Kedvenc esti lapomban, az élőnyelvi adatokban mindig bővelkedő Mai Napban olvasom, hogy „Néhány hónapja leégett a ladánybenei aréna, előtte pedig a kecskeméti Robinsonban volt munkája a lánglovagoknak”. Lánglovagok? – torpanok meg egy pillanatra, de aztán rájövök: alighanem a tűzoltókról van szó.

Lánglovagok akcióban

Múlt héten írtam az ún. körülíró metaforáról (A szem rágógumija s más ilyenek). Az ilyen nyelvi képnek két tagja, eleme van: a képi elemet (a voltaképpeni metaforát) ugyanis mindig megelőzi egy magyarázó – vagy inkább „helyesbítő”, „enyhítő” – szerepű bővítmény. Pl. a televízió, amelynek műsorát jobb szórakozás híján éppoly gépiesen fogyasztjuk, ahogyan a gumit rágjuk, nem egyszerűen rágógumi, hanem a szem rágógumija. Ily módon nevezték el a forgalomlassító útakadályt fekvőrendőr-nek, a kamionszállító vasúti szerelvényt pedig gördülő országút-nak.

A körülíró metafora alakilag nemcsak birtokos jelzős vagy minőségjelzős szószerkezet lehet, hanem sokszor összetétellé, összetett szóvá tömörül. Ilyen a most idézett lánglovagok is: a tűzoltók lovagok, mert hősiesen szembeszállnak a lángokkal, ezért nevezhetők a láng(ok) lovagjai-nak, röviden lánglovagok-nak.

Gyászhuszár (Forrás: Fortepan / Hanser Mária)

A foglalkozásneveknél maradva: körülíró metafora a sportújságírói stílusban kedvelt porfelhőlovagok (= országúti kerékpárversenyzők) meg a már köznyelvivé fakult gyászhuszár (= temetkezési alkalmazott) is. Ez utóbbinak az a magyarázata, hogy a ravatalozást végző, a koporsót vivő munkásokat régebben a huszárokéra emlékeztető cifra egyenruhába bújtatták. Végül sajátos „foglal­kozásnév” az argóban a tréfás, egyben gúnyos lepedőakrobata (= prostituált). Ezzel azonban már át is tértünk egy másik témára, a „szemérmes durvaságok” témájára. De erről majd legközelebb!

Kemény Gábor