Szemeid szép ragyogása

Valentin-napi kedveskedésünk

A TINTA Könyvkiadó néhány éve jelentette meg Szemeid szép ragyogása című, régi magyar szerelmes verseket tartalmazó gyűjteményes kötetét. Akkor a kiadónak sikerült megnyernie Macskássy Izolda festőművésznőt a költemények illusztrálására, így a könyvben a művésznőnek 32 színes, selyemre festett-rajzolt alkotásának másolata látható.

A szerelmes versek mellett a szép és látványos képeknek köszönhetően a Szemeid szép ragyogása albumnak nagy siker volt, mára az utolsó példány is elfogyott. Szerencsére a kötet készítésekor Macskássy Izolda művésznő képeiből a nyomda korlátozott példányban készített önálló reprodukciókat is.

Most, a világtendenciával haladva, Valentin-nap alkalmából blogunkon közreadunk az említett kötetből 7 alkotást.

1.jpgMacskássy Izolda alkotása. A kép hátulján a következő vers olvasható:

Balassi Bálint: Hogy Juliára talála, így köszöne néki


1
Ez világ sem kell már nékem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem;
Egészséggel, édes lelkem!

2
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.

3
Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!

4
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!

5
Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvöz légy, én fejedelmem!

6
Juliámra hogy találék,
Örömemben így köszenék,
Térdet-fejet néki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.

2.jpgMacskássy Izolda alkotása. A kép hátulján a következő vers olvasható:

Madách Imre: Utóhang

Mint nap derült reám
Arcád, felhőtelen -
Lassan halványodál
El ködnek lepliben.

És ámuló szemem
Könnyezve még kísér,
Midőn mint esti fény,
Már régen eltünél...

Helyetted éj vagyon
És fénylő csillagok,
Minden csillagban egy
Szentelt emlék ragyog.

Melyik, hölgy, a tiéd?
Én búsan kérdezem
Óh, mert már csillagod
Is alig ismerem.

S ha egy-egy csillagot
Látok, hogy elesett,
Megborzadok, nem-é
Volt az, nő, a tied;

S rólad, ki egykoron
Égő napom valál
Tán csak hulló csillag
Hoz hírt, hogy elbukál.

 

3.jpgMacskássy Izolda alkotása. A kép hátulján a következő vers olvasható:

Tompa Mihály: Nálad nélkül

Örömet nem nyújt az élet,
Csak tenálad, csak tevéled!
Mint búborék széjjelpattan,
Ha osztályos nem vagy abban!
Az ég és föld bús, kietlen,
S ami rá van rakva ékűl:
A boldogság gyötrő álom
Lenne nékem nálad nélkűl!

Ha szememnek könyje csordul:
Elveszesz te bánatombul!
Megkönnyíted a keresztet,
Melyet a sors rám eresztett!
És lelkemre nyugalom száll,
Az élettel ugy kibékűl,
De hánykódó, zivataros
Tenger lenne nálad nélkűl!

Ne is hagyjuk el mi ketten
Soha egymást az életben!
S egymás hű karjába dőlve
Menjünk el a temetőbe!
Mert nem lelnék üdvöt ott fenn,
S visszavágynék én az égbűl,
A sírban sem lenne nyugtom
Nálad nélkűl, - nálad nélkűl!

 

4.jpgMacskássy Izolda alkotása. A kép hátulján a következő vers olvasható:

Bérczy Károly: Hervadott virág vagyok

Hervadott virág vagyok,
mit Életed könyvébe tettél,
S bár forrón szeretve egykor –
Oda zártál, ott feledtél.
Később, látva hervadásom,
Új világ, új rózsa kellett,
S ő, a boldog, ott virul most
Szíved dobbanása mellett.

 

5.jpgMacskássy Izolda alkotása. A kép hátulján a következő vers olvasható:

Szemere Pál: Boldog pár

Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc, bájos, mint a legszebb reggelé,
Egy liljommell, s egy pillantás belé –
Elszédülék; s szívem lángokra gyúladt.

Te vagy! kiáltok; s a merész indúlat
Kiterjesztett karokkal vitt felé.
Láng lángomat, csókom csók érdelé;
S a boldog pár egymás ölében múlat.

Enyém, enyém vagy, kit kerestelek!
Tiéd e csók, szerelmem áldozatja,
E lélek, e szív, mindenem velek!

S míg így rebeg s hév szomjam oltogatja,
Elsüllyed elmém minden gondolatja,
Velőm lobog, de szókat nem lelek…

 

6.jpg Macskássy Izolda alkotása. A kép hátulján a következő vers olvasható:

Palóczi Horváth Ádám: A gyanúba esett szerelmes

Sári rózsám! hová mégy? állj meg csak egy szóra,
Be keservesen néztem szerdán az ajtóra.
Hogy gyanakodó anyád bezárta előttem,
Mikor alkonyodatkor előtted eljöttem.

 

Észrevette mindég is azt a lopott mézet,
Melyet ajakam kölcsön ajkadra tetézett,
Azolta, ha fél szóval mondom is, hogy Sára!
Ugyan szemesen vigyáz szemem járására.

 

Az ördög s hozta be akkor a szobába,
Mikor titkos szerelmünk indúla munkába,
Mert ha letten vólna is hozzád tiz lépésre,
Gyanút ragaszt az olyan minden billenésre.

 

De csak tudnám, hogy a sót, ha vén is, megnyalja,
Szép Sárikám, szerelmem előtted megvallja,
Nem kímélném csókomat ráncos pofájátúl,
Csakhogy el ne tiltana engem a lyányátúl.

 

Sári rózsám! ha szeretsz, mit nem tennék érted!
Minap pedig, hogy szeretsz, titkon megigérted,
Mikor rajtam ajakad akkorát cuppantott,
Hogy gyanúságba hozánk amazt az agg-lantot.

 

Sári rózsám! ha szeretsz, dülj le a subámra,
Senki sincs most, senki sem vigyáz most a számra;
Nyalakodjunk, nincs most benn módja a banyának,
Hogy az órát a tejbe verje a macskának.

 

7.jpgMacskássy Izolda alkotása. A kép hátulján a következő vers olvasható:

Gyulai Pál: Marihoz

Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába álom, éjtszaka,
Ott ég szemednek csillaga,
Ott ég, viraszt és mosolyog.

 

Nem vagy velem, veled vagyok!
Hiába zaj, hiába csend,
Édes szavad szivembe cseng,
S az félve, fájva feldobog.

 

Nem vagy velem, veled vagyok!
Veled meghitten, egyedűl,
Majd társaság veszen körűl,
Nézlek, szeretlek, hallgatok.

 

Nem vagy velem, veled vagyok!
El-elragad a báj, gyönyör,
Majd a féltés, a bú gyötör,
Átkozlak, áldlak, hervadok.