Isten vendége vagy e világon!

Ismerd föl, hogy a fülemüle jól énekel, a bárány jól eszi a füvet: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát, és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.

Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban.

Istent nem ismeri más, csak a magától-értetődés.

A Tinta Könyvkiadó kultúra és nyelvészet iránti elhivatottságát mutatja, hogy nemcsak kiadja, gyűjti is a szótárakat. Az általuk életre hívott Szótármúzeum gyűjtőkörébe ugyanakkor a könyvek mellett – a kiadó nevére utalóan – tintásüvegek és ezeket ábrázoló aprónyomtatványok, valamint a könyvkiadáshoz kapcsolódó egyéb relikviák is beletartoznak. E kollekciót a közelmúltban néhány értékes kisgrafika, ex libris reprodukciójával gyarapítottam, aminek kapcsán született ez a cikk. 

A tintásüvegeket, tintatartókat bemutató képi dokumentumok egyik fajtáját jelentik az Országos Széchényi Könyvtár Térkép-, Plakát- és Kisnyomtatványtárában is fellelhető ex librisek. Ezek eredeti funkciójukban a könyvek kötéstáblájára ragasztott tulajdonjegyek voltak, melyek a könyv tulajdonosát jelölték. Később fokozatosan elszakadtak a könyvtől, és önálló grafikai lapként műgyűjtés tárgyává váltak, manapság jórészt a gyűjtők grafikai mappáiba kerülnek. A magánemberek mellett intézmények is rendelkezhetnek nagyobb mennyiségű ex libris anyaggal, erre példa munkahelyem, a nemzeti könyvtár több tízezres ex libris állománya. Könyvtárosi feldolgozó munkám eredményeként ezen anyag egyre nagyobb hányada érhető el a Könyvjegytár nevű online tartalomszolgáltató oldalon. Az itt szereplő ex librisek képi világa is igazolja, milyen gyakran előfordul a könyvjegyeken a tintásüveg motívuma. Szemléltetésül erre mutatok be néhány példát a következőkben.

A tinta (latinul: tincta) vízben vagy más oldószerben feloldott festékanyagot tartalmazó keverék, amelyet tintatartóban, tintásüvegben tároltak. Az íróeszköz megnevezésére a 12–18. században nem a magyar toll, hanem a latin penna kifejezést használták. Sokáig a lúdtoll használata volt elterjedt, melyet tintába mártogattak, úgy írtak vele pergamenre, később papírra. Tintába merített pennával, ecsettel rajzoltak, festettek is. A mártogatós fémtoll a 19. században terjedt el, ennek még nem volt belső tintatartálya. Aztán a tollnak többszöri tintába mártása lassúságát kiküszöbölendő feltalálták a tintatartályt tartalmazó töltőtollat, majd a 20. században az olcsó, megbízható használatú golyóstollat.

A motívumkincset tekintve a tintatartók általában enteriőr részeként jelennek meg az ex libriseken. Ábrázolásuk gyakran lúdtollal, melléjük helyezett füzettel vagy könyvvel, petróleumlámpával vagy művészcímerrel, nemegyszer a bölcsességet jelképező bagollyal társul.

Horváth István és Jónás Jenő ex librise

A kalamáris rendszerint nagy, porcelánból vagy fémből készült íróasztali tintatartó. A szó a latin calamarius (’az írótollhoz tartozó’) magyar nyelvre átültetett formája. Eredete szerint a calamus (’nád; írótoll, íróvessző’) magyaros alakjából, a kalamusból származik. A kalamáris lehetett egyszerű tintásüveg is, bár a nemesek, polgárok íróasztalán nemegyszer díszes tintatartók álltak, ilyen látható – egy ráfektetett lúdtollal – Hamvay Ödön (1879–19?) történész dekoratív ex librisén a 20. század elejéről. A kompozícióban a kapcsos könyv, a művészcímer és kétoldalt a babérágak is meghatározó szerepet töltenek be. Hamvay az 1848–49-es forradalom és szabadságharc alakjainak kutatásával foglalkozott, nevét Damjanich Jánosról megjelent műve tette szélesebb körben ismertté. Ex librisének alkotója Rozsnyay Kálmán színész, újságíró, grafikus. 

Hamvay Ödön ex librise

Az ábrázolásokon a tintatartó gyakran a tulajdonos foglalkozására, időtöltésére utaló attribútumokkal társul. Kozma Lajos iparművész, grafikus dr. Gerő Géza nevére szóló szecessziós ex librisén 1909-ből olvasópultnál álló férfi látható népviseletben, könyvvel; a pulton tintatartó lúdtollal, a férfi lábainál embertömeg és bekötött szemű Iustitia szerepel. Utóbbi az ex libris tulajdonosának jogászi végzettségére utal, Gerő ugyanis ügyvéd, jogi író és lapszerkesztő volt, számos jogi szakmunkát írt.

Dr. Gerő Géza ex librise

A Pécs történetében meghatározó – országos és nemzetközi hírnevet is elérő – polgárcsaládok közt említhető a Hamerli család, melynek vállalkozásai közé tartozott a pécsi gépgyár és vasöntöde, amihez vaskereskedői tevékenység is kötődött. Erre utalóan egészül ki az ifj. Hamerli József részére készült könyvjegyen a tintásüveg és a könyv ábrája fogaskerékkel, kalapáccsal, acél tartószerkezettel.

Ifj. Hamerli József ex librise

A szintén pécsi Hoffmann László (1897–1943) építész humoros, karikatúraszerű könyvjegyén – melyet Kovács Attila alkotott 1937-ben – csukott könyveken nagy bakancsban lépkedő cserkész látható hátizsákkal, lábainál kifolyt tinta, a kezében könyv.

Hoffmann László ex librise

Ákos Ernő festő a budapesti Képzőművészeti Főiskolán szerzett diplomát, Sopronban működött, főleg városképeket festett. A művészetpártoló gyűjtő, Horváth Gyula részére készített ex librisén asztalnál, ablak előtt olvasó férfi látható, a háttérben a soproni Tűztorony képe, mely a tulajdonos lakhelyét idézi. A kép bal felében látható tintatartó kettős funkciót hordoz, amellett, hogy lúdtollat mártanak bele, a rajta olvasható „Ákos” szignó a kép grafikusát jelöli.

Horváth Gyula ex libris

Gyakran írók-költők ex librisén szerepel – szakmájukra utalóan – a tintatartó motívuma.  Tintatartóból kifolyó tinta látható Kaffka Margit (1880–1918) a 20. század elején készült szecessziós stílusú könyvjegyén, melyet Sassy Attila (művésznevén Aiglon) grafikus, festőművész alkotott. Sassy az írónő közeli barátja, művésztársa volt, emellett gyengéd érzelmi szálak is fűzték hozzá. Ő illusztrálta Kaffka Margit 1906-ban megjelent, egyik legjelentősebb verseskötetét, a Kaffka Margit könyvét, a könyvborítón hasonló elemeket tartalmazó ábrával, mint amelyek az alábbi ex librisen is szerepelnek.

Kaffka Margit ex librise

Laborfalvi László Géza (1891–1967) erdélyi patikus a Magyar Exlibrisgyűjtők és Grafikabarátok Egyesületének tagja volt. Az ex librisek mellett bélyegeket is cserélt és gyűjtött. A nevére szóló ex librisen 1911-ből a szecesszióra jellemző motívumkincs elemei közt a könyvön ülő nyúlánk testű emberalak mellett hangsúlyozottan, felnagyítva jelenik meg a koponya mint az elmúlás szimbóluma, a századforduló dekadens életérzésének kifejeződéseként. A lúdtoll és a tintatartó szervesen beépül a kompozícióba. A grafika alkotója szintén Sassy Attila.

Laborfalvi László Géza ex librise

Ugyancsak a századelőről, 1910 körülről való Bródy Sándor (1863–1924) író, drámaíró és publicista ex librise könyvből kinövő fa ábrájával – a könyvből fakadó tudásra, életre utalóan –, mellette tintásüvegben toll látható. Készítője Barta Ernő festő és grafikus, aki hazánk mellett sokat tartózkodott külföldön is. Bekapcsolódott a müncheni szecesszió mozgalmába. A grafikai technikák közül a szén- és krétarajzokat, valamint a litográfiát kedvelte.

Bródy Sándor ex librise 

Kertész Dénes (1930–1993) állatorvos egyik ex librisén Jókai Mór portréját kiegészítve fontos írói attribútum a tintatartó lúdtollal, mellette könyvek. A grafikát 1988-ban Torró Vilmos alkotta. Szíj Rezső (1915–2006) lelkész, író, könyvtáros és könyvkiadó nevére szintén Torró készített Batsányi János, a felvilágosodás kora költőjének emléket állító ex librist 1991-ben. Ezen Batsányi mellképe mellett könyvre helyezve fellelhető a tintásüveg, benne lúdtoll, valamint a szabadság-rabság témakörére utalóan a szabadon szárnyaló madár motívuma.

Dr. Szíj Rezső ex librise

Batsányi a budai, majd a kufsteini börtönben raboskodva írta több költeményét, köztük A rab és a madár címűt. Részlet a versből:

„Boldog kis állat! ártatlan, szabad lakossa
Ezen magas hegyek homályinak!
Víg hirdetője,
Szíves magasztalója
Nagy alkotód jóságinak!
Te szép, te kedves kis madár!
Édes enyhítője,
Egyetlen egy vígasztalója
Elbágyadott lelkem fájdalminak!
Mivel, mivel köszönjem én neked
Elmémet-ébresztő gyöngy éneked?”

A tintásüveget ábrázoló ex librisek sorát folytathatnánk még számos alkotással. Zárásul következzen még egy, a 20. század második felében készült kisgrafika. Ezen hangsúlyos szerepet kap a felnagyított üveg tintatartó, melybe mártott hatalmas tollal egy férfi áll, aki az ex libris készíttetőjét, Galambos Ferenc (1910–1988) jogtanácsost, bibliográfust jelképezi. Galambos alapításától, 1959-től tagja volt a Kisgrafika Barátok Körének, melynek folyóiratát több mint egy évtizeden át szerkesztette. Komoly irodalmi, művészettörténeti és könyvtárosi szakírói munkásságot fejtett ki, a kisgrafika műfajában kiemelkedően sokat publikált. Az 1964-ben készült grafika alkotója Nagy Arisztid.

Galambos Ferenc ex librise

A bemutatott, tintásüveget kompozíciójukba beemelő alkotások – tágabb körű tematikájuk, változatos ikonográfiájuk, megrendelőik és készítőik széles köre révén – gazdag motívumkincset vonultatnak fel, betekintést adva kultúrtörténetünk egy különleges szeletébe.

Vasné dr. Tóth Kornélia

Minden ember egyforma, s annyit ér, amennyit a közösség érdekében dolgozik.

Az ember, amíg igazságos úton halad, addig bátran mehet minden veszedelemmel szemben. De mihelyt a ravaszsággal, az elfogultsággal, az egyéni becsvággyal akarja magát előbbre helyezni másoknál: előbb-utóbb elbukik.

Megjelent: MISZ Hírlevél, XXXVI. évf. 6. szám, 2026. március 24.

Érdekes szavunk a duma: egyaránt alkalmas elítélésre és elismerésre.
A nyelvhasználat egyaránt alkalmas szellemünk, modorunk, lényünk fejlesztésére és rombolására - OP

A szótárról a Tinta remek bemutatást ad - ebből idézünk (kiemelések tőlem, idézetek nyitó idézőjeltől záróig, bekezdéseken is át):
„Bevezető helyett interjú a Dumaszótár összeállítójával, Cserháthalápy Halápy Gáborral
- Miért ez a címe a szótárnak?
- Amikor beszélgetünk, lazábban mondva dumálunk egymással, megesik, hogy megszakad a beszélgetés fonala, és nem tudjuk, hogy folytassuk. A Dumaszótár éppen ebben segít, a szótárból kiemelhetjük azt a mondatot, amellyel továbblökhetjük a csevegést.
- De jól sejtem, hogy a szótár az ellenkezőjére is használható: ha nem akarjuk folytatni a beszélgetést, frappánsan lezárhatjuk a szótárból vett alkalmas fordulattal?
- Pontosan így van. Mint annyi minden az életben, a szótár szófordulatai is alkalmasak arra, hogy megkezdjünk valamit, de arra is, hogy befejezzünk valamit velük.
- A Dumaszótárban közhelyek vannak.
- Igen, közhelyek vannak benne, 7200 közhely. Olvastam az újságokat, s ami mellett ott volt, hogy közhely, kimásoltam.
- Mikori újságokat olvasott?
- Az elmúlt száz évben megjelent sajtótermékeket. Érdekes volt látni, hogy vannak olyan közhelyek, amelyek a száz évvel ezelőtti újságokban éppúgy benne vannak, mint a maiakban.
- Mondana néhány közhelyet, amik népszerűek voltak már régen is?
- Természetesen. A következő közhelyekre sok példa van akár száz évvel korábbról is, ugyanúgy, mint a közelmúltból: A pénz nem boldogít; A sajtó nagyhatalom; A történelem az élet tanítómestere; A tudás hatalom; Egységben az erő; Ép testben ép lélek; Nincs új a nap alatt; Nyelvében él a nemzet.
- Miért népszerűek a közhelyek, miért használjuk őket folyton-folyvást?
- Minden közhelynek komoly igazságtartalma van, sőt okosság is van a közhelyekben. Nem is ezzel van a baj, hanem ha egy közhelyet reggel, délben és este is használunk. Így egyszerűen elkopnak, egy idő után fénytelenek lesznek. Valahogy úgy van ez, mint a rántott hússal. Kiváló étel, na de mi lenne, ha mindennap azt kellene ebédelnünk?

(Szokásos szófordulattal: álljunk meg itt egy szóra! A beszélt és az azzal együtt alakuló írott nyelv élő szövet - a Dumaszótárból idézve: „Élő szervezet a nyelv” -, azzal az eltéréssel más élő dolgoktól, hogy ebben van feltámadás vagy újjászületés. Példa az utóbbira a fentebbi „Nyelvében él a nemzet.” Maga e gondolat egy létfontosságú törekvéshez, a nemzeti identitás megteremtéséhez kötődik. A ChatGPT gyűjtése szerint: Bessenyei György (1778): „Minden nemzet a maga nyelvéről ismertetik meg leginkább.” Ø Kisfaludy Sándor (1807): „A nyelv a lelke a nemzetnek.” Ø gr Széchenyi István (1830): „Míg a nyelv fennmarad, a nemzet is él.” és a szállóigévé a dinamikus, ’ütős’ szólásra törekvő nyelvhasználat ezekből alakított változata lett. Az identitásteremtő lelkesedés megszűntével a tétel lassan közhellyé vált, olyannyira, hogy a pesti humor parodizálta is: »Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett!«. Szép új világunkban viszont a tétel új, létfontosságú tartalommal újjászületett: a nyelv védelmében a sokféle, azt romboló hatással szemben, hiszen a határokon átnyúló tömegkultúra, tömegszórakoztatás és tömegkommunikáció sok nyelvrontó hatást hordoz. A feltámadásra lentebb hozunk példát, most folytatjuk az interjúból - OP)

[A keresési lehetőségről]- Hogy döntötte el, milyen sorrendben fogja a Dumaszótár tartalmazni a kigyűjtött közhelyeket?
- Először arra gondoltam, a közhely első szava szerint ábécérendben lesznek a közhelyek. De aztán láttam, hogy így semmit se lehetne megtalálni benne, csak akkor, ha elejétől végigolvasná valaki a szótárt. Arra jutottam, az lesz a legjobb, ha a szótárhasználónak, azaz a dumálónak témák szerint rendezem az anyagot. Összesen 315 fogalomkörbe, tematikus csoportba soroltam be a közhelyeket. Akkor könnyedén ki lehet keresni a témát, és az e témacsoportban lévő közhelyeket gyorsan átfutva az olvasó megtalálhatja a neki legjobban megfelelőt.

(Itt van, hogy az olyan embernek is, akinek az olvasás élményéhez hozzátartozik az ’igazi’ könyv, el kell ismernie a modernitás némely fontos előnyét: egy e-könyv esetében az egész mű a saját név-, kifejezés- és tárgymutatójaként is szolgál a digitális keresőfunkcióval. A nyomtatott mű egy hatalmas kincsestár - amilyen ez is! -, amelyben izgalmas tallózni, remekeket lelni, sokszor ad elegendő segítséget a fentebb említett rendezés, de egy konkrét kifejezésre rákeresni már nem mindig annyira könnyű. - OP)

- Mit gondol, kik fogják szeretni ezt a szótárt?
- A szótárszerkesztés magányában azokat láttam magam előtt, akik imádják a magyar nyelvet. Akik szeretnek rácsodálkozni egy-egy frappáns nyelvi leleményre. Ők lesznek a Dumaszótár kedvelői, mert ők tudják, hogy a szavaknak roppant ereje van, még akkor is, ha közhellyé állnak össze.”

A TINTA Blogból a tartalomról: „Az egyes címszavak alatt ✧ jelet követően sorakoznak a közhelyek, mindenféle magyarázat nélkül. Plusz információként szögletes zárójelben csupán a nem közhelyszerű kifejezések típusa olvasható, szállóigéknél még az, hogy kitől származik, ill. kinek tulajdonítják. A szótár példáiból is látszik, hogy nem lehet egyértelmű határt vonni a közhelyek, az aforizmák, a szituációs klisék és a helyzetmondatok közé. A Dumaszótárban ezek mindegyike megtalálható. A felsorolt példák közt szlogenek is vannak: »Cipőt a cipőboltból!«; »A tej élet, erő, egészség.«”

(Feltámadás! „Cipőt a cipőboltból! Íme, amikor a születésekor triviális frázis értelmes életre ébred. Ez klasszikus példa volt az ostoba reklámszlogenre, amíg el nem jött e szép új világ, amikor sokféle forrásból szerezhető be e lábbeli, és fontossá vált, mennyiben garanciája az eladó kiléte a kívánt minőségnek. Másrészt, mára az öltözék márkás darabjai presztizshordozók lehetnek, s ebben a szolgálatukban nagyon nem mindegy, mely márkát viseljük a lábunkon.

„A tej élet, erő, egészség” - Mára ez is valódi értelmet nyert azáltal, hogy az áruvilágban megjelent a nagyjából minden értékes tápanyagától megfosztott tejből készült »tejitalok« kategóriája, amely nagyon nem azonos a tejjel.
S a zombi létről: „A hír szent, a vélemény szabad” - célzottan ma is felhozzák, de korunk egyik fő alakítója a szentségrombolás. - OP)

Megjelent: Új Pedagógiai Szemle, 76. évf. (2026), 1-2. szám, 96-103. o.

Szép vagy, ó, hon: bérc, völgy változnak gazdag öledben,
Téridet országos négy folyam árja szegi;
Ám természettől mindez lelketlen ajándék:
Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.

Megjelent: Nyelvünk és Kultúránk, LVI. (56.) évfolyam, 224. szám, 2026/1. szám, 2–7.

Konyha és lélek. Szószemantika. Osztályozó nyelvészet... Strukturalista nyelvésznek, a szemantika és az antropológiai nyelvészet művelőjének tartja magát. Lexikográfus, etnobiológus. Kismonográfiát írt Gombocz Zoltánról.

Hol nőttél fel? Hová jártál iskolába?

1957-ben Budapesten születtem, itt is nőttem fel. Elég renitens kamasz voltam, három helyre jártam középiskolába: az ELTE Apáczai Csere János Gyakorlógimnáziumba, a Szinyei Merse Pál Gimnáziumba, végül a Szent László Gimnáziumba. 1982-ben kínai–spanyol szakon végeztem az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

Milyen indíttatást kaptál a szüleidtől?

Értelmiségi családban nevelkedtem, a szüleimtől kapott indíttatás egyértelmű. Édesapám, dr. Kicsi Sándor (1919–2004) tanár, történész, lexikonszerkesztő, író, édesanyám középiskolai magyartanár volt.

Megjelent: Nyelvünk és Kultúránk, LVI. (56.) évfolyam, 224. szám, 2026/1. szám, 117–121.

Balázsi József Attila (1954–2024) széles körű tevékenységet fejtett ki a nyelvek terén. Műfordítóként indult, magyar lektorként működött Oroszországban, Kínában és Dél-Koreában, valamint angolt tanított Magyarországon. Kutatási tevékenységét elsősorban a frazeológia és a parömiológia terén fejtette ki. Lexikográfusként is kitüntette magát, ez a tevékenysége a budapesti Tinta Könyvkiadó szerzőjeként és munkatársaként csúcsosodott ki.

A 2024. február 7-én elhunyt Balázsi József Attila (a továbbiakban: BJA) életművének összefoglalása nemcsak az adott szűk keretek okán tűnik meglehetősen nagy kihívásnak, hanem azért is, mert az 1954-ben született nyelvész-tanár-műfordító igen sokféle tevékenységet fejtett ki a nyelvvel, nyelvekkel kapcsolatban. Műfordítóként tolmácsolt orosz és zsidó szépirodalmat magyar nyelvre, magyar lektorként működött Oroszországban, Kínában és Dél-Koreában, valamint angolt tanított Magyarországon. Kutatói tevékenysége leginkább a frazeológia és a parömiológia terén nyilvánult meg. Lexikográfusként is kitüntette magát, ez irányú munkássága a Tinta Könyvkiadó szerzőjeként és munkatársaként csúcsosodott ki.

Őrület, hogy a gyerek minden percét be kell osztani. Edzés, úszás, tánc, angol, mulatság, ezeken majd lefoglalkoztatják azt az idegesítő gyereket. Ahelyett, hogy hagynák otthon bambulni, merengeni, magában eljátszani, a kádban, vagy inkább az udvaron egyik kisvödörből a másikba önteni a vizet. Nincs sarazás, nincs homokozás. Játszóház van. Kevés elemű, egyszerű élet kell a gyereknek, attól nyugszik meg.

Nem mi használjuk a kütyüinket, hanem azok minket. Úgy élünk, ahogy parancsolnak nekünk.