mutatok, egy jellegzetes terület, az orvostudomány anglo-latinizmusai köréből, de idézek máshonnan is. Az angol mint nemzetközi kommunikációs nyelv térhódítása folytán a hetvenes években legfiatalabb jövevényeknek tekinthető angol elemek ma már szinte ódonnak tűnhetnek – az azóta végbement gazdagodás lajstromozása pedig egy mai Országh-követőre vár.

Szimbolikus, hogy a legelső felbukkanó angol szó a parlament volt 1616-ban, egy állam-bölcseleti mű fordításában, ugyanott megjelenik a puritán szó is, mint egy szekta neve, majd pedig mint teológiai szakszó, a sokat emlegetett ún. anglo-latinizmusok első képviselőjeként. A következő évtizedek jövevényei még a druida, a jacht, a flanell, kicsivel később az angol világra jellemző, sokszor „francia ősre” visszamenő lokalizmusok (helyi képződmények) ezek: büdzsé (budget írásmóddal), komité (committee írásmóddal), verdikt (verdict írásmóddal), valamint pl. a lord és a milord (mylord), továbbá a lady és a dzsentlemen (gentleman).

Az 1620 és 1820 közötti időszakot követő reformkorban (1820–1849) olyan mértékben megnő a beáramló szavak száma, hogy Országh László 13 csoportot különböztet meg: a politikai élet terminológiája, a társadalmi élet szavai, a lakáskultúra szóanyaga, a közlekedés, a sport, a szellemi foglalkozások, a bölcselet és vallások, az iparosodás, a mezőgazdaság, az étkezés és italfogyasztás, az egészségügy szavai, továbbá ún. egzóták, vagyis az angol közvetítésével nyelvünkbe került egzotikus elemek: totem, mohikán, tájfun stb.

A következő száz évben új területek is fontosakká válnak. Megjelenik a foglalkozások körében a detektív és a boy (futárgyerek jelentésben), a gazdasági élethez kapcsolódva a tröszt, a konzorcium, a biznisz és mint szintén jellegzetes angol-latin szavak az infláció és a kooperáció.

Az üzleteknek nem vásárlás, csupán nézegetés kedvéért való járása akkor a német közvetítéssel hozzánk érkezett shoppíroz szóval fejeződött ki; a későbbi korból idézett shopping a ’plázázás’ mellett magát a vásárlást is jelenti.

Az egészségügyi, orvosi szavak között előfordulnak angol eredetűek (pl. mumpsz), valamint igen jelentős számban ógörög és latin eredetű elemek felhasználásával szerkesztettek. A legtöbb ilyen szó és kifejezés mai jelentése az angolban alakult ki: hormon (Hippokratésznál más értelemben, de előfordult); anesztézia, antiszeptikus (a magyarban az angolhoz képest visszalatinosítva); neuraszténia, hallucináció. Időben hozzánk közelebbi időszakból valók a stressz, a streptomicin, a donor, a pace-maker és a genetika.

A sportnyelv köréből származó szavak jelenlétét csak megemlítem. A háború utáni időszak néhány kölcsönszava azonban változatlanul eleven: ketchup (maláj eredetű egzóta), grill és grillez (ez utóbbi ál-angol szavunk), telex, hardware és software (bár például éppen ezeknek a helyesírása azóta már idomult a kiejtéshez), bit és kód, menedzsment és infrastruktúra, stressz, státusszimbólum, posztgraduális képzés.

A tanulmánykötet második fele nyelvészetileg jobban képzett, „elszántabb” olvasóknak lehet csemege. Itt a legérdekesebbek a tükörfordításokról szóló oldalak. E szavak között azokra érdemes odafigyelni, amelyek nagy hasonlóságuk ellenére sem teljesen azonosak az angol eredetivel (felhőkarcoló/skyscraper, labdarúgás/football) a magyar változatok születésére erősen hatottak a 20. század első harmadának nyelvmegújító törekvései. Sajátosak az ún. hibrid összetételek is, amikor csak a tükörszó egyik fele van lefordítva: agytröszt, dalfesztivál, összkomfortos, starthely stb.

Az Angol eredetű elemek a magyar szókészletben új kiadását ajánlom valamennyi, a magyar mellett az angol nyelv iránt is érdeklődő olvasónak.

A Szóeredeztetések kötet rövid írásaiban Országh László a szavak mozgásáról, egyik nyelvből a másikba való átkerülésükről mond el meglepő kulturális, történelmi összefüggéseket. Megtudhatjuk, mi köze a vesszőparipának hobbi szavunkhoz, milyen kapcsolat van a jenki és a zsoké szavak között; miért volt szinte szitokszó egy időben a klub, hogyan kötődik a jakobinusokhoz, és mit tett Széchenyi a szó rehabilitációjáért; mi az összefüggés a skót kockás pléd mintája és a rekortán fedésű sportpálya között; mi köze a kakasfarokhoz, illetve a ló levágott farkához a koktél szónak.

Országh professzor mintaszerű írásaiban példát mutat arra, miként kell – a látszatra unalmas és száraz – szóeredeztetést, a szavak vándorlását olvasmányosan, színesen, izgalmasan bemutatni, feltérképezni.

Bodnár Ildikó