Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: IMP Magazin 2009. május.

A nagyotmondások, túlzások, stílusosan szólva szuperlatívuszok korát éljük. Nagyotmondás mindenhol, mindenben, legkivált pedig a társalgási szlengben, valamint a kereskedelmi reklámokban, hirdetésekben, ahol csak úgy hemzsegnek az olyan, jobbára idegen eredetű jelzők vagy összetételi előtagok, mint hiper-, ultra-, mega-, extra-, s talán mindezek előtt: szuper-. Önmagában, tehát hozzá kapcsolódó utótag nélkül azt jelenti: ’nagyszerű, kiváló, remek’. Napjainkban ez a „trendi” dicsőítő jelző. Mindennapos párbeszédek az effélék: „Milyen volt a buli? – Szuper!”; „Hogy ízlik ez a süti? – Szuper!”. S természetesen nemcsak a sütemény helyét veszi át s tölti be napjaink szóhasználatában mindinkább a játékosan megrövidített, becéző – s iménti példamondatomba szándékosan belecsempészett – süti, valamint a cseresznyéből, mogyoróból, salátából, uborkából hasonlóképpen alakult-alakított cseri, mogyi, sali, ubi, sőt kombinálva, „ragozva” koviubi, ubisali, öri hari (az örök harag helyett!) stb., hanem a szuper is egyre gyakrabban szupi formát ölt, főleg a fiatalok száján.

"Szuper ubisali"

Nem önmagában, hanem összetételi előtagként úgyszintén triumfál, sikert sikerre halmoz a szuper. Nem is csoda, hiszen voltaképpen ez az igazi területe. A szuper melléknév a szuper- előtagú összetett szavakból önállósult. Ez a szuper előtag pedig, amely valójában nem is összetételi előtagként, hanem inkább túlzást, fokozást kifejező előképző szerepben kapcsolódik az utótaghoz, a ’fölött, fölé” jelentésű latin super elöljárószóhoz vezet el bennünket. Jól mutatja ezt néhány, már korábban átvett szavunk, pl. a szuperintendens, amely felvigyázót, felügyelőt, illetve református vagy evangélikus püspököt jelent. A 20. század azután már több, főleg szakmai jellegű szóval gazdagított bennünket, olyanokkal, mint szuperbenzin, szupernóva, szuperszonikus, szuperlektor stb.

A nagy roham, amely a szuper- kezdetű szavak divatját indította el, hozzánk az angolból érkező szupermarket-tel kezdődött. Akkoriban államunk még szóalkotó pályázattal próbálta megállítani elterjedését. Az egykori Belkereskedelmi Minisztérium hivatalos lapjának, a Kereskedelmi Értesítőnek 1962. február 14-i számában jelent meg az a pályázati felhívás, amelyet alaposan megrövidítve idézek is. Íme!

„A »szupermarket« az üzlethálózat önkiszolgáló rendszerű nagyüzemi egysége, amely valamennyi napi fogyasztási cikk értékesítésével foglalkozik. … Ebben az évben nálunk is sor kerül néhány »szupermarket« megnyitására. Tekintettel arra, hogy ezen új egységek elnevezésére megfelelő magyar kifejezés még nincs, a Belkereskedelmi Minisztérium Kereskedelemszervezési és Technikai Főosztálya pályázatot hirdet a »szupermarket« helyes magyar elnevezésére.” A pályázat, amelyre csaknem kétezer szóajánlás érkezett be, rendben le is zajlott, s az idézett lap június 4-i számából már az eredményről is értesültünk. Eszerint a bíráló bizottság „a »szupermarket« kereskedelmi egység magyar elnevezését ABC Áruház, illetőleg ABC Kisáruház elnevezésben határozta meg az egység nagyságától függően”. Egy mondatát még idézem a bizottsági jelentésnek, mert arra is világot vet, milyen meggondolás alapján született meg a döntés: „Kifejezi, hogy – miként az ABC minden betűt magában foglal – , az ABC áruházban is minden napi fogyasztási cikk megtalálható. Az elnevezés rövidítésnek is felfogható (Alapvető Bolti Cikkek).” Egyébként ezen nincs mit csodálkozni, ugyanis bár betű-, illetve mozaikszavaink már a 19. század végétől születtek, pl. a Ferencvárosi Torna Club (ma klub) mozaikszava, az FTC, a betűszó- és mozaikszó-alkotás igazi divatja éppen ekkor, a hatvanas években kezdődött el.

Bár a pályázat alapjában véve eredményes volt, a szuper diadalútja folytatódott, s tart ma is. Hogy mi minden szuper ma már! A tudományok sajátos szakszavait mellőzve bemutatok egy kis szuper-kollekciót: szuperaktív, szuperállam, szuperaszpirin, szuperbenzin, szuperérzékeny, szuperfinom, szupergyors, szuperhatalom, szuperintelligens, szuperjó, szuperkrimi, szupernő, szuperprodukció, szuperrevízió, szupersztár, szupersztráda, szupervallásos, szupervizit, szuperzsaru... Nem az a baj, hogy a szó idegen eredetű, hiszen az idegen szó is magyarrá válik a gyakori használat során, sőt, ha szükséges, még módosul is, hozzáidomul a magyarhoz. Gondoljunk az olyan alaki módosulásokra, mint amilyen a szláv brat > barát, a latin schola > iskola, a bajor-osztrák pretz > perec vagy a francia clinche > kilincs esetében ment végbe. Sokkal inkább egy-egy szó túlzott divatja az, ami visszatetszést szülhet. Főleg akkor, ha még jelentésbeli zavarok is együtt járnak vele! Itt még ilyesmi is szóba jöhet. Még most is őrzöm azt a levelet, amelyet egy olvasótól kaptam néhány évvel ezelőtt. Idézem pár sorát!

„A Piaci Tükör című lapban ezt olvastam: szuper árak. Azt készséggel elhiszem, hogy a kereskedőnek jó hasznot hoz a szuper ár, de kétlem, hogy ez a vevőket is vonzaná!”

Hát nem szellemes? A levélíró persze maga is jól tudja, hogy ha egy kereskedő szuper árakkal büszkélkedik, akkor valójában azt akarja mondani, hogy az általa szabott árak nagyon is alacsonyak, s ezért szuper árak. De ha belegondolunk, hogy a szuper a jelentése alapján leginkább olyan dolognak lehet jelzője vagy összetételi előtagja, amely minden másnál nagyobb, minden mást meghalad, minden másnál több, akkor ebből logikusan csakugyan az következik, hogy a szuper ár olyan ár, amely nagyságával jócskán felülmúlja az átlagos árakat. A józan ész ellenben azt súgja, sőt diktálja, hogy olyan boltba, olyan áruházba menjünk be, ahol az eladók nem szuper áron, hanem kedvezményes, alacsony áron, sőt akár hihetetlenül, elképzelhetetlenül olcsón kínálják nekünk a portékájukat.

Vagyis a szuper szó használatát illetően csak azt mondhatom: hátrább az agarakkal! Jó szó, hasznos szó, de nem visszaélni, hanem csupán élni kell vele. Azazhogy van egy kivétel is. Ugyanis Szuper Levente, jégkorong-válogatottunk éppen napjainkban is remekelő kapusa csakugyan mindig Szuper!

Grétsy László