Az írás eredeti megjelenési helye: Modern Nyelvoktatás, 30. évfolyam 3-4. szám (2024), 164-168. 

Ágnes Bánhidi Agnesoni neve ismerős lehet az olasz nyelvvel foglalkozók számára, hiszen számos kiadványa látott napvilágot a Tinta Könyvkiadó gondozásában: Top 2000 olasz szó. A 2000 legfontosabb olasz szó példamondatokkal (2018), Olasz társalgási zsebkönyv (2014), Magyar-olasz alapszótár (2019), Olasz közmondások. 1333 olasz közmondás, szólás és szállóige fordítása és magyar megfelelője (2017). Legújabb munkája Olasz-magyar kollokációszótár. 36000 olasz szókapcsolat és magyar megfelelője címmel 2024-ben jelent meg, ismét a Tinta Könyvkiadó jóvoltából. A felsorolt művek közös célja, hogy a nyelvtanulóknak segítséget nyújtson az olasz nyelv elsajátításában, különös tekintettel a szókincs bővítésére. A nyelvoktatásban nagy figyelmet kell szentelni a kollokációknak, hiszen a célnyelvben és az anyanyelvben sokszor megjósolhatatlan az alkotóelemek kapcsolódása, számtalanszor ütközünk a két nyelv interferenciájából fakadó, a sokszor tükörfordítások eredményeképp létrehozott nem helyes alakok megjelenésére a nyelvtanulók nyelvi produkcióiban. A kollokációk ismerete és használata viszont közelebb juttatja a nyelvtanulót a célnyelv anyanyelvi beszélői által használt változataihoz, így kiváltképp üdvözlendő, hogy olasz-magyar nyelvpárban egy újabb segédanyaggal bővült a sor.

Ágnes Bánhidi Agnesoni szerző és Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgatója

Érdemes megjegyezni, hogy a kollokáció terminus értelmezése nem egységes a szakirodalomban, a nyelvészet különböző területei más-más nézőpontból közelítik meg a fogalmat és maguk a kollokációk is rendkívül sokfélék lehetnek. A 2006. november 6-i MANYE kollokációkról szóló kerekasztal-beszélgetése során felvetett álláspontok összevetése során konszenzusra lehet jutni viszont abban, hogy az állandósult szókapcsolatok egyik típusát alkotják, legalább két alkotóelemből állnak és „általában együtt fordulnak elő, gyakori használatuk során állandósulnak” (Doró, 2007, p. 136).

Ágnes Bánhidi Agnesoni szótárának állománya nagy mennyiséget ölel fel: 36.839 kollokációt tartalmaz 1282 szócikk alá csoportosítva. Ahogy a szerző is megemlíti az „Előszó”-ban, a szótár hiánypótló a hazai piacon, hiszen ilyen nagyszámú olasz-magyar kollokációt tartalmazó szótár idáig még nem jelent meg, bár nem szabad megfeledkezni Fábián Zsuzsanna és Danilo Gheno 2003-as Olasz-magyar kifejezések és szólások szótára, valamint ugyanezen szerzőpáros szintén a Tinta Könyvkiadónál 2021-ben megjelent Olasz-magyar kifejezések szótára. 10.000 olasz állandó szókapcsolat, szólás és közmondás a magyar megfelelőkkel című munkáiról, melyek ugyan nem kizárólagosan a kollokációkra fókuszálnak, mégis a téma szempontjából alapművekként kezelendők. Ezután képet kapunk a kötet elkészítésének koncepciójáról: a szótár megírásával azt a célt tűzte ki a szerző, hogy segítséget nyújtson az olasz nyelv tanulóinak a legtermészetesebben hangzó szókapcsolatok kiválasztásában. Itt talán érdemes lett volna feltüntetni a szótárba felvett anyag kiválasztásának részletesebb szempontjait is, mert nem derül ki egyértelműen, hogy milyen kritériumok döntöttek az egyes címszavak felvétele mellett.  A szerző kiemeli, hogy a magyart idegen nyelvként tanulók is haszonnal forgathatják a kötetet, ennek érdekében viszont hasznos lett volna egy magyar-olasz mutató beillesztése is, melynek segítségével vissza lehetne keresni a kérdéses magyar szókapcsolat olasz megfelelőjét.

A rövid bevezetőt követően egy használati útmutatót kapunk, melyben a szerző bemutatja a szócikkek felépítését. Elsőként a címszavak felépítését tárgyalja, majd a kollokációk nyelvtani csoportosításának részletes formai bemutatására kerül sor, ezt követően pedig a kis számban helyet kapó szólásokat, közmondásokat és kifejezéseket ismerteti. Ezután egy rövidítésjegyzék található, majd az irodalomjegyzék zárja a használati útmutatót és egyben az előszót is.

Ezután következik a tényleges szótári rész. Alfabetikus sorrendben haladnak a szócikkek, az oldalszámok az oldal tetején, középen vannak feltüntetve. A szócikkek oldalanként két-két hasábba vannak tördelve. A gyorsabb tájékozódást, a keresett szavak könnyebb megtalálását az oldalak tetején lévő élőfej segíti, melyben a páros számú oldalon lévő legelső címszót, míg a páratlan számú oldalon az utolsó címszót olvashatjuk. A szócikkek felépítése a következő: az első sorban a vastagon szedett olasz címszó után dőlt betűvel láthatjuk a szófaj olasz nyelvű rövidítését, nyelvtani nemét – ezeket a rövidítésjegyzék segítségével könnyen feloldhatjuk –, valamint jelöli a plurale tantumot, vagyis ha egy főnévnek főként többes számú formája használatos. Ezen legszükségesebb grammatikai információkat kettőspont választja el a szintén vastagon szedett magyar megfelelőtől:

Az olasz címszó homonim alakjai indexszel vannak jelölve:

Az olasz címszó alatti sorban következik maga a kollokáció, melyet kettőspont választ el a magyar megfelelőjétől. A kollokációban az olasz címszó dőlt betűvel van kiemelve, ahogy magyar megfelelője is, a hozzá járuló toldalékok azonban nem:

Ha az olasz címszó magyar megfelelője szó szerint nem szerepel a kollokáció magyar megfelelőjében, akkor az nincs dőlten szedve:

A szótár címszavai közé főnevek, melléknevek és igék kerültek be. A különböző kollokációk alkotóelemeinek szófaja minden esetben a címszó alatt külön fel van tüntetve. Vegyük sorjában a különböző megvalósulási formákat. Nézzük először a főneveket.

1. A melléknévvel alkotott kollokációk esetében a főnév előtt és után is állhat a melléknév, ilyenkor az olasz részben csak a melléknév szerepel a címszó nélkül, a magyar részben viszont megtaláljuk a címszót dőlttel szedve:

Ha a melléknév a főnév előtt helyezkedik el, az olasz nyelvű kollokációban az utolsó példánál feltünteti a szerző az olasz címszót dőlt betűvel, míg a magyar megfelelőben minden példánál ott van a magyar címszó is dőlt betűvel:

Ha a melléknév a főnév után áll, az első példánál láthatjuk az olasz címszót dőlt betűvel, és a fentiekhez hasonlóan a magyar megfelelőt mindegyik példánál megtalálhatjuk dőlten szedve:

2. Ha a főnév igével alkot kollokációt, akkor külön csoportba kerülnek a kollokációk aszerint, hogy a főnév az igével alkotott kollokáció tárgya, határozója, vagy alanya, illetve ha elöljárószós szerkezetet alkot egy másik szóval együtt:

3. Ha az olasz főnév egy másik főnévvel alkot kollokációt, akkor a fent bemutatott formai felépítés szerint jár el a szerző: regista nm e f: rendező

Mindemellett azonban megfigyelhető, hogy a szótári rész nem mindig követi konzekvensen az útmutatóban felvázolt irányt azt illetően, hogy a főnév (vagyis a címszó) az első vagy az utolsó példánál jelenik meg (vagy egyáltalán megjelenik), erre érdemes lenne jobban figyelni egy esetleges újabb kiadásnál:

Ha a címszó melléknév, akkor határozószóval, igével vagy elöljárószóval alkotott kollokációit találjuk meg a szótárban, a felépítés ebben az esetben is követi a szerző által használt formai szabályrendszert:

Végül, ha a címszó ige, akkor határozószóval és igével alkotott kollokációival találkozhatunk:

Ahogy az „Előszó”-ban olvashatjuk, a szótárban kis számban előfordulnak kifejezések, szólások és közmondások is egy-egy címszó utolsó részeként. Itt érdemes lett volna röviden felvázolni, hogy a szerző milyen kritériumok mentén választotta külön ezeket a csoportokat, mert néhány szócikkben a szólás kategóriájába a hagyományos definíciótól^[1] eltérő példák kerültek (például ascolta i buoni consigli!: fogadd el a jótanácsokat!):

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy az olasz és a haladó szinten lévő magyar mint idegen nyelvtanulók újabb értékes kiadvánnyal gazdagodtak. A szótár jól használható anyagot kínál a célközönségnek, az esetleges pontatlanságok és következetlenségek mellett mindenféleképp megjegyzendő, hogy a korábbi, hasonló tematikájú kiadványokhoz képest gazdagabb szócikkállománya széles eszköztárat nyújt a nyelvtanulóknak a szóbeli kompetenciák fejlesztésére. Nagy előnye, hogy nemcsak a „színesebb”, érdekesebb képi világot felidéző, hanem a hétköznapokban használt szókapcsolatokat is felsorolja. Nem utolsó sorban pedig felhívja a figyelmet a kollokációk elsajátításának fontosságára, tudatosítva ezzel mind a nyelvtanulókban, mind a nyelvtanárokban, hogy azoknak az idegennyelv-oktatásban kitüntetett szerepük van.

IRODALOM

• Doró, K. (2007). Kerekasztal-beszélgetés a kollokációkról. Modern Nyelvoktatás, 13(2-3), 133–143. https://epa.oszk.hu/03100/03139/00004/pdf/EPA03139_modern_nyelvoktatas_2007_2-3_133-143. pdf (2024.10.12.)
• Fábián Zs. & Gheno D. (2003). Olasz-magyar kifejezések és szólások szótára. Grimm Könyvkiadó Kereskedelmi Kft.
• O. Nagy, G. (1966). Magyar szólások és közmondások. Gondolat Kiadó.

Sárkány Fruzsina Anna

[1] „A szólást, noha ez is mindig több szóból álló kifejezés, mondanivalónk közlésekor olyanféle jelentésbeli egységként használjuk, mint amilyen egység a jelentés szempontjából a szó is. Például ez a szólás: zöld ágra vergődik, közlésbeli tartalmát tekintve ennek az egyetlen szónak felel meg: ’boldogul’, a ráncba szed valakit a ’megfegyelmez’ igével, az elveti a sulykot a ’lódít’-tal rokon értelmű, a kákán is csomót keres szólásnak pedig az ’akadékoskodik’ szó a szinonimája” (O. Nagy, 1966, p. 12).

A tojás a születés és az elmúlás egyszerre, a törékeny burokban múló idő. Egy tojásból minden lehet.

Légy türelmes és belátó, gondolj arra, hogy a tiszta érzés és az igaz gondolat egyforma szépen szólal meg a világ minden nyelvén.

Az ábrándok a jellem tükörvillódzásai.

Az írás eredeti megjelenési helye: Modern Nyelvoktatás, 30. évfolyam 3-4. szám (2024), 139-141. 

Bárdosi Vilmos tanulmánykötetének címe koncentrikus köröket ír le. Első eleme a szerző fő kutatási területe, ez adja a középpontot. A második ennek empirikus kontextusára fókuszál, melyet Bárdosi nemcsak tudósként, hanem gyakorló lexikográfusként is bejárt. A harmadik pedig az előző kettő legtágabb keretének tekinthető nyelvet: a franciát jelöli meg, mely tanári pályafutásának is az alapját jelenti. A 2022-ben megjelent tanulmánygyűjtemény nemcsak az akkor kereken 70 esztendős szerző (akinek a nevéhez számos sikeres, a magyar és a nemzetközi tudományos életben is elismert szótár és szakkönyv fűződik) addigi munkásságának szép jubileumi összegzése, hanem olyan válogatás, melyet haszonnal forgathat a lexikológia iránt érdeklődő olvasó is, aki ebben a formában először kap átfogó képet a szerző tudományos munkásságának különböző területeiről. Ez a kép persze csak reprezentatív mintákból rajzolódik itt ki, hiszen 30 tanulmány szükségképpen csak töredékesen tudja visszatükrözni mindazt, aminek leltárát egy 140 tételes publikációs jegyzék alakjában találhatjuk meg a kötet végén. De a minden munkáját átható erudíció és az a szenvedély, mellyel a francia nyelvet kutatja, ennyiből is világosan kisugárzik.

Bárdosi Vilmos neve jól ismert a magyarországi francia tanulmányok és a lexikográfia világában egyaránt. Az előbbi területen azért, mert máig is annak az Eötvös Loránd Tudományegyetemnek az oktatója – immár emeritus professzorként –, ahol 1976-ban, friss tanári diplomával a zsebében pályafutását elkezdte, ahol francia szakos hallgatók generációi tanultak tőle nyelvészetet, s amelynek Francia Tanszékét, a hazai frankofónia e fellegvárát 18 éven át vezette. Az utóbbi területen pedig lexikológiai tárgyú publikációi, színes és gazdag, sok tekintetben újító szótárírói és szerkesztői tevékenysége s az MTA Szótári Munkabizottságában viselt tagsága okán. De ez az ismertség természetesen nem korlátozódik határaink közé, amit mi sem bizonyít jobban, mint a francia nyelvészet egyik fő “hivatalos” képviselőjének, Bernard Cerquiligninek a kötetben újraközölt, eredetileg a Revue d’études françaises-ben Bárdosi 60. születésnapjára megjelentetett, Éloge d’un Européen (Egy európai dicsérete) című köszöntője (Cerquiligni, 2012). Ami pedig e tíz évvel későbbi születésnapot illeti, Kiss Gábornak, a könyvet publikáló Tinta Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjének előszava mutatja be azt a több mint két évtizedes, tíznél is több kiadvány gyümölcsét hozó és barátsággá érlelődött szakmai kapcsolatot, mely Bárdosi Magyar szólástárának 2003-as kiadásától a mostani tanulmánykötetben testet öltött köszöntésig elvezetett.

Az írás eredeti megjelenési helye: Modern Nyelvoktatás, 29. évfolyam 1-2. szám (2023), 177-183. 

A közelmúltban megjelent Számok a nyelvek világában, nyelvek a számok világában című könyv feltétlenül a nyelvek iránt fokozottan érdeklődő, munkájuk során is nyelvekkel foglalkozó olvasók – így mindenekelőtt a nyelvtanárok, a fordítók és tolmácsok, s természetesen a nyelvszakos egyetemisták – figyelmébe ajánlható. A kötet tizenegy tanulmánya a magyar nyelvet is ideértve összesen tíz nyelvnek: a hagyományos értelemben vett világnyelveknek, azaz az angolnak, a németnek, a franciának és az orosznak, két további szláv, egy további újlatin, valamint két távol-keleti nyelvnek a számrendszeréhez kapcsolódik. Ez utóbb említettek a cseh és a szerb, a román, illetve a japán és a koreai. A nyelvek között a számok világát érintő hasonlóságok és eltérések „kedveznek a problematika kontrasztív megközelítésének” – állapítja meg Jiří Pilarský, tanulmánya bevezető megjegyzései között (49. o.).

A Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához című sorozat 224. kötete a harmadik, befejező része egy „sajátságos trilógiának” – ahogyan azt Székely Gábor, az előző munkák szerkesztője az Előszóban írja. A korábbi két, témáik egyetemessége miatt valóban az öszszehasonlító nyelvészet körébe illő munka a különböző nyelvekben használt rokonságneveket (a sorozat 186. kötete, 2016-ból), illetve a színneveket (206. kötet, 2018-ból) tekintette át. Az összevetett nyelvek száma az első kötetben tizennégy, a másodikban tizenkettő, itt pedig éppen tíz, ám a példaanyagot tekintve valójában itt is jóval tíz fölött van a megidézett nyelvek száma. Hiszen a koreai, még inkább pedig a japán számok bemutatásánál elkerülhetetlen a kínai számnevekre való utalás, a román példák mellett érthető módon bepillantást nyerünk a latin nyelvű alakok rendszerébe, a magyar számnevek etimológiája pedig a finnugor nyelvek számnévi alakjainak a körét is bevonja a vizsgálatokba. Érdekes módon a római számokkal is a magyar számokról szóló két tanulmány egyike ismertet meg részletesen.

Mindnyájan külön mérkőzést játszunk a magunk sorsával. Téves, hamis és fölösleges volna ehhez bármiféle részvétünk, hiszen hozzá sem tudunk szólni, és azt sem tudjuk megmondani, vajon végleges vereséget szenvedett-e.

Jó szerszám az értelem, sőt nélkülözhetetlen, csakhogy mellékes szerszám. Hinnünk nem szabad neki, hinnünk csak az ábrázolásban, a valóságban szabad – kételkedni viszont kötelességünk a segítségével.

Az írás eredeti megjelenési helye: Modern Nyelvoktatás, 31. évfolyam 1-2. szám (2025), 181-185. 

Nagy György neve ismerős az angol-magyar szótárak kedvelőinek, hiszen számos szótára jelent meg Magyarországon: a Tinta Könyvkiadónál többek között az Angol elöljárós és határozós igék szótára (2014), az Angol közmondások (2013), vagy a Magyar–angol közmondásszótár (2017); az Angol–magyar idiómaszótár (2011) az Akadémiai Kiadónál jelent meg.

A szerzőről részletesebb információt akkor találunk, ha George L. Nagy néven keressük az interneten. A szerző a Hudson Valley Community College (Troy, NY) tanára, és az interneten is megtalálható, 2013-as interjúból megtudhatjuk (Kiss, 2013), hogy Nagy György az Egyesült Államokban él, egyik diplomamunkáját Molnár Ferencről írta (Nagy, 2001), és több szótára jelent meg az angol idiómákról. Nagy György azért tartja fontosnak ezt a területet, mert az idiómák – véleménye szerint – a nyelv legfontosabb építőelemei, és ha megismerjük és megfelelően használjuk őket az angol nyelvben, akkor ezzel megközelíthetjük az anyanyelvi beszélők szintjét (Kiss, 2013).

Nagy György legújabb munkája a Tinta Könyvkiadónál megjelent Angol–magyar nagy kollokációszótár, amely több éves munka eredménye.

Az írás eredeti megjelenési helye: Modern Nyelvoktatás, 31. évfolyam 1-2. szám (2025), 181-185. 

Az állandósult szókapcsolatok ismeretének fontosságát nem lehet túlbecsülni. Nyelvtanulónak, fordítónak, tolmácsnak és nyelvtanárnak egyaránt égető szüksége van rájuk, ha természetesnek ható célnyelvi beszédre és írásra, jó benyomás keltésére vagy akár magasabb vizsgapontszámra törekszik. Ilyen felismerések fogalmazódnak meg a világ legrangosabb angol nyelvű kiadóinak kollokációs szótáraiban (pl. https://m.freecollocation.com/) és nyelvkönyveiben (pl. McCarthy & O’Dell 2008). Ezzel szemben az idegennyelv-oktatás és a nyelvi közvetítés magyarországi művelői, résztvevői és kutatói eddig csak az általános szótárak némelyik testesebb szócikkéből és egyegy nyelvkönyvi leckéből sajátíthatták el az állandósult szókapcsolatokat. Ezt a hiányt pótolja Nagy György és Kiss Gábor műve. Előzménye a 2020-ban megjelent, majd a Modern Nyelvoktatás hasábjain Bakti (2022) által ismertetett Angol–magyar nagy kollokációszótár, amelynek „mintegy «megfordításával» készült, igen alapos utószerkesztéssel”.

A szóanyagnak a fenti idézetben említett megfordítása miatt a két kötet merőben eltérő. Az első 17.750 címszót tartalmaz, 372 oldalon, a másodikban viszont 17.250 sorakozik, 572 oldalon. Az utóbbi tehát éppen 200 oldallal vaskosabb, ugyanakkor 500 címszóval szegényebb az előbbinél. Ezt az elsőre nehezen érthető különbséget szemléltesse a következő példa! Íme, az industrial lehetséges alaptagjai az első szótár szerint (Nagy, 2020, p. 181): capacity, efficiency, espionage, goods, plant, regulation, relations, revolution és worker. A második szótárba felvett ipari (Nagy & Kiss, 2024, p. 252) a következő főnevek mellett állhat bővítményként: befektetés, forradalom, használat, hulladék, jármű, kémkedés, rendszabályzat, termékek, termelékenység, termelés, termelőképesség, vegyszerek. A 9 angol tételből a magyarban láthatólag 12 lett, vagyis az állomány itt éppenséggel bővült, nem szűkült. Ennek – ahogy nyilván a más szócikkekben megfigyelhető csökkenésnek is – az lehet a fő oka, hogy sem az alaptagok, sem a bővítmények nem mindig felelnek meg szó szerint egymásnak. Az industrial relations és az industrial worker kifejezést a szótár az ipari nélkül adja vissza (vállalati munkásügyek kezelése és gyári munkás). És viszont: az ipari jármű ekvivalense nem az industrial, hanem a commercial vehicle. Hogy az ipari címszó alatt megtalálható a használat, a hulladék és a vegyszerek is, míg az industrial szócikkéből hiányzik a use, a waste és a chemicals, a szóállománynak ezen a ponton indokolt gyarapításáról tanúskodik.

Nagy György a könyveivel

Termékeny tévhit, hogy másképp is lehetett volna.

A türelem az ember igazi tisztasága.

Türelmetlenség: a halálfélelem legközönségesebb álarca.

A tekintély lemondhat a tiszteletről; de a tisztelet nem mondhat le a tekintélyről.

Semmi sem teszi az embert olyan igazságtalanná, mint a saját bizonytalansága.

A katonai uralom az, amikor egy ország saját maga ellen tart fenn hadsereget.

Az írás eredeti megjelenési helye: Modern Nyelvoktatás, 31. évfolyam 1-2. szám (2025), 142-150. 

Klaudy Kinga az Eötvös Loránd Tudományegyetem professor emeritusa, az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékének alapító tagja, valamint a Nyelvtudományi Doktori Iskola Fordítástudományi Doktori Programjának alapítója. A Fordítástudományi dilemmák a 21. század elején címmel 2025-ben megjelent tanulmánygyűjteménye az utóbbi öt évben (2020–2024) írt írásaiból készült válogatás. Azért gyűlt össze viszonylag rövid idő alatt ennyi tanulmány, mert a neurális gépi fordítás mindenki számára elérhető lehetősége nemcsak a fordítói szakmát bolygatta fel, hanem új kutatási témákat adott a fordításkutatók számára is és felélénkítette a fordítás empirikus kutatását. Klaudy Kinga maga az élő történelem, a magyarországi fordításkutatás és -oktatás kezdetétől jelen van, és ez a kötet írásain is látszik: saját tapasztalatai alapján, alaposan, mindent átlátva magyarázza el a fordítástudományban és a fordításban bekövetkezett változásokat.

Az első fejezet A fordítástudomány helyzetéről címmel három tanulmányt foglal magába. E tanulmányokban közös, hogy mindegyik a tudományos szocializáció, a tudománykommunikáció, a fordításkutatásban és a fordításban zajló változások és a tudásátadás témája köré csoportosul. A szerző nem csak megnevezi, bemutatja a változásokat, hanem példákkal is alátámasztja és értékeli ezeket. Ezzel az olvasókat (kollégákat, doktoranduszokat, egyetemi hallgatókat) bevezeti a fordítástudomány és a fordítás változó világába.

Klaudy Kinga, a kötet szerzője

Az írás eredeti megjelenési helye: Anyanyelv-pedagógia, XVIII. évfolyam, 2025/2: 59-64.

A 2024-es esztendő végén jelent meg a Tinta Könyvkiadó legújabb szótára Szókereső írószótár – Magyar főnevek szókapcsolatai címmel. A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 33. kötete; főszerkesztője Ara Rauch, szerkesztője Kiss Gábor. Ara Rauchnak a Tinta Könyvkiadó a Szókereső írószótárt megelőzően három regényét és egy verseskötetét jelentette meg. A jelen szótárt mintegy mottóként három, a magyar nyelvről szóló idézet indítja, Sánta Ferencnek, Kányádi Sándornak és Takács Etelnek, azaz egy írónak, egy költőnek és egy – tankönyvíróként és szakmetodikusként is jól ismert – magyartanárnak a sorai. A Kányádi Sándor-idézetet érdemes a recenzió elején is felidézni: „Egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv.”

A főszerkesztőről – az interneten, a szerző saját honlapján – több fontos információt találunk, itt olvasható többek között a következő mondat: „Sok mindennel foglalkozom, mert szinte minden érdekel, ami a beszéddel, írással, önismerettel vagy kézművességgel kapcsolatos.” Ara Rauch gyógypedagógusi végzettséget szerzett, logopédus. A szerző nyelvészet iránti érdeklődése akár e foglalkozásnak is lehetne köszönhető. Ám a szavak és szótári elrendezésük „titkai” őt elsősorban mégis mint írót és költőt bűvölhették el, ahogyan azt több alkotónál, talán a legerősebben Kosztolányi Dezsőnél tapasztaljuk. Az író közismerten a szótárak szerelmese volt.

Kiss Gábor, Temesi Viola és Ara Rauch az Arany Penna díj átadóján, amelyet a szerző a Szókereső írószótárért nyert el (Fotó: Mátyási Dániel)