Egyszer a pápa elhatározta, hogy kitiltja a zsidókat a Vatikánból. A zsidók felháborodtak, ezért a pápa beleegyezett, hogy ha egy zsidó le tudja győzni őt teológiai vitában, maradhatnak.
   A zsidók egy bölcsességéről ismert rabbit választanak, hogy kiálljon a pápával a „párbajra”. A rabbi azt mondja, hogy tegyék érdekesebbé a vitát, és egyiküknek se legyen szabad beszélnie. A pápa beleegyezik. A vita napján a pápa és a rabbi leültek egymással szemben, a hívek köréjük gyűltek.
   A pápa felemelte három ujját.
   A rabbi felmutatta egy ujját.
   A pápa ekkor kört rajzolt a levegőbe.
   A rabbi a földre mutatott.
   A pápa elővett egy ostyát és egy pohár bort.
   A rabbi elővett egy almát.
   A pápa ekkor felállt:
  Feladom – mondta. Te túl bölcs vagy, rabbi. Marad-hattok.
   Később megkérdezték a pápát a bíborosok:
   Mit beszélt a rabbival?
  Először felmutattam három ujjamat, hogy a Szent-háromságra emlékeztessem. Ő felmutatta egy ujját jelezve, hogy egy Isten van mindkét vallásban. Ezután rajzoltam egy kört a levegőbe, mutatva, hogy Isten mindenhol ott van körülöttünk. Erre a földre mutatott, jelezve, hogy Isten itt van velünk is. Ekkor elővettem egy ostyát és egy pohár bort, megmutatva, hogy Isten feloldoz bűneink alól. Ő elővett egy almát, hogy az eredendő bűnre emlékeztessen. Mindenre volt válasza. Mit tehettem volna?
   Közben a zsidók is körbeveszik a rabbit.
   Mi történt rabbi?
   Először azt mutatta, hogy három napunk van elhagyni a várost. Mutattam, hogy egy zsidó sem fog elmenni. Ezután körbemutatott, jelezve, hogy az egész város megtisztítja a zsidóktól. A földre mutattam, hogy mind itt maradunk.
   És utána?
   A rabbi vállat vont:
   Nem tudom. Elővette az ebédjét, mire én is.

Minden vicc vicces? Korántsem. Minden embernek más és más humorfaktora van. Valaki órákig, napokig tud nevetni egy olyan viccen, amely már más számára egy csepp humort sem tartalmaz.

Mi is az a humor? A humor az élet felismert visszásságait derűvel szemlélő vagy gyakran csak derűsnek mutatkozó kedélyállapot. Számos megnyilvánulási formája van (például: vicc, szarkasztikus megszólalás), s ezeknek a tára majdnem a végtelenbe veszik. Nem hiába mondják azt, hogy mindenből viccet lehet csinálni. Ez igaz is lehet, de nem mindegy, hogy milyen viccről, milyen típusú humorról van szó.

Boda-Ujlaky Judit, Barta Zsuzsanna, T. Litovkina Anna, Barta Péter: A humor nagyítón keresztül

Egy vicc megértéséhez humorérzék is kell, amely egy olyan fogalmat takar, amelynek segítségével a beszélgetőtársunk által kimondott humoros megszólalást érzékelni, értelmezni tudjuk. Felvetődhet ilyenkor a kérdés: vajon tényleg lehet érzékelni a humort, vagy ez csak egy egyszerű reprezentatív folyamat, amit valaki tud értelmezni, míg másvalaki nem? Ha ebből a kérdésből indulunk ki, akkor a humorérzék nem más, mint egy kognitív képesség, amely vagy megvan az emberben, vagy nincsen. Ez azonban ennél sokkal bonyolultabb és árnyaltabb fogalmat jelent. Szokták mondani bizonyos személyekre, hogy „nincsen humorérzéke”. Ez a megállapítás önmagában nem feltételez teljes relevanciát, hiszen lehet, hogy az illetőnek nagyon is van humorérzéke, csak teljesen más fogalmi síkon mozog, így nem jön létre a közös értelmezés, a vicc a hallgató számára nem lesz vicces. A TINTA Könyvkiadó gondozásában megjelent, A humor nagyítón keresztül című tanulmánykötet a humor tágabb értelmezéséhez szolgáltat segédanyagot a humorral foglalkozók és a humor iránt érdeklődők számára egyaránt.

A humor nagyítón keresztül tanulmánykötet 2016-ban jelent meg, a TINTA Könyvkiadó Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című sorozatának száztizennyolcadik darabjaként. A kötetben megjelent tanulmányok mind a IV. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencián hangzottak el 2014. november 13-án, melyet a Selye János Egyetem (Szlovákia) Tanárképző Karán rendeztek meg. A konferencián elhangzott előadások tanulmány formájában, a szekciók szerinti fejezetekbe rendezve lettek publikálva.

A kötetben fellelhető tanulmányok egyszerre szórakoztatóak és számolnak be rendkívüli tudományos felkészültségről, alapos kutatásokról és azok módszereiről, antropológiai és kulturális különbségekről, amelyek a humor által lesznek jobban megérthetők. Válaszokat adnak a humor mibenlétére, funkciójára, ismertetik alkalmazási területeit.

Bárkiben felvetődhet a kérdés: A humor hogyan tükrözhet nemzeti kultúrát? Hogyan reflektálhat politikai történésekre? Hogyan lehet arculatvédő és hogyan másokra támadó? Ezek mind egytől-egyig releváns kérdésfelvetések, melyekre a kutatók igyekeznek minél pontosabb és minél informatívabb válaszokat adni. Ezek közül az egyik legjobb példa Papp Richárd „De hol van a Kohn?” – A magyarországi zsidóság modernkori történelme egy budapesti zsidó közösség humorának tükrében című tanulmánya. Munkájában a második világháborút megelőző, az abban az időben történő és az az után következő politikai, társadalmi események befolyását mutatja be a vizsgált zsidó közösségre nézve a közösség által mesélt vicceken, humoros anekdotákon keresztül.

Azonban a humor mint megnyilvánulási forma nem csak külső eseményekre reagálhat. Lehet szociális érintkezés másokkal, amelyekben önmagunkra vagy társunkra, társainkra reflektálunk. A humor maga lehet védő és támadó is, a közlés szándékától és az elhangzott csattanótól függően. Ezzel a ténnyel a harmadik szekcióba tartozó tanulmányok foglalkoznak a legapróbb részletekbe menőleg.

Ez a tanulmánykötet bárki számára érdekes, tanulságos és elgondolkoztató munka lehet, aki a humorral mint kutatási tárggyal vagy csak mint érdekességgel foglalkozik. Mind a humorkutatás világába betekintők, mind a humor kutatásával foglalkozó számára sok új és releváns információt, ismeretet tartalmaz; a tudományos ismeretterjesztő funkción túl a kötet fontos kutatási eredményeket is tartalmaz, ezért elengedhetetlen mű minden humor iránt érdeklődő, illetve a humorral foglalkozó ember számára.

Dobóczi Anna