Ottlik Géza-breviárium
Ottlik Géza (1912–1990)
Kossuth- és József Attila-díjas író, műfordító
„Az »Iskola a határon« című regényében a kifejezés gondjával szembenéző kerettörténet és a katonaiskola tárgyias története összetartozó elem, egymás mellett és összefonódva közvetíti a mű jelentését. Amely annál tartalmasabb és hitelesebb, minél inkább azonosul megnyilatkozásában az emlékek, a hajdani dolgok és a visszatekintő tudat tárgyias rajzával. A közösség története és a háttérből kirajzolódó kortörténet magába foglalja az ember létezésének gondjait is: a küzdelmet emberi azonosságunk megőrzéséért, az ember és a világ egységének örök újrateremtéséért.” (Bodnár György)
„Művében az ember és a társadalom áll szemben egymással. Az ember, aki szép terveket sző, szabadságról, boldogságról álmodik, és a társadalom, amely – az író meggyőződése szerint – sorra elbuktatja a szép terveket és álmokat. Mit tehet az ember? Lázadhat, avagy visszavonulhat az élet bensőbb köreibe. Ez szemlélődésre, sztoikus filozófiára vezet. A jelentékeny ábrázolóerőről tanúskodó mű ilyen módon néhány lehetséges emberi magatartás filozófiai vizsgálata.” (Pomogáts Béla)
„A műben analógiákból, előre- és visszautalásokból kialakuló, hálószerű szövegtér jön létre, amely a szereplők önértelmezésére, lelki és tudati működésüknek leképezésére jóval több művészi lehetőséget kínál a tradicionálisabb epikai formáknál.” (Grendel Lajos)
Mindnyájan külön mérkőzést játszunk a magunk sorsával. Téves, hamis és fölösleges volna ehhez bármiféle részvétünk, hiszen hozzá sem tudunk szólni, és azt sem tudjuk megmondani, vajon végleges vereséget szenvedett-e.
Jó szerszám az értelem, sőt nélkülözhetetlen, csakhogy mellékes szerszám. Hinnünk nem szabad neki, hinnünk csak az ábrázolásban, a valóságban szabad – kételkedni viszont kötelességünk a segítségével.
Klaudy Kinga, a kötet szerzője
Kiss Gábor, Temesi Viola és Ara Rauch az Arany Penna díj átadóján, amelyet a szerző a 
