Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2012. augusztus.

Talán nem tiszteletlenség, ha elárulom, hogy ezúttal nem magam választottam meg írásom témáját, hanem a szerkesztőség javasolta, hogy írjak egy eligazító cikket a címben érzékeltetett helyesírási kérdésről. Idézek is egy-két sort az erre vonatkozó levélből: „Állandó problémánk ugyanis, hogy mikor lehet bolygóként érteni a Földet, tehát nagybetűvel írni, és mikor nincs erre szükség. Sok cikkünk a föld és világűr vonatkozásában állandó zavart okoz bennünk.” A voltaképpen jogos kérdésnek készséggel teszek eleget.

Bár kevés a terem a válaszra, mégis be kell mutatnom, hogy a jelenlegi akadémiai helyesírási szabályzat – ez a szabályzatnak 1984-ben megjelent, 11. kiadása – mit ír elő. Íme!

„A csillagok, csillagképek, bolygók, holdak stb. nevét nagy kezdőbetűvel írjuk: Ikrek, Fiastyúk, Orion, Tejút, Merkúr, Plútó, Vénusz stb. Ha a föld, a hold és a nap szót tulajdonnévként használjuk, nagybetűvel kezdjük: a Hold távolsága a Földtől stb. – A mindennapi írásgyakorlatban azonban az ilyen tulajdonnévi szándékú szóhasználatot fölösleges erőltetni, tehát: föld körüli utazás, a hold szépen világít, a nap sugarai stb.”

Föld vagy föld?

Bár e szabályzat hatályba lépésétől már emberöltőnyi idő telt el, a minket érintő témakörben néhány részletkérdés tisztázásán kívül lassan már esedékes utódjától sem igen várhatunk többet [a vonatkozó szabálypont valóban majdnem pontosan ugyanígy szól a 2015-ben megjelent, 12. kiadású szabályzatban is – a szerk.], ám úgy vélem, nem is kell többet várnunk. Ami a mi szempontunkból lényeges, benne van az idézett szabályzati pontban is, csak tudatosítanunk kell a lényeget. Ez pedig az, hogy a föld szót általában véve, elsősorban köznévnek célszerű tekintenünk. Tulajdonnévnek csak akkor, ha hangsúlyozottan azt az égitestet jelenti, amelyen élünk, s ha kifejezetten szakmai, csillagászati értelemben írunk róla. Ilyenkor helyes, sőt kívánatos a szó tulajdonnévi voltának nagy kezdőbetűvel való nyomatékossá tétele, pl. ebben: A Föld a Naptól számított harmadik bolygó. Ha azonban – most Laczkó Krisztina és Mártonfi Attila Helyesírás című, 2004-ben megjelent munkájából is merítek – a csillagászati vonatkozások nem hangsúlyosak, inkább a kis kezdőbetűs megoldás javasolható: föld feletti légrétegek; hatalmasnak látszik ma a hold; holdra szállás; a nap sugarai bevilágították az egész szobát. Összetett vagy képzett szavak esetében még nyilvánvalóbb, hogy az égitestnevek tulajdonnévi voltára utaló „nagykezdőbetűsítés” szinte megoldhatatlan, hiszen akkor ilyesmiket kellene leírnunk: Nap-kelte, Föld-rajz, Hold-világos éjszaka; Nap-ozás; stb.

Hold vagy hold?

Ám még nem szóltam arról, hogy a föld szó korántsem csak a mi égitestünket jelenti, hanem számos egyebet is. Pl. bolygónk felszíni szilárd kérgét (majd a föld alá süllyed szégyenében); szárazföldet <a tengerekkel ellentétben> (egyheti hajózás után végre földet értünk); termőtalajt („Ős buja földön dudva, muhar” [Ady verséből]); stb. Ilyen esetekben teljesen nyilvánvaló a kis kezdőbetűs írás.

Összegezve azt javaslom tehát, hogy a csillagászati szókincs három leggyakoribb s legnagyobb múltú szavát – föld, hold, nap – a kifejezetten csillagászati tudományos vagy ismeretterjesztő tanulmányokon, cikkeken kívül még akkor se írják nagy kezdőbetűvel, ha valóban a szóban forgó égitesteket jelentik. Inkább klasszikus költőink példáját kövessék, ugyanis ők szinte sosem éltek a nagy kezdőbetűs formákkal. Gondoljanak pl. Vörösmartyra, aki egyik utolsó, 1854-ben írt nagy versében, A vén cigányban így gyötrődött: „A vak csillag, ez a nyomorú föld / Hadd forogjon keserű levében”! Aligha van olyan Föld-hözragadt (Brr!) gondolkodású ember, aki nagy költőnk idézett verssorpárját félreértené! 

Grétsy László