A földikutya népi elnevezései

A földikutyafélék (Spalacidae) a rágcsálók rendjében az egérszerűek alrendjébe tartozó család. Közép- és Dél-Európától a Kaszpi-tóig terjedő területek lakói. A föld alatti életmódhoz alkalmazkodtak, kártékonynak számítottak (Schmidt 1987: 10–11), de az etnozoológiában a rosszul számontartott állatok közé tartoznak (Rácz 2012: 177). A Magyarországon talán még előforduló nyugati földikutya (Spalax leucodon) fokozottan védett.

A földikutya máig periferiális állatnak számít, s más állatokhoz viszonyított elnevezései is ezt mutatják. A vakondokkal, egérrel, patkánnyal, kutyával egyaránt előszeretettel összecserélték, viszonylag későn jelent meg a tudományos szakirodalomban, s korai népi elnevezései még problematikusabbak. Talán már a földikutyára vonatkozik egy 18. századi erdélyi adat: vokoncs (1717) ‘vakancs, földikutya (Nannospalax leucodon)’ (SzT. 14: 647). Bugát Pál már egyértelműen számontartotta: „vaksik (vakondegerek), fn. les rats-taupes, spalax” (1843: 461; franciául rat ’patkány’, taupe ’vakondok’; a spalax ekkor már tudományos névként ’földikutya’).

https://scontent-vie1-1.xx.fbcdn.net/v/t1.0-9/58384630_2137063453072492_7392420452003479552_o.jpg?_nc_cat=109&ccb=2&_nc_sid=0debeb&_nc_ohc=kBw7iZEWbzYAX_-6yTn&_nc_ht=scontent-vie1-1.xx&oh=e5ca39505cda89f636ae3328a7e577e3&oe=5FFDAC99

Földikutya

A földikutya ‘Spalax’ tudományos elnevezés népnyelvi eredetű, de sokan kifogásolják. Gaál István a heréc zalai tájnyelvi elnevezését javasolta meghonosítani ennek az állatkának, amelynek népi nevei szerinte országszerte szintén földikutya és vakkutya (1936: 283). Molnár Nándor szerint: „A kutya állatnév egyik speciális összetétele a földikutya, vakkutya (Spalax leucodon)” (1987: 510). Ami a Gaál által említett elnevezéseket illeti, a nyelvjárási heréc (herőc és heríc alakváltozatokkal) egyébként általában ‘patkány’, de lehet ‘a fák tövét megrágó egérnemű kártékony állat’ is (MTsz 1: 844; ÚMTsz. 2: 930, herőc alatt; NMTSz. 360; Bugát Pálnál is herécz ‘patkány’, 1843: 184); a vakkutya a Sárréten ‘vakond’ (NMTSz. 954). A nem túl szerencsés tudományos névvel egyező népi névadás szerint Oláhlapádon földikutya ‘Spalax’, de ennek a szónak van még a nyelvjárásokban ‘hörcsög’, ‘vakondok’, ‘menyét’, ‘sündisznó’ jelentése is (ÚMTsz. 2: 515–6, NMTSz. 293). Valószínűleg a Spalaxra vonatkozik a következő mezőségi hiedelem: „A földi kutya megfojtása (…) gyógyító erőt kölcsönöz az ember kezének” (Keszeg 1998: 271).

https://4cdn.hu/kraken/image/upload/s--y2Tl8GLw--/79mM11JoHZYfrLZVs.jpegFotó: Ujvári Sándor/MTI/MTVA

Újabb gyűjtések is regisztrálnak ‘földikutya’ jelentésű szókat. A magyar etnozoológia klasszikusai a Felső-Szigetközből és a Sóvidékről egyaránt fődikutya néven említették (Kovács 1987: 88, Gub 1996: 87). Ulicsni Viktornak és munkatársainak a Szilágyságban (Szilágynagyfaluban) végzett gyűjtése szerint fődipatkány ‘Spalax leucodon’, amely név azonban egyben a vándorpatkány (Rattus norvegicus) egyik helyi elnevezése is (Ulicsni et al. 2013). A moldvai magyarban (Szabófalván) talán román hatásra földicenk ‘földikutya’ (MMTnySz. I./1: 289, II: 117) – ebben a nyelvjárásban a cënke, cenke ‘kutyakölyök’. E szótár közli a ‘földikutya’ jelentésű román és angol szókat is. A románban elnevezése orbeţ ‘vak, vaksi’ és ţâncul-pământului ‘föld kölyke’, az angolban mole-rat ‘vakondpatkány’.

Angolul mole-rat 'vakondpatkány'

A földikutya ökológiai szempontból motivált állatnév, s párja, hasonló szempontból motivált az ugyancsak -kutya utótagú vízikutya ‘vidra’ is (Kiskunhalas, ÚMTsz. 5: 757). A Magyar Nyelvjárások Atlasza, a XX. század közepének e nagy méretű, tájszókat felmérő vállalkozása szerint nyelvjárásainkban a -kutya utótagú, más állatokat megnevező összetételek különösen gyakoriak a sündisznónak a megnevezései között (sünkutya, szőrkutya, szúrókáskutya, szúróskutya, szűrkutya, töviskeskutya, tüskéskutya, 622. kérdés, továbbá ÚMTsz. 3: 666–7).

A kutya az emberiség elsőként háziasított és legtöbb funkcióban alkalmazott állata. A nomináció egyik törvénye, hogy a feltűnőbb, jelentékenyebb dolog, ez esetben állat kap előbb nevet, s esetleg erről lesz elnevezve a kevésbé feltűnő. E törvény értelmében más nyelvekben is gyakori, hogy a ‘kutya’ jelentésű szóval alkotott összetételek másféle állat megnevezésére is szolgálnak. Ugyancsak a ‘kutya’ jelentésű szó kitüntetettsége kapcsán megemlíthető, hogy az állatneveknek univerzális, a világ nyelveire általában jellemző lexikalizálására egy időben a ‘kutya’ jelentésű szó közel univerzális, legalábbis gyakori lexikalizálása volt az óvatos tipológusok példája (Comrie 1981: 190, Frawley 1994: 92–93).

Irodalom

  • Bugát Pál 1843. Természettudományi szóhalmaz. Magyar Királyi Egyetem, Buda.
  • Comrie, Bernard 1981. Language Universals and Linguistic Typology. Syntax and Morphology. Basil Blackwell, Oxford.
  • Frawley, William 1992. Linguistic Semantics. Lawrence Erlbaum Associates, Hillsdale, New Jersey.
  • Gaál István 1936. Amit rosszul tudunk. Természettudományi koholmányok és balítéletek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest.
  • Gub Jenő 1996. Erdő-mező állatai a Sóvidéken. Firtos Művelődési Egylet, Korond
  • Keszeg Vilmos 1998. Állatok a mezőségi hiedelemrendszerben. In: Füvessy Anikó, szerk.: Állatábrázolás a magyar néphagyományban. Ethnica, Debrecen 267–280.
  • Kovács Antal 1987. “Járok-kelek gyöngyharmaton...” Növény- és állatnevek a Felső-Szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvár (Mosonmagyaróvári Helytörténeti Füzetek 6.)
  • MMTnySz. Péntek János, szerk.: A moldvai magyar tájnyelv szótára I/1. A–K. 2016. I/2. L–Zs. 2017. II. Közmagyar – moldvai magyar rész A–Zs. 2018. Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár.
  • Molnár Nándor 1987. A magyar mezőgazdasági szókincs története. Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Növénytani Tanszék, Gödöllő.
  • MTsz. Szinnyei József: Magyar tájszótár. Hornyánszky, Budapest 1: A–Ny 1893, 2: O–Zs 1901.
  • NMTSz. Kiss Gábor, szerk.: Nagy magyar tájszótár. Tinta, Budapest 2019.
  • Rácz János 2012. Állatnevek enciklopédiája. A gerincesek elnevezéseinek eredete, az állatok kultúrtörténete, néprajza és mitológiája. Tinta, Budapest.
  • Schmidt Egon 1987. Nemszeretem állatok. Natura, Budapest.
  • Ulicsni Viktor–Ingvar Svanberg–Molnár Zsolt 2013. Folk knowledge of non-domestic mammals among ethnic Hungarians in North-Western Romania. North-Western Journal of Zoology (Oradea) 9/2: 383–398.
  • ÚMTsz. B. Lőrinczy Éva, szerk.: Új magyar tájszótár. Akadémiai, Budapest 1: A–D 1979, 2: E–J 1988, 3: K–M 1992, 4: N–S 2002, 5: Sz–Zs 2010.

Kicsi Sándor András