A ritmus csak szolga
Szolgálat a dolga!
Ez a versszerzés titka,
Melyet, aki tudna, ritka.

Mennyi magyar vértől pirult Márs oltára, 
Hogy hazánk ne jutna mások birtokára?
Elődink, felkelvén gyakran oltalmára,
Százezrenként dőltek ellenség kardjára.

Eredj már; s kérd te is mennyei atyánkat,    
Szánja meg már egyszer veszni-tért hazánkat!

A hazáért élni, szenvedni s jót tenni,
Ügye mellett önként s bátran bajra menni,
Kárt, veszélyt, rabságot érte fel sem venni,
S minden áldozatra mindenha kész lenni:  
Barátom! oly dolgok, melyek az embernek
Dicsőség mezején oszlopot emelnek,
S melyekért (bár, míg élsz, sokan nem kedvelnek)
A jók sírodban is áldanak, tisztelnek.

Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok,     
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri,
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek!    
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!

Vidulj, gyászos elme! megújul a világ,
S előbb, mint e század végső pontjára hág.
Zengj, hárfa! Hallgasson ma minden reája,
Valakinek kedves nemzete s hazája;
S valaki a magyar változó ég alatt
Még a szabadságnak híve s ember maradt.
Álljon fel az erkölcs imádandó széki!
Nemzetek, országok, hódoljatok néki!

Uralkodjék köztünk ész, érdem, igazság, 
Törvény s egyenlőség, s te, áldott szabadság!
Diadalmaskodni fog egykor
A nagy egész hasznát kereső törvényes igazság,
Hogy nép a népet kedvelje, hogy ember az embert
Érdeme s méltósága szerént tisztelve becsülje.

********

De tudván, hogy tilos köréből kitérni,
S halandónak az ég titkaihoz férni,
Tanulja voltaképp magát megismérni,
S tetteit, szándékit erejéhez mérni!

Emlékezzél a múlt időre,
Ismérjed a jelenvalót;
S értvén az újat és az ót, 
Vigyázz, figyelmezz a jövőre!

Járd öszve századink sorát,  
A régi s új időt,
S tiszteld, magasztald mindenütt 
A jót, nagyot, dicsőt.

Remélj! s erőlködjél e szélvész dühében,
Hogy el nem csüggedvén bajod tengerében,
A közboldogságnak kiköthess révében!

Nem hallgatván az oskolák
Hiú tetszéseit, 
Kövesd az ész s tapasztalás           
Örök törvényeit.

Most van időd még
Most igyekezzél:
A tudománynak
Gyűjteni kincsét.

Jó vagy rossz tettei következésében,
Végbe-vitt szándéki megért gyümölcsében,   
S önmagában lévén első fizetése,  
(Érdeme jutalma, s bűne büntetése):
Saját választása s elszánt akaratja
Égig emelheti, s földig alázhatja.

Akit az ész vezet sugárával,
S egyezvén szívének szebb indulatjával,
A jó lelkiisméret fedez paizsával,
Feltehet a világ s pokol hatalmával!

Az erkölcs hű bajnokának
Váltig kell küszködnie,
S a vak sors kemény csapásit             
Békességgel tűrnie.

Látom, érzem, hogy tilos felérni:
Honnan s miért van ennyi rossz?
Mért szenved így a jámbor erkölcs?   
S mért győzedelmes a gonosz?

********

Ha még soká szeretlek-e,
Könnyes szemekkel kérdezed,
S hát vélheted dicső alak!
Hogy téged én elhagyjalak?

Tetőled függ az életem,
Ah, csak tebenned lelhetem 
Fel mindenem.

S egy mosolyodásod esdeklésemre,    
Isteni csendességet önt lelkemre.

Szedjük életünk virágit,
Most, mikor még illatoznak,
S a tavasz vidám szellői   
Lengedezve játszadoznak.

Kert az élet: de rózsáit
Óva kell s vigyázva szednünk, 
S a tövistől, hogy kezünket
Meg ne szúrja, - őrizkednünk!

De ki állhat ellent halál hatalmának,
Ki mond ellent az ég szent akaratjának?
Ah! valakik egyszer, az élet urának
Örök tetszéséből, lételre jutának.

S míg fiatal korom napjait számlálom,    
Eltűnik életem, mint egy rövid álom!
Egyedül azt látja a szegény halandó,
Hogy az egész földön minden változandó.

Tűrd el csendes megadással azt, ami meg nem változtatható.

Szerencse kockái ekképpen változnak:
Egynek dicsőséget, másnak gyászt okoznak.
Boldog, ki éltében annyi jót tehete,
Hogy vele ki nem hal szép emlékezete;
Boldog, ki pályáját úgy elvégezheti,
Hogy koszorút nyernek hív igyekezeti.

De bánatra méltó, ki alig kezdette,             
Útját, már elesik annak közepette –
Kinek még alig nyílt élte szebb virágja,
Már a titkos féreg gyökerét elrágja! 

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska