A Tinta Könyvkiadó Híd szótárak sorozatának szótárai, amelyeknek főszerkesztője Temesi Viola, különböző nyelvek és kultúrák között teremtenek hidat. Balázsi József Attila szótára, az Orosz–magyar közmondásszótár – 1400 orosz közmondás magyar megfelelőkkel és művelődéstörténeti magyarázatokkal 2022-ben jelent meg, amely művelődéstörténeti szempontból is élményt nyújtó munka. A szerző kiváló nyelvész, lexikográfus, hirtelen távozott körünkből, nagy űrt hagyva maga után a lexikográfiai kutatásokban. Itt ismertetendő szótára elődjeként az olvasók már megismerkedhettek a „Virágnak mondod, pedig nem az…” (2002); Hasonlatszótár (2017); A sas egyedül repül (2017) és a Szólásbúvárlatok (2021) című szótáraival, amelyek érdekes és a magyar nyelv oktatása szempontjából is hasznos munkák.

Balázsi József Attila: Orosz-magyar közmondásszótár

Balázsi József Attila most ismertetett közmondásgyűjteményének újdonságát az adja, hogy a bemutatott 1400 proverbium mellett közli azok szó szerinti magyar fordítását, értelmezését, valamint egy vagy több velük ekvivalens magyar közmondást is. Számos közmondás esetében (267) nemzetközi közmondáspárhuzamokat is leír: a proverbiumok angol, francia, görög, holland, kínai, latin, német, olasz, portugál, spanyol megfelelőit is megtaláljuk a szótárban. Ugyancsak értelmez 23, a szakirodalomban antiproverbiumnak nevezett humoros közmondásferdítést is. A szótár másik újdonsága, hogy az elemzett közmondásokat a szerző művelődéstörténeti magyarázatokkal látja el. A könyv fülszövegében az alábbiakat olvashatjuk:

„Megtudjuk belőlük, mikor volt forgalomban Oroszországban a garas, hogyan békíthető meg a fürdő szelleme, miért hordott bocskort a paraszt, mit ír a szerelmes ifjú a mézeskalácsra, s miért nem cipeli magával az ember Tulába szamovárját …”

A szótár bevezetőjében a közmondások definíciója mellett érdekes kultúrtörténeti ismereteket kapunk a közmondások keletkezéséről. A közmondás mint népköltészeti műfaj című alfejezetben olvashatunk arról, hogy Európában a közmondások 87%-a a XI–XVI. században született. Sokszor nehéz azonban eldönteni, hogy a ma közmondásként ismert mondások a maguk idejében egyes szerzőkhöz kapcsolódó saját mondások vagy pedig már akkor is közszájon forgó népi bölcsességet megörökítő közmondások voltak.  Az európai közmondások a következő forrásokból származnak:

1. A görög–római irodalom, pl. Homérosz, Platón, Szophoklész, Cicero stb.
2. A Biblia: a belőle származó példabeszédek közül sok az évszázadok alatt közmondássá vált.
3. A középkorban a latin közvetítő nyelv volt. „Egyre-másra jöttek létre az ókori előzményekre már nem visszavezethető proverbiumok. Az európai közmondáskincs zöme ebből az időszakból származik” (Balázsi 2022: 10).
4. Napjainkban a különböző amerikai, esetenként más filmekből, könyvekből, híres emberek nyilatkozataiból származnak új közmondások.

A közmondáskutatásban korábban a proverbium műszó terjedt el az európai, így a magyar szakirodalomban is. Bár az ókortól napjainkig gazdag szakirodalma van a témának, hiányoztak azonban az összefoglaló munkák. A XIX. század végén született meg a parömiológia, a közmondáskutatás tudománya, az orosz szakirodalomban ez a szakszó terjedt el. Balázsi szótárának elméleti részét követően röviden szól az orosz közmondásgyűjteményekről is. Oroszországban a XVII. század végén jelentek meg közmondásgyűjtemények, de összeállítóik nem ismertek. Az első gyűjtemény, amely gyorsírással készült, összeállítója ismeretlen (1899), 2786 adatot tartalmazó, Össznépi szólásmódok, azaz közmondások alfabétumba szedve (Повести или пословицы всенароднейшия по алфавиту). Az orosz lexikográfia kiemelkedő alakjának, Dalnak a gyűjteménye (1862) 178 témakörben 30 130 közmondást tartalmaz. Dal szótárát követően azóta sok orosz közmondásgyűjtemény és szótár jelent meg.

Balázsi tematikailag is osztályozza az orosz közmondásokat, amelyek elsősorban a paraszti életre, foglalkozásokra, munkafolyamatokra vonatkoznak. Ezek a közmondások kezdetben csak szűkebb körben voltak ismertek, később elterjedtebbé váltak. „Napjainkra az egykori mesterségbeli fogásokra utaló szókincs többnyire feledésbe merült, és csak a közmondás átvitt értelme világos a mai használója számára” (Balázsi 2022, 13). Ízelítőül nézzünk két közmondást, valamint a magyar szó szerinti jelentésüket és magyar megfelelőiket!

Дружные сороки и гуся утащут. [Összetartó szarkák a ludat is elvonszolják.]: ’a gyöngébbek is legyőzik az erőset, ha sokan vannak’. Magyar megfelelője: Sok lúd disznót győz. (rég 1598) ~ Sok darázs a legfutóbb pariát is megöli. (rég)

Своя рубашка ближе к телу. [A saját inged közelebb van a testedhez]: ’mindenki a saját érdekét nézi’. ~ Közelebb az ing a subánál (rég); Ki-ki szereti a maga hasznát. (rég)

Balázsi példákat is hoz a közmondások használatára a latin, valamint az orosz irodalomból. Pl. lat Tunica pallio propior est [Közelebb a tunika a köpenynél] (Plautus: A három ezüstpénz – i. e. 195 u). A szótár végén gazdag irodalomjegyzék áll, valamint az idézetek forrásai. Igazi csemege a különböző idegen nyelvi szólások és a művelődéstörténeti magyarázatok mutatója is.

A közmondásszótárt főként azoknak ajánlom, akik tudnak oroszul, érdeklődnek az orosz kultúra iránt, de azoknak is, akik vagy most tanulják az orosz nyelvet, vagy éppen ez a könyv hozza meg a kedvüket a nyelvtanuláshoz. A nyelvtanárok pedig a szárazabb nyelvtani anyagot is könnyebben megtaníthatják diákjaiknak a közmondások segítségével.

Lőrincz Julianna
SJE Magyar Nyelv és Irodalom tanszék
EKKE Magyar Nyelvészeti Tanszék

Irodalom

• Balázsi József Attila 2022. Orosz–magyar közmondásszótár. 1400 orosz közmondás magyar megfelelőkkel és művelődéstörténeti magyarázatokkal. Temesi Viola (főszerk.): Híd Szótárak. Tinta Könyvkiadó. Budapest.
• Dal, Vlagyimir Ivanovics – Даль, Владимир Иванович 1862. Пословицы русского народа. Сборник пословиц, поговорок, речений, присловий, чистоговорок, загадок, поверий и проч. (Az orosz nép közmondásai. Közmondások, szólások, mondások, szólásformulák, nyelvtörők, találós kérdések, hiedelmek stb. gyűjteménye). Императорское общество истории и древностей российских при московском университете. — 1-е изд М.: в университетской типографии.
• Balázsi József Attila 2022.Orosz–magyar közmondásszótár. 1400 orosz közmondás magyar megfelelőkkel és művelődéstörténeti magyarázatokkal. Híd szótárak. Sorozatszerkesztő: Temesi Viola. Tinta Könyvkiadó. Budapest. ISSN 1787-7180, ISBN 978-963-409-318-3  302 p

Az étkezés fontos része életünknek. Nem véletlen, hogy számtalan közmondás kapcsolódik hozzá. Most közreadjuk a két éve tragikus hirtelenséggel elhunyt Balázsi József Attila hátrahagyott gyűjtését, amely 70 közmondást tartalmaz. Igazi szellemi csemege a közmondások böngészése és elmélkedés az értelmük felett.

Európa

• A friss malacpecsenye és a bor idő előtt sírba viszi az embert. (angol)
• A gazdag ember felfalná a pénzét, ha a szegény nem látná el élelemmel. (orosz)
• A halál a fazékban rejtőzik. (dán)
• A hosszadalmas böjt nem jelenti azt, hogy okosabban osztod be az ételt. (német)
• A kutya csak csontokról tud álmodni. (orosz)
• A kutya rászolgál a csontra. (latin)
• A róka álmában is tyúkokat kerget. (magyar)
• A szamár cipeli a zabot, s a ló eszi meg. (holland)
• A szegény ember élelemre, a gazdag meg étvágyra vár. (dán)
• Aki kiakasztja a cégért, el akarja adni a borát. (spanyol)
• Akinek sok a borsa, kedve szerint fűszerezi ételét. (latin)
• Akinek van némi elemózsiája, egészen jól viseli a böjtöt. (spanyol)
• Amelyik ló nem kap zabot, nem dolgozik. (latin)
• Amelyik szamár sokat ordít, keveset eszik. (német)
• Az éhes ló kinyalja a vályút. (német)
• Az elfogyasztott kenyér hamar feledésbe megy. (német)
• Barátból és borból a régi a legjobb. (spanyol)
• Bármilyen magasra száll is a madár, a táplálékért lejön a földre. (dán)
• Edd a mai húst és a tegnapi kenyeret a tavalyi borral. (spanyol)
• Egyetlen csont sem marad a farkas odújában. (bolgár)
• Éhes farkas eleségért még a faluba is bemerészkedik. (litván)
• Éhes szúnyogok mélyen csípnek. (német)
• Evés-ivás tartja össze a testet. (német)
• Ha a rókának nem sikerül megfognia a hattyút, azt mondja, nem éhes. (litván)
• Hiába vezeted az ökröt a vízhez, ha nem szomjas. (angol)
• Inkább egyél zöldséget, és ne rettegj a hitelezőktől, mintsem kacsát, és közben bujkálj. (jiddis)
• Isten ad ennivalót a madaraknak, de el kell érte repülniök. (holland)
• Jó bor és csinos feleség: édes méreg a férfinépnek. (román)
• Jó kutya jó csontot érdemel. (angol)
• Jobb egy kunyhó teli élelemmel, semmint egy üres kastély. (ír)
• Jobb egy sózott hering a saját asztalodon, mint egy friss csuka a másén. (dán)
• Jobb, ha a gyomrod pukkad ki, mintsem hogy az étel menjen tönkre. (dán)
• Kemény télnek kell akkor lenni, mikor az egyik farkas a másikat megeszi. (magyar)
• Kenyér nélkül nem ízlik az étel. (spanyol)
• Miként a legjobb borból lesz a legerősebb ecet, a legmélyebb szerelem is halálos gyűlöletté változhat. (spanyol)
• Néha jobb odaadni az almát másnak, mintsem megtartani magadnak. (olasz)
• Nem fog halat enni, aki nem vizezi be a nadrágját. (montenegrói)
• Sajt és kenyér festi pirosra az orcád. (német)
• Többen pusztulnak el az evéstől, mint járványban. (latin)
  

Éhes szúnyogok mélyen csípnek

Megjelent: Veszprémi Újság, 2026. 04. 25.

Mindjárt éjfél. Megállapítom, hogy kétpólusú lett a magyarországi... nem, nem a politika, hanem a foci. Mint mondjuk a skót. Celtic–Rangers, oszt jó napot. Arra alapozom, hogy három napon belül volt szerencsém megtekinteni két FTC–ETO-meccset. Bármelyik bajnokságban simán elment volna mind a kettő. A Fradi és a Győr messze kiemelkednek a mezőnyből, és ezt hűen tükrözi a tabella is. Mintha a női kézilabda-bajnokság állását nézegetném. A házunk kicsi. De van egy faházunk is, abban tartom a könyveimet a költözködés óta. Már amennyi belefért. A többi dobozokban. Ez van. Ebben a faházban ülök, valahogy beleszorult egy tévé is. Fél füllel a mérkőzés utáni elemzéseket hallgatom és a szavakon gondolkodom. Magyar szavakon. A nyelv jut elsőként eszembe. Anyanyelvem. De nyelvnek nevezzük azt is, ami a szavak megformálásában segít, sőt a cipőnek is lehet nyelve. Egy időben, néhol, nyelvnek hívták a tolmácsot is. Aztán valami miatt a szer jut eszembe. Alapszó. A szeretettől a szeres építkezésen át a szerkezetig és a gyógyhatású szerekig. Sokáig sorolhatnánk. A szerda nem ilyen. Viszont a szer drogot is jelent, a szlengből ment át a köznyelvbe, mint sok más kifejezés.

A közelmúltban jelent meg Jäger Tamásnak A halál völgyében is velem voltál c. kötete a TINTA Könyvkiadóban. Ebből az alkalomból beszélgetett vele a kiadó egyik munkatársa.

Mikor érezted először, hogy valami nincs rendben az egészségeddel?

Amióta az eszemet tudom, tisztában vagyok a szívhibámmal és azzal, hogy korlátozott a fizikai teljesítőképességem.

Gyerekként hogyan élted meg a betegséged első jeleit?

Az életem része volt mindig. Egy adottság, ami változhatatlan.

Volt-e olyan pont, amikor először kimondták: ez komoly szívprobléma?

Az volt a helyzet, hogy mindent lehetett csinálni, amit bírok. Így aztán nem jártam be testnevelésórára, nagyon fárasztott a futás és általában minden sport, de például nagyon sokat bicikliztem gyerekkoromban és fiatalkoromban is.

A könyv szerzője, Jäger Tamás (jobbra) és a TINTA Kiadó igazgatója, Kiss Gábor (balra)

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

Korábbi írásomban áttekintettem, hogyan alakultak ki az egyes kultúrák számrendszerei. Ebben a részben azt járom körül, vajon meddig tudtak számolni finnugor őseink, milyen számrendszert használhattak?

A számnevek minden nyelv legősibb rétegeibe tartoznak, ennélfogva ezek a nyelvrokonság fontos bizonyítékai.

A finnugor nyelvekben a számnevek hatig közös, ősi eredetre mennek vissza: két ~ vogul kit, osztják kät, votják kïk, zürjén kïk, mordvin kavto, cseremisz kok, lapp guokte, finn kaksi (töve: kahte-), észt kaks; három ~ vogul χūrum, osztják kolem, votják kviń, zürjén kujim, mordvin kolmo, cseremisz käm, lapp  golbma, finn kolme; négy ~ vogul ńila, osztják ńelä, votják ńïľ, zürjén ńoľ, mordvin ńiľe, cseremisz näl, lapp  njeallje, finn neljä; öt ~ vogul at, osztják wet, votják viť, zürjén vit, mordvin veťe, cseremisz wäc, lapp  vihtta, finn viisi (töve: viite-); hat ~ vogul kat, osztják kut, votják kvať, zürjén kvajt, mordvin koto, cseremisz kut, lapp  guhtta, finn kuusi (töve: kuute-).

Jasper Jones: 0-9 (1960)

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

Az első, kezdetleges számfogalmak már a történelem hajnalán kialakultak, majd a kereskedelem fejlődésével, a gazdasági tevékenységek bővülésével a számolás egyre bonyolultabbá vált.

Az állatok számát, az eladott javak mennyiségét, a hiteleket kezdetben kavicsokkal, csomókkal, rovásbotokkal ellenőrizték. Egy, a mezőre kiterelt marha egy kavicsot jelentett, s ha este megvolt a megfelelő számú kavics, a pásztor és a gazda nyugodtan hajthatta álomra a fejét. Az adósságokat botokra rótták, ez a szokás sokáig fennmaradt. A számadó juhásznak a rovásbotra vésett adatok alapján kellett elszámolni az állatokkal. A kocsmáros a hitelben elfogyasztott italokat felrótta a mestergerendára, a szomjas torkú adós ebből tudta, „mennyi van a rovásán”. A csomózást az inkák fejlesztették tökélyre, a kipu-nak nevezett írás- és számrendszerrel tartották nyilván a termést, a raktárkészletet, a csillagászati adatokat.

A legkezdetlegesebb számolási mód csak az egyeseket ismerte: például valamiből hat dolog jelölésére hat pálcikát rajzoltak. Az egy és kettő megkülönböztetését bizonyos nyelvekben a duális (az ún. kettes szám) alakjai őrzik (a magyarban ennek egyetlen nyoma a kettő számnevünk). A három már nagyobb lépés volt, ennek nyelvi nyomait mutatják a sorszámnevek. A nyelvek egy részében az első és a második más tőből képződik, mint a tőszámnevek, de a harmadiktól kezdve „helyreáll a rend”, ilyen például az angol one ’egy’, two ’kettő’, three ’három’ – first ’első’, second ’második’, third ’harmadik; olasz uno, due, tre – primo, secondo, terzo; svéd ett, två, tre – första, andra, tredje; lengyel jeden, dwa, trzy – pierwszy, drugi, trzeci; finn yksi, kaksi, kolme – ensimmäinen, toinen, kolmas, és ilyen a magyar is.

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

A színnevek nem alkotnak zárt szómezőt (mint például a hét napjai vagy a hónapnevek), halmazuk elvileg végtelen számú elemből állhat. Egyrészt a modern technológia, a festékipar fejlődésével rengeteg új – a természetben korábban nem létező – színt állítanak elő, másrészt a képi világ egyre erősebben van jelen életünkben, a reklámok újabb és újabb praktikákkal igyekeznek túllépni az ingerküszöbünkön, ezek egyike a színvilág tobzódása, ami együtt jár újabb és újabb színnevek kiötlésével. Egy évszázada valószínűleg csak kevesen ismerték és használták a bézs, ekrü, pink színneveket, nem beszélve az aleoverazöld, avokádózöld, cappuccinobarna, garnélarákvörös, grapefruitsárga, havannabarna, kólabarna, kurkumasárga, lagúnakék, műtőszöld, padlizsánlila, pisztáciazöld, strandkorlátkék, taxisárga, tűzoltópiros, viagrakék árnyalatokról, vagy a reklámvilág színneveiről, mint például a Barbie-rózsaszín, Chianti-vörös, Coca-Cola-piros, Ferrari-piros, Benetton-zöld, Gucci-zöld, Shrek-zöld, Windows-kék.

A barna árnyalatai

Megjelent: Veszprémi Újság, 2026. 02. 14.

Különös idők járnak. Hogy a csillagok, a bolygók állásának ehhez van-e köze, és ha igen, mennyi, én nem tudhatom. Mindenesetre az ember mindig különös érdeklődést tanúsított az égbolt iránt. Éppen a napokban jutottak űrhajósok olyan messzire a világűrben, mint eddig még soha, a földi halandók pedig változatlan lelkesedéssel bámulják az eget. Magam is így vagyok ezzel, nézek felfelé, amerre az Istent sejtem. Szakralitás és romantika kéz a kézben, keresem a távcsövem. Így volt ez valamikor réges-régen ebben a galaxisban, nem kellett hozzá műszer. Hogy az első eget fürkészők mit gondolhattak erről az egészről, nem tudhatjuk, nincsenek feljegyzések. Ha valami konkrétabbat szeretnénk megtudni az évezredekkel előttünk járók elképzeléseiről, marad a jól bevált mondat. Már a régi görögök is.

A Nagy Medve a Mesél az ég című könyvben

Ó, élet, mely hamar ez világbúl kitűnsz!
Ó, rövid élet, tűlünk mely gyorsan röpülsz!
Mint harmat nap előtt, mint hó az tűz előtt,
Úgy tűnsz el előttünk, s kívánságunk előtt.

Víz, tűz, föld és nagy ég tartanak sokáig,
Ember, ezek ura, egy szempillantásig.
Kűfalok, nagy tornyok sok száz esztendeig;
Ember, ki csinálta ezeket, óráig.

Nyelvünkről és a nyelvekről színesen – Maticsák Sándor írásai

A napok megnevezésének gyökereit Mezopotámiában kell keresnünk. Az asszír birodalom csillagászai magas szinten művelték tudományágukat. Megfigyelték a bolygókat és az állócsillagokat, vizsgálták a Nap és a Hold mozgását, leírták a nap- és holdfogyatkozásokat. A Hold mozgása adta naptáruk egyik alapját is. Naptáruk tisztán holdnaptár volt, a 354 napos évet 12 hónapra osztották. Náluk a holdtölte külön nevet kapott, ez volt az umu šapattu ’a teljesség, teltség napja’. Később a csillagászok a holdhónapot kisebb egységekre osztották fel, először két periódusra, fogyóra és növekvőre, majd az egyes fázisokat követve négyre. Ez adta az alapját annak, hogy az umu šapattu ünnepét kiterjesszék, így kezdték el megülni a holdfázisok utolsó napját, azaz minden hetedik napot. Habár ezt a periodicitást erősítette a hetes szám mágikus jellege is (Mezopotámiában minden hónap hetedik napját mágikusnak tekintették, ez volt a šibutu napja), a Folyamközben azonban ez a nap még nem szakadt el a Hold járásától, még nem vált a Holdtól független ünnepnappá, erre csak a zsidó vallásban került sor. Ez az ünnepnap a héber šabbath, azaz a szombat ünnepe.

Mezopotámiában a Hold mozgása adta a naptár egyik 

Eleinte a többi napot nem nevezték meg, erre csak később került sor: a hét napjait a szombathoz viszonyítva sorszámmal látták el. Ezt a sorszámnévi szemléletmódot alkalmazta a görög és korai latin is. Ezt az elvet alkalmazzák ma is a szláv nyelvek, ilyenek a balti nyelvek vagy az újgörög, az arab és a perzsa.

A szombathoz való igazodás alapján a sorszámneveket használó nyelvekben a vasárnap volt az első nap, s a hétfő a második. A kereszténység terjedésével a szombat megünneplése egyre inkább háttérbe szorult, s helyébe az új ünnep lépett. Amikor Nagy Konstantin a keresztény hitet a hivatalos állami vallás szintjére emelte, egyúttal a vasárnap ünnepnap státusát is megszilárdította: a 325-ben a bithyniai Niceában tartott első egyetemes zsinaton előírták, hogy a vasárnapokat kell megünnepelni. Ez a kettősség a névadásban a mai napig megfigyelhető: vannak nyelvek, ahol a hét a vasárnappal indul (pl. az újgörög, az arab vagy a perzsa hétfő jelentése ’második nap’), s vannak, ahol a második nap a kedd – ilyenek például a szláv nyelvek. (Ugyancsak egyfajta ket­tősség figyelhető meg a mai naptárak be­osztásában is: az angolszász naptárak egy része a vasárnappal kezdi a hetet.)

A másik elterjedt névtípus, az ún. asztrologikus-mitologikus névadás gyökerei a hellenizmusig nyúlnak vissza. Ebben a névtípusban a napok bolygók nevét viselik. A bolygók elnevezésének alapját az istenek és a bolygók külsejének és tulajdonságainak összekapcsolása adja. A (mai megnevezéssel) Vénuszt szép bolygónak tartották, így a szerelem istennőjével, Aphroditéval társították. A Mars vörös színe a háborút juttatta az akkoriak eszébe, így a hadistennel, Árésszal hozták összefüggésbe. A Merkúr „el-eltünedezése” a fürge Hermészre emlékeztetett. A Jupiter fensége, nagysága csak a főistenhez, Zeuszhoz mérhető, a Szaturnusz kapcsán pedig a neves egyiptológus, Kákosy László (1978: 34) szavait idézhetjük: „lassú mozgásáról egy világból kirekesztett ősi istenség (azaz Kronosz) passzivitása jutott a szemlélők eszébe”.

Szaturnusz napja: szombat

Ezt a rendszert átvették a rómaiak, a görög istenek helyére a sajátjaikat ültetve, így alakult ki a latin napok rendje: dies Lunae ’a Hold napja = hétfő’, dies Martis ’Mars napja = kedd’, dies Mercurii ’Mercurius napja = szerda’, dies Iovis ’Jupiter napja = csütörtök’, dies Veneris ’Venus napja = péntek’, dies Saturni ’Saturnus napja = szombat’, dies Solis ’a Nap napja = vasárnap’. Ez él a mai napig (a sorszámneveket használó portugál kivételével) az újlatin nyelvekben és a keltában. Ilyen például a francia (hétfőtől péntekig: lundi, mardi, mercredi, jeudi, vendredi; dies > di ’nap’) vagy az olasz (lunedì, martedì, mercoledì, giovedì, venerdì) (az újlatin nyelvekben a szombat és a vasárnap vallási eredetű nevet kapott, vö. fr. samedi, dimanche, ol. sabato, domenica stb.). Ez a rendszer átkerült a germán nyelvekbe is, ahol a görög–római istenrendszer helyett saját isteneiket választották névadóul, pl. angol Monday, Tuesday, Wednesday, Thursday, Friday, Saturday, Sunday; holland maandag, dinsdag, woensdag, donderdag, vrijdag, zaterdag, zondag; norvég mandag, tirsdag, onsdag, torsdag, fredag, søndag (a szombat a fürdés napja: lørdag). Ily módon tehát a hétfő a Hold napja, a kedd védőistene (a nyugati germán) Tiu / (skandináv) Tyr, a szerdáé Wotan/Ódin, a csütörtöké Donar/Thór, a pénteké Frija/Frigg. A szombat a Szaturnusz, a vasárnap pedig a Nap oltalma alá került.

*

A magyar napnevek egy része szláv jövevényszó, más részük szláv hatásra (tükörfordítással) keletkezett, s egyedül csak a vasárnap neve magyar fejlemény.

Hétfő szavunk összetett szó: előtagja az ’időegység’ jelentésű hét, utótagja pedig a fej szavunk régi fő alakváltozata, jelentése tehát ’a hét feje, a hét kezdete’. Egyik nyelvemlékünk, a 15. század elejéről származó Schlägli Szójegyzék adatai szerint akkoriban e név nemcsak a hétfőt, hanem a vasárnapot is jelölhette, ennek oka a hétkezdés korábban említett kettősségében rejlett. Habár hasonló felépítésű neveket két legközelebbi rokon nyelvünkben is felfedezhetünk (a vogulban és az osztjákban ’hét-fej-nap’ – igaz, ezek a vasárnapot jelölik), sőt néhány törökségi nyelvben is találkozhatunk hasonló szemlélettel (tatár baš-kün ’fej-nap’), a kutatók többsége mégis egyértelműen szláv hatásra vezeti vissza e napnevünk eredetét.

A hét második napja, a kedd a régies keted ’második’ szóból ered (< két + -d sorszámnévképző). E szavunk ugyan magyar elemekből épül fel, azonban egyértelműen tükörfordításnak tekinthetjük, hiszen a környező szláv nyelvek mindegyikében hasonló szerkesztésmóddal találkozhatunk, vö. ószláv vъtorъ ’második’ > vъtorъkъ ’kedd’; bolgár вторник, szerb, horvát utorak, szlovén torek, szlovák utorok stb.

Ugyancsak a szláv nyelvekben találhatjuk meg szerda szavunk előzményét is, de ezt nem tükörfordítással vettük át, hanem jövevényszóként került a nyelvünkbe. Az átadó valamelyik déli szláv nyelv lehetett (vö. blg. сряда, sz-h. sreda, szln. sreda; ószl. srĕda, ahonnan – a szóeleji mássalhangzó-torlódás kiküszöbölése végett – szereda alakban vehettük át, ebből jött létre a mai szerda alak (a régi magyar szórványemlékekben Zeredahel, Ziradahel, Zoradahel helynevek, ill. Zerida, Zyrida személynevek fordulnak elő). Az átadó szláv nyelvekben a szerda eredeti jelentése ’közép’, azaz ez volt a hét középső napja, ebben a rendszerben a hét tehát szombattal indult. A kedd a szlávban a második nap, ez viszont arra utal, hogy ebben a szisztémában a hét a hétfővel indult; a szláv nyelvekben tehát a két rendszer összekeveredett.

Szintén déli szláv eredetű csütörtök szavunk (vö. blg. четвъртък, sz-h. četvrtak, szln. četrtek; ószl. četvrьtъkъ), az átadó nyelvekben ez végső soron a ’négy’ jelentésű szavakra megy vissza, azaz a sorszámnévi elv alapján építkező nyelvekben a hét negyedik napját jelentette. A magyarban különféle hangrendi változásokkal alakult ki előbb a csetürtük (1206: Cheturtuchyel, 1299: Cheturtekhel), csetertuk (1351: Chetertuk), csetertek (1405: chetertek), csötörtek (1477: Chewthewrthek), majd a mai csütörtök alak.

Hasonló utat járt be péntek szavunk is. Valószínűleg ez is valamelyik déli szláv nyelvből került át a magyarba (vö. blg. петък, sz-h. petak, szln. petek; ószl. pętъkъ), az átadó nyelvekben ez az ’öt’ jelentésű szavakra megy vissza, azaz itt is sorszámnévi alapú névadással van dolgunk. A szláv nyelvek nagy részében az ószláv nazális magánhangzók a 11. századra eltűntek, ezért azok a szavak, amelyek a magyarban megőrizték a magánhangzó + n hangkapcsolatot, 11. század előtti átvételek (pl. bolond, galamb, gomba, munka, szent, szomszéd), míg a nazális nélküliek későbbi jövevényszavak (pl. káposzta, mészáros, pók). Mivel péntek szavunkban a szóbelseji nazális megőrződött, így ez esetben is korai átvételről beszélhetünk. – Nazális nélküli, későbbi átvétel (valószínűleg a szerb-horvátból) a peták szó., amely az I. Ferenc idejében (magyar király 1792–1835 között) kibocsátott aprópénz megnevezése volt, eleinte öt krajcárt ért. Ma már ’csekély értékű pénz’ értelemben használjuk (pl. „nincs egy árva petákom sem”).

 A szombat vándorszó. Gyökere egészen a zsidó pihenőnapig (šabbath) nyúlik vissza, s onnan terjedt el szinte egész Eurázsiában, az Urál vidékétől Európa nyugati feléig, a Földközi-tenger térségétől a messzi északon lakó lappokig, keleten egészen az Urálig (néhány példa: lat. sabbatum, ol. sabato, sp. sábado, rom. sîmbătă; ném. Samstag; perzsa šambe, kazah senbı, baskír šämbe, tatár šimbä; mordvin subuta, lapp sue'vet; grúz šabat’i, örmény šabať). A magyarba valószínűleg a déli szláv nyelvekből került (vö. blg. събота, sz-h. subota, szln. sobota), a nazális megmaradása arra utal, hogy a péntek-hez hasonlóan ez is 11. század előtti átvétel. A szláv jövevényszavak szóvégi -a hangzója a magyarban szabályszerűen tűnt el, ilyen szavunk például a beszéd (vö. sz-h. beseda, szln. beseda), a kolbász (vö. sz-h. kobasa, szln. klobasa) és a lapát (vö. sz-h. lopata, szln. lopata).

 A vasárnap összetett szó: a vásár és a nap elemekből áll. Hasonló szemléletű nevekkel a törökségi nyelvekben is találkozhatunk: tör. pazar günü, azeri bazar, nogaj bazar kün ’vásár nap’. Maga a vásár szavunk iráni eredetű (vö. pehl. wāzār ’vásár, piac’), és összefügg a bazár szóval is. – A történeti-etimológiai szótár szerint „a szókapcsolat még a pogány korban keletkezhetett, s eredetileg a vásártartással, vásározással kapcsolatos munkaszünetre, munkaszüneti napra vonatkozhatott; később a keresztények heti ünnepnapjának jelölőjévé vált” (TESz 3: 1096). A kereszténység felvétele után a vasárnap kitüntetett helyet foglalt el napnévrendszerünkben. Szent László már törvényben tiltotta meg a vasárnapi vásártartást: „Ha valaki vasárnap vagy nagyobb ünnepen templomba nem megyen, hanem kalmárkodik, lovát veszítse el... A szent zsinat parancsolja, hogy a ki vasárnap vásárt üt, bontsa el sátorát, a mint állította” (idézi Melich 1905: 281). Így vált tehát szét végül az ünnepnap és a vásárnap.

*

Az általános felfogás szerint tehát nyelvünkben a hétfő és a kedd szláv mintára keletkezett név, a szerda, csütörtök, péntek és szombat szláv átvétel (mindezeket a kereszténység terjesztésével összefüggésben vettük át), a vasárnap pedig önálló fejlemény.

Irodalom

• Kákosy László: Egyiptomi és antik csillaghit. Aka­dé­miai Kiadó, Budapest, 1978.
• Kiss Lajos: Szláv tükörszók és tükörjelentések a magyarban. Nyelvtudományi Értekezések 92. Budapest, 1976.
• Kniezsa István: A magyar nyelv szláv jövevényszavai I/1. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1955.
• Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolata és ami körülöttük van II. Magyar Nyelv 72 [1976]: 129–136.
• Maticsák Sándor: Vándorló napok. A hét napjainak megnevezése az európai nyelvekben. Debreceni Egye­te­mi Kiadó, Debrecen, 2006.
• Melich János: Szláv jövevényszavaink I/2. A magyar nyelv keresztény terminológiája. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása, Budapest, 1905.
• Moór Elemér: A hét napjainak elnevezése nyelvünkben. Magyar Nyelvőr 88 [1964]: 188–196.
• Papp László: A régiek keltezése és a hét napjai. Ma­gyar Nyelvőr 79 [1955]: 442–446.
• TESz = Benkő Loránd (főszerk.), A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára I–III. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967–1976.