Hogyan becézte Ady a szerelmeit?
Ady Endre beceneve általában Bandi volt, s érdekesek az életében becenevet érdemlő nők, akik közt voltak futó kalandok („kis női csukák”) és levelezőpartnerek, de meghatározó szerepet játszó személyek (Léda, Csinszka) is. A legfőbb forrás Dénes Zsófia, aki jól ismerte Adyt, Lédát, Csinszkát, Bölöniéket és Ady Lajosékat is (állítólag Ady Lajosné 1943 tényleges szerzője), valamint Benedek István, aki átfogóan igyekezte tárgyalni Ady szerelmeit (1992).
A szerelmek között első Kíváncsi Illi: Varga Ilona (Benedek 1992: 87–95).
Léda: Brüll Adél, Diósy Ödön felesége; Léda férje Dodó, akinek „kellett a harmadik” (Dénes 1967: 241); 1904–1912 között tartott Ady életében Léda-korszak.
Zsuka: Dénes Zsófia, egy özvegyasszony; Ady által adott beceneve azonban Andrea (Franyó 1969: 427). A Zsuka „becenevet nem Adytól kapta, hanem önmagától hároméves korában” (Benedek 1992: 167).
Margita: Vészi Margit, Vészi Józsefnek, a Budapesti Napló szerkesztőjének a lánya, Molnár Ferenc későbbi felesége, akihez 1912-ben a Margita-ciklust írta.
Ada: egy aradi férjes asszony (Bisztriczky Józsefné) a Városmajor-szanatóriumból, akihez Az ismeretlen Ada (1912) című versét írta.
Mylitta: Machlup Henrikné Zwack Mici, kétgyermekes pesti fiatalasszony Mariagrünből (1913). „E babiloni termékenység-istennőhöz kapcsolja Hérodotosz azt az ősi előírást, hogy minden szűz egyszer adja át magát egy idegennek, s az ezért kapott pénzt a templomnak ajánlja fel; föltehetőleg erre az őspajzánságra célzott Ady névválasztása” (Benedek 1992: 164).
Kicsi: egy temesvári asszony, akivel Ady levelezett.
Nyanyuci: Sándor Lászlóné, egy bihari földbirtokos morfinista felesége (Dénes 1967: 288), „aki anyáskodó jóságáról kapta ezt a nevet” (Benedek 1992: 164).
Arany: Bőhm Aranka, aki később Karinthy Frigyesnek lett a felesége.
Csinszka: Boncza Berta csucsai földbirtokoslány, Ady felesége. Csinszka az írói neve is. Ady környezetében néha mint Bertuska szerepel (Dénes 1967: 256–9). Egykori udvarlójának: Bébé, Boncza Bertuka (Tabéry 1990). Csinszka az aláírása egy levélen, amihez hozzátette zárójelben: annyi mint Bandiné (Hatvany 1959, 2: 293). Névfelidéző szókapcsolattal a csucsai kastély kisasszonya (Tabéry 1990).
Csinszka és Ady
Állítólag Ady Lédát mindig Adélnak, Csinszkát pedig Bertuskának szólította, s a beceneveket csak költészetében használta (Dénes 1967: 294). A hölgyek egymás között is használták beceneveiket, ráadásul további becézőelemekkel megtoldva, például „Írjál nekem, Zsukicám (...). Csókol Csinszkásod”. (Állítólag egy 1915-ös levélben, Dénes 1967: 218, a névadásról Dénes 1967: 294.)
Más fontos hölgyek közé tartozik Édes – Ady édesanyja, akihez Érmindszentre le-lejárt; Öcsémné – Ady Lajosné (Dénes 1967: 165); Itóka – Bölöni György („Gyurka”) felesége, aki Ottilia volt valójában, Itóka azért lett a beceneve, mert Ady nem tudta rávenni Bölönit, hogy megcsalja a feleségét, s nyilván azért nem, mert „megitatták valamivel” (Dénes 1967: 70); Vojnyica – Adynak Csinszkával való együttlétekor a román cselédlány, szobalány (Dénes 1967: 270, 274, 304).
Kicsi Sándor András
Irodalom
Ady Lajosné: Az ismeretlen Ady. Bp.: Béta é. n. (1943).
Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága. Bp.: Százszorszép 1992.
Dénes Zsófia: Élet helyett órák. Egy fejezet Ady életéből. Bp.: Pantheon 1939. Bp.: Magvető 1967.
Franyó Zoltán: A pokol tornácán. Cikkek és krónikák 1912–1968. Bukarest: Irodalmi 1969.
Hatvany Lajos: Ady 1–2. Bp.: Szépirodalmi 1959.
Király István: Ady Endre 1–2. Bp.: Magvető 1970.
Kopátsy Sándor: Beszélgetések Adyval. Bp.: Száminform 1992.
Tabéry Géza: A csucsai kastély kisasszonya. Bp.: Móra Ferenc 1990. (Brassó, 1939)
A fenti írás 2008-ban jelent meg először az Ezredvégben.