Én nem sokáig
szeretnék élni, hanem
csak jól és szépen.

„Kibírhatatlan!” mondjuk – és kibírjuk.

Attól még, hogy orvos vagy,
beteg is lehetsz.
Attól még, hogy bíró vagy,
bűnös is lehetsz.
Attól még, hogy ember vagy,
boldog is lehetsz.

Nagy pohárból is
lehet kicsit kortyolni.
– Ez is: szabadság!

Szabadság az, ha
megválaszthatom: kitől
és mitől függjek.

Míg szükségem van
rá, hogy szükség legyen rám:
függőben vagyok.

Ne adj igazat.
Neked túl sokba kerül;
nekem meg épp van.

Van, mikor tisztább
eltörni egy tányért, mint
elmosogatni.

Kapaszkodókat
gyártunk, s mire eszmélünk:
kész is a ketrec.

3 negatív szó:
nincs
semmi
baj.

Hazudsz. Muszáj,
olykor; így-úgy. Egy a fontos:
hogy te ne hidd el.

Hogyan adhatnék
választ, mikor a kérdést
is csak keresem?

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.

********

Nem azt szeretem,
aki tetszik. – Az tetszik,
akit szeretek.

Van arc, amit csak az lát, aki szeret,
akit szeretünk. Ez a legszebb,
a legmulandóbb. A legérvényesebb.

Szerelem az, ha
ébredned is jó azzal,
akivel alszol.

Veled aludva
rólunk álmodom: arról,
hogy veled alszom.

Úgy szeretem, hogy
nagykabátban is vágynék
vele-aludni.

Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz,
átléphetsz rajtam bármikor
oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan
bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz,
érintésedre-
nyílóan, könnyen, zajtalanul.

Már fáradt vagyok
megbocsátgatni – kérlek:
inkább ne bánts meg.

Tőled, magamtól már csak azt kívánom:
ha találkozunk még, bárhol e világon,
ne kelljen elkapnod rólam tekinteted.

Ha közelebb van:
élesebben látni, hogy
elérhetetlen.

Mind a ketten csak téged szeretünk.
Én is – te is.

Jó, tudom, és nem kétlem, tudod:
együtt töltöttük az egész napot,
– de annyit most kérdezhetek talán,
hogy közben, csak egyszer is, gondoltál-e rám.

Kevésre tartlak,
hogy ne kelljen túl nagyot
csalódnom benned.

********

Segíts mindennek
olyannak lennie, mint
amilyen úgyis.

Megérteni nem,
csak elfogadni tudunk:
kit, mit; úgy, ahogy.

Mind, mi történik:
kristálytisztán érthető
– de csak utólag.

Én soha másban
nem csalódom, csak saját
ítéletemben.

Elalvás előtt
tisztázd: tiszta vagy-e, vagy
csak mosakodtál.

Látod-e még azt,
amit nézel – vagy már csak
tudod: „ott” „az” „van”?

Páncélunk arra
is jó, hogy a világot
megvédje. Tőlünk.

Rács? fal? bástya? torlasz?
nem véd meg magadtól!

Attól még senki
és semmi nem jó, hogy van
nála rosszabb is.

Aki csúful bánt veled:
ezt sosem bocsátja meg
– neked.

Nem haragtartó:
ő azonnal bosszút áll!

Semmivel sem lett
jobb, csak kissé megfáradt
a gonoszsága.

Bevallom: mindent
senkiért se tennék meg
– még magamért sem.

Ahányan látnak,
annyi arcod van (+1:
az, amit te látsz).

Amit másról mondasz:
az is csak rólad szól...

Aki s ami nem
a vágyakról szól: az a
vágyakról hallgat.

********

Műegyetemre jártam.
Az igazira nem vettek fel.
Így lettem művész.
(Ami rosszabb, mint az igazi.)

Sokszor van, hogy nem a tények:
csakis a Döntés a lényeg.

Talán nem merőben véletlen, hogy itt vagyunk. Talán az sem csupán a sors szeszélyének tudható be: meddig vagyunk itt. Addig is: legyünk itt jól. Lehetőleg nem ártva sem másnak, sem magunknak. Szemlélődjünk, és tűnődjünk el mindazon, akik-amik csak itt, csak most, és csak addig vagyunk – míg itt vagyunk. Így akár azt is megsejthetjük: ez nem minden; lehet valami az itt-és-most létünkön túl is.

Két bánatom van:
egyik, hogy meg kell halnom;
másik, hogy addig élnem kell.
Két örömöm van:
egyik, hogy meghalhatok;
másik, hogy addig élhetek.

Némelyik árnyék
jelentőségteljesebb,
mint ami veti.

Példaképem Mindenki, Akitől valaha is tanulhattam bármi követendőt vagy elvetendőt. Mindannyiuknak hálás vagyok.

Tudok nem vágyni
Elérhetetlenekre:
tudok örülni.

Ha adhatsz: úgy adj,
hogy meg ne alázd a Más
szegényebbségét.

Érd be a gyönggyel:
ne kérd a kagylót.

Én is vágtam szét
labdát: én is zokogtam:
nincs benne semmi.

Van határ, ami attól van,
hogy meghúzzák, kijelölik.
Van természetes határ
– még az sem
változhatatlan.
És van, ami csak akkor és attól,
de attól fogva mindörökre létezik,
hogy megsértettük:
magunkban.

********

Jézus
nem azért volt jó,
mert szenvedett,
hanem
azért szenvedett,
mert jó volt.

Hányszor tartott és
tart meg! – háborodjak föl,
ha egyszer elejt...?

Ne legyen időm
elrontani, ami jót
megtehettem itt.

Isten álmai
volnánk? És ha: csoda-e,
hogy föl-fölriad?

ENNYIT tanultam:
valamit mindenki tud;
mindent senki sem.

Nem „győz” az „igazság”: mindenkor
az minősül igazságnak, ami éppen győzött.

Az Igazság nem győzhet és nem veszthet.
AZ IGAZSÁG NEM HARCOL.

Bárhogyan törekedj:
nem moshatod ma le
a holnapi mocskot.

Nem hiszem Istent,
hanem tudom. Azt hiszem,
hogy ez kölcsönös.

Ahol, akárhol,
akárki imádkozik,
az a hely: templom.

„Földönfutó”
milyen megrázó ez a szó!
(Holott futni: földön szokás
– és mégis.)
Nyelv! Csodás. Csodás.

Mértékkel élnél?
– A mértéktartásban is
légy mértékletes.

A személyiség lényege a határtalanság; a csoporté a határoltság.
A szerelem lényege a határtalanság; a házasságé a határoltság.
A hit lényege a határtalanság; a vallásé a határoltság.
A lélek lényege a határtalanság; a testé a határoltság.
A létezés lényege a határtalanság; az életé a határoltság.

A határtalanság: erő. A határoltság: hatalom. A hatalom kézzelfogható és mulandó, az erő megfoghatatlan és örök.

.

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska