Amint ígértük, most azzal foglalkozunk, hogyan lehet enyhíteni az „e” hangok terheltségén.

Ismeretes, hogy vannak e–ö alakpárú szavaink. Ezek közül, ha nincs külön jelentésük az ö-s alakoknak, használhatjuk ezeket.

Elsősorban a „fel, föl” igekötőre gondolunk: felönt, felad, felöltözik, de fölenged, fölemelkedik. Ugyanígy jól használhatók a következő szavak is: fölösleges, föltétlen, följebb, tömérdek, fölső, födöz, söprű, födél, vörös.

Seprű vagy söprű?

Vigyázzunk, hogy túlzásba ne vigyük az ö-s változatok használatát, mert sokszor a nyelvhasználat nem azokat fogadta el, vagy jelentésük megváltozott. Így pörösködni és pereskedni egyaránt lehet, de a bíróság előtt inkább pereljünk. A harcias menyecske pedig pöröljön a szomszédasszonnyal. Pörlekedjünk, de ne perlekedjünk. Ugyanígy csöngessünk, de a csengőt nyomjuk meg A csepp és csöpp egyaránt jó, de egy kis gyermeket kedveskedve csak csöppségnek nevezhetünk. A madár repülhet is, röpülhet is, ahogy kedve tartja, de nincs röpülőgép és röptér, hanem csak repülőgép és reptér. A taréj–tarajjal is csínján bánjunk, mert a kakasnak taréja van, a hüllő neve pedig tarajos gőte. A köröszt nyelvjárási alak, a Vöröskereszt szervezet neve előtagjában ö-ző, utótagjában e-ző alakban állapodott meg.

A köröszt nyelvjárási alak

Óvakodjunk attól is, hogy erőltessük az ö-zést. mert akkor könnyen nyelvjárási alakokat használunk. A böcsület, bötű, föstmény, röst, köll, köröszt, pöngő szavakra gondolok itt.

Még egy lehetőségünk van az „e” hang elkerülésére. A vegyes hangrendű szavak esetében, ha utolsó magánhangzójuk magas. A részletes tárgyalás helyett csak néhány példát említek: amkétezés helyett ankétozzunk, ugyanígy mély hangú toldalékokkal lássuk el pl. a következő szavakat: affér(ja), oxigén(nak), aktív(an), passzív(ak), kollektív(abb), bankett(ra), balett(ozik), kupec(ok), aszpirin(ja), sóder(ral). V. J. szívesen olvasott rovata a Népszabadságban: Az újságíró noteszából (pedig előzőleg „noteszéből” volt). Legyünk tehát mi is a „mélyhangosítás” hívei ebben a kérdésben.

Az újságíró noteszából

És végül: ha másként nem lehet, fogalmazzunk másképpen, vagy újra. „Nem lehettem jelen, mert el kellett mennem.” Mennyivel jobb hangzású ez így: „Nem lehettem ott, mert másutt volt dolgom”. Vagy: „Egyetlenegy emberrel sem beszéltem”, helyesebben; „Senkivel sem tudtam beszélni.”

A „fene, eleven, szertelen »e« hangunk” kérdésében mindannyiunknak színt kell vallanunk.

Kiss István

A fenti írás eredetileg a Petőfi Népe napilap 259. számában jelent meg 1969. november 7-én.