2015 szeptemberében került könyvesbolti forga­lom­ba Paczolay Gyulának, a magyar köz­­mondásku­tatók doyenjének a Több­nyelvű szólás- és közmondásszótár cí­mű nagy gyűjteménye. A Tinta Könyvkiadó Híd szótárak sorozatának tag­ja­ként a kötet 340 közmondást mutat be a magyar mellett kilenc európai – angol, észt, francia, német, olasz, lengyel, por­tu­gál, spa­nyol és latin nyelvű – meg­felel­őjével együtt. A megjelenés alkal­mából a kiadó igazgatója, Kiss Gábor beszélgetett a szerzővel.

Kiss Gábor: Van kedvenc közmondása?

Paczolay Gyula: Három közmondást is nagyon szeretek. Az első a Többet ésszel, mint erővel. A második az Európában, sőt Japánban és Kínában is közismert Addig üsd a vasat, míg meleg, amelynek Erdélyben ma is előforduló értelmi megfelelője az Addig hántsd a hársat, míg hámlik. Érdekesség még, hogy ez az első feljegyzett magyar közmondás. A harmadik kedvencem pedig a Borsót hány a falra. Ezt már az 1598-ban, Bártfán megjelent első magyar nyomtatott gyűjtemény is tartalmazza, s arra utal, hogy nincs ér­telme a felesleges, eredménytelen munkának.

Kiss Gábor: Miért és mikor kezdett el tudományosan foglalkozni a közmondásokkal? Ez annál is inkább érdekel, mert eredeti végzettsége – ha jól tudom – vegyészmérnök.

Paczolay Gyula: Az Akadémiai Kiadónál 1973-ban megjelent Tudományok és rendszerek – Tudományterületek közös törvényszerűségei című könyvem anyaggyűjtése során egymás után bukkantak fel általános érvényű megállapításokat tartalmazó közmondások. Rövidesen kiderült, hogy ezek közül jó néhány azonos megfogalmazásban és azonos értelemben megtalálható több nyelvben is. Ez felkeltette az érdeklődésemet, s később kiderült – miután korábban tanultam már kínaiul és japánul is –, hogy ez igaz a távol-keleti nyelvekre is, csak ott mások a közös közmondások. Első tudományos közleményem 1979-ben az Ethnographia című folyóiratban jelent meg.

Kiss Gábor: A közmondásszótár szerkesztőjeként honnan gyűjtött anyagot?

Paczolay Gyula: Részben a nyomtatásban megjelent hazai és külföldi anyagokból, szótárakból dolgozom, ideértve a regionális gyűjtéseket is, ezenkívül felhasználom a nyomtatott sajtóból és a rádióban, televízióban elhangzott anyagból készült saját gyűjtésemet is. Többször kutattam külföldi könyvtárakban, Bécsben, Krakkóban és Londonban is.

Paczolay Gyula

A magyar nyelv megőrzése talán az egyik legfontosabb feladatunk, különösen az internetes szlengek, a rövidítések és a külföldi jövevényszavak idejében. A Józsa Judit Galéria ad otthont annak a kezdeményezésnek, amelynek célja, hogy emlékeztessen minket: nyelvünk egy kincs, egy örökség, ami túlszárnyalja őseink és a mi életünket is. A Nyelvőrző Szalon június 26-i estje ezúttal is olyanokat látott vendégül, akik a magyar kultúra és nyelv szószólóiként igyekeztek egy-egy darabot felmutatni abból, amit az évszázadok során oly sokan oly sokféleképpen megőriztek számunkra.

Az esemény első előadója Szőcsné Antal Irén volt, aki egy szemléletes beszámolóval nyerte meg magának a közönséget. Története a szentistváni matyó község nyelvi sajátosságairól szólt, majd egy színvonalas magyar nyelvtani verseny, a Szuperkupa feladatait is elhozta nekünk.

Mint elmondta: ő maga nem nyelvész, hanem pedagógus, aki szenvedéllyel kutatja a magyar nyelv változatait. A matyó nyelvjárás, amely a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében fekvő Szentistván nagyközség térségében a mai napig fel-felbukkan, gazdag hangtani és jelentésbeli különlegességeket őriz. Irén példákkal tarkított előadásából kiderült, hogy ezek a nyelvi formák nem csupán kuriózumok, hanem élő, érző nyelvi lenyomatok.

Nem tudok csak rosszat tenni. Mindig akad, akinek jó.

Magunknak kell teremteni az „elviselhető” mellé a „jót”.

Végtelen az én árvaságom, magamból kell mindent kiásnom.

Ha túl sokan lelkesednek valamiért, az már épp elég ok, hogy az ember kételkedjék, és más utat keressen.

Aki hangosan biztosítja a csendet, az maga is zajt csinál.

Az egyszerű igazság: madárszárny-villanás. Rajban-csapatban csak az okosság röpköd.

A műveltséget elvesztettük az értesültségben: olcsóbb és praktikusabb, mint a műveltség.

A tudomány szüntelen előrehaladás, eltörli saját eredményeit.

MOZAIK – Rékai Gábor beszélget könyvekről és a 2025. könyvhétről Kiss Gáborral a Rádió Bézsben. 2025. június 17.

Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgatója, vezetője, tulajdonosa, akihez mindenféle könyvügyben elsősorban fordulunk. Nehéz volt behozni ezt a másfél mázsa könyvet, amit letettél az asztalra?

Nem volt nehéz, mert a könyv édes teher. Ez már a 96. Ünnepi Könyvhét volt, tehát ez a 30-as években indult, a múlt században Supka Géza kezdeményezésére, és olyan nagy írók vettek részt az első könyvheteken, mint Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Móricz Zsigmond; ez volt a klasszikus kora a könyvhétnek a két háború között.

Kiss Gábor a 96. Ünnepi Könyvhéten

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr, 149. évfolyam 3. szám (2025. július–szeptember), 415-420. oldal

József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami benne fogantatott, a Szent Lélektől van az.

Ímé a szűz fogan méhében, és szül fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten.

Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.

2025. június 11-én a Józsa Judit Galéria egyszerre két eseménynek is otthont adott: egyrészt a TINTA Könyvkiadó 2025. évi könyvheti újdonságainak bemutatója, másfelől a 2025. évi Arany Penna díj átadója kapott helyet a szép kerámia-műalkotások között.

Miután Kiss Gábor, a kiadó igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, elsőként E. Bártfai László legújabb, Nesztelenség, zajtalanság, csendesség című könyvét mutatta be Frenyó Zoltán, aki megjegyezte, hogy egészen sajátos olvasmány a könyv, ugyanakkor szerves folytatása a szerző saját korábbi köteteinek (Párbeszéd az Úrral, A hallgatás alakzatai, Elrendelt hallgatás). Épületes, szórakoztató munka – folytatta Frenyó Zoltán –, amely a legkülönfélébb diszciplínák szempontjából vizsgálja tárgyát (fizikus, hangmérnök, szociológus, költő, nyelvész stb. szemszögéből). Miközben a modern társadalomban mindent eluraló zajról is szól, a könyvön végighúzódik egy kérdés: természetes-e a csend vagy nem? De számos egyebet is megtudunk, kiderül például a három bölcs kis majom eredete (a szájat/szemet/fület befogók). A könyv minden forrást feltüntet. Frenyó Zoltán végül azoknak ajánlotta a kötetet, akik szeretik egyben látni műveltségünk elemeit.

• 
• 
• 
• 
• 

Képgaléria a könyvbemutatóról. A fotókat Mátyási Dániel készítette

A bemutatott újdonságok közül másodikként Cseresnyési László beszélt Ara Rauch Szókereső írószótáráról. Kezdésként a TINTA Könyvkiadó legnagyobb sikeréhez, a Magyar szókincstárhoz hasonlította a kötetet, amely magyar főnevek szókapcsolatait tartalmazza. Elhangzott egy érdekes példa is, magyarul "kötjük" a biztosítást, angolul "kivesszük" (take out insurance), japánul pedig "belemegyünk". Mint Cseresnyési László kiemelte, az írószótárban kollokációk, azaz szisztematikusan együtt előforduló szavak (szókapcsolatok) szerepelnek. Rövid közönségtesztből kiderült, hogy a jelenlévők közül mindenkinek ugyanaz ugrik be a "velőtrázó" szóról ("sikoly", természetesen). A statisztikák szerint a szótárak 40-45%-a főnév, és a Szókereső írószótár is ezek felől közelíti az együtt előfordulásokat, ami nagy előny, mert a főnévből könnyebb megtalálni a hozzá kapcsolódó szót. Cseresnyési László végül humorosan a – hozzá hasonlóan – "bomló, oszló memóriájúaknak" ajánlotta a kötetet, illetve az írással és fordítással foglalkozóknak.

• 
• 
• 
• 
• 

Képgaléria a könyvbemutatóról. A fotókat Mátyási Dániel készítette

Az alkalmat megragadva ekkor Kiss Gábor, a kiadó igazgató-főszerkesztője egy rövid méltatás után (amely ITT elolvasható) átadta Ara Rauchnak a Szókereső írószótárért az Arany Penna díjat.

Ezután rátért az est harmadik "főszereplőjére", a Top 2500 magyar–olasz főnév című kötetre. A könyv a 2500 leggyakoribb és legfontosabb magyar főnévnek adja meg a pontos olasz megfelelőjét, a főnevek jelentését pedig egy-egy találó példamondat világítja meg. A magyar példamondatot pontos olasz fordításban párhuzamosan is közli a kötet, és az olasz szavak kiejtési mutatója is segíti a kiadvány használóját.

• 
• 
• 
• 
• 
• 

Képgaléria a könyvbemutatóról. A fotókat Mátyási Dániel készítette

Negyedikként Bárdosi Vilmos emeritus professzor Ugrasszuk ki a nyulat a bokorból! című kötetéről esett szó, amely 800 közkeletű szólás jelentésmagyarázatát tartalmazza, de ami talán még fontosabb, keletkezésük nyelv- és kultúrtörténeti hátterét is megvilágító eredetmagyarázatokkal is szolgál. Kiderül például belőle, hogy a Kolumbusz tojása szólás valójában nem is Kolumbusz Kristófhoz kötődik, a dugába dől szólásunk a kádármesterséghez, az ismeri a dürgést kifejezésünk pedig a vadászathoz kapcsolódik.

Kiss Gábor zárásként a talányos című Dumaszótárról beszélt, amely 7200 közhelyet gyűjt egybe tematikus elrendezésben. "Mi a közhely?" – tette fel indításként a kérdést, nem tagadva, hogy gyakran lesajnáljuk a közhelyeket (lásd gyakori jelzőit: "elcsépelt", "agyonhasznált", "unalomig ismételt"), nem illik használni őket, pedig nagy igazságokat tartalmaznak. Mint kiderült, a kötet létrejötte annak köszönhető, hogy a kiadóban tizenöt gyakornoknak kellett feladatot adni, akiknek az lett kiadva, hogy a magyar újságok és folyóiratok régi számaiban böngésszenek az Arcanum adatbázisban, rákeresve a "közhely" szóra, mivel legtöbbször úgy fordulnak elő a közhelyek, hogy az újságíró például így kezdi a mondatot: "Nem akarok azzal a közhellyel élni...", majd mégis leírja. 150 év sajtótermését 10 évekre felosztva roppant adatbázis gyűlt össze, amit gondosan megszerkesztve (a duplumokat és a fölöslegeseket törölve) végül 7200 közhely maradt, és ezeket 315 fogalomkörbe csoportosította az álneves szerző, Cserháthalápy Halápy Gábor. Kiss Gábor végül megosztott a közönséggel a saját kedvencei közül három közhelyet: A focit gólra játsszák; A könyv jó barát; A legjobb nőt is unja valaki.

• 
• 
• 
• 
• 

Képgaléria a könyvbemutatóról. A fotókat Mátyási Dániel készítette

Végül meginvitálta a hallgatóságot a küszöbönálló 2025-ös Ünnepi Könyvhét 31-es pavilonjához, az est pedig kötetlen pogácsafogyasztással és borozással zárult.

Bétölt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangyéliomban.

Úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.

Ki bocsáthatja meg a bűnöket, hanemha egyedül az Isten?

Az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani.

Ara Rauch a TINTA Könyvkiadó 2025. évi Arany Penna díj jutalmazottja. Alább a díjátadón elhangzott beszéd írott változata olvasható.

Kedves Ara, kedves díjazott, kedves barátaim! Az idei díjazott neve egy írói művésznév, a név mögött Raucné Fodor Aranka rejtőzik.

Az Arany Penna díj a TINTA Könyvkiadó által 2000-ben alapított elismerés, amit a kiadó minden évben a legnívósabb és közönségsikert arató kiadványa elkészítőjének ítél oda. Az elmúlt 25 évben 22 személyt jutalmaztak vele.

Az idei díjazott főszerkesztésében az elmúlt évben jelent meg a rejtelmes című Szókereső írószótár. A szótár alcíme Magyar főnevek szókapcsolatai. A szótár a kiadóban kisebb-nagyobb kihagyásokkal és zökkenőkkel több mint egy évtizedig készült. A végső formáját Ara Rauch adta meg a 828 oldalas szótárnak, amely 6500 magyar főnév 124 500 jellegzetes szókapcsolatát, nyelvészeti terminussal élve kollokációját tartalmazza. Gondoljunk bele, micsoda hatalmas szellemi kihívás és feladat volt a 124 500 több szavas nyelvi egység kiválasztása és a szókapcsolatok legjobb helyének megkeresése a szótárban.

Kiss Gábor, Temesi Viola és Ara Rauch az Arany Penna díj átadóján (Fotó: Mátyási Dániel)

Elhangzott a Szabad Európa Rádióban 1992. május 24-én. Lőrincze Lajos nyelvésszel Tamás Ottó beszélgetett. Az interjú itt hallgatható meg: Bing-videók

Lőrincze Lajos, a hagyományőrzően megújuló, törvényeiben fel-felfrissülő magyar írás- és közbeszéd gazdája, gazdálkodója, vagyis nem nyelvi babonákba, rigolyákba kívánja balzsamozni, purifikálni ezt a nyelvet, hanem épp ellenkezőleg: használni, működtetni óhajtja, mozgékony életerejét, befogadás kész dinamizmusát. A szót értés eszközeként, a közösség egyik megtartójaként, hiszen a nyelv természetesen épp annyi feszültséggel gazdag, amennyi harmóniával. És ő aztán csakugyan nyelvén érzi édes és keserű ízét az anyanyelvnek. Lőrincze Lajos, aki magyarul beszél, írja és mondja csupa nagybetűvel ezt a nevet. Indoklásképpen talán csak ennyit, érdeme számos, köszönetképpen ez a legkevesebb.

Egy kórházi ágyon fekszik ugyan Tanár úr, de úgy látom, hogy mind fizikailag, mind szellemileg a körülményekhez képest jó állapotban. Hogy bírja ezt türelemmel?

Én nagyon türelmes vagyok, és ezt csodálják is egyrészt az orvosok, másrészt itt, a betegtársak, hogy nem sok-e ez már, és nem unatkozom-e szörnyen. Én mindig mondom, hogy tulajdonképpen életemben nem unatkoztam, mert foglalkoztat az, amit olvasok, foglalkoztat az, amire gondolok, most meg pláne, hogy a Rádióban is felkértek, hogy az Édes anyanyelvünk című adást, ami éppen 40 esztendeje indult meg ebben a formában, tehát heti 5 percekben, hogy ismét csináljak néhány adást, illetve rendszeresen, minden héten. Nos, ez új feladatot is ad, és hát jegyzetelek, ennek az érdekében figyelem az életet, már az élet nyelvét, el is látnak itten az orvosok is meg a betegek is kérdésekkel, úgyhogy még kevésbé unatkozom.

Lőrincze Lajos