Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 96. évf. 1972., 92–93. oldal.

Evvel a szóval valamennyien iskolás korunk földrajzi tankönyveiben ismerkedtünk meg, a rokon jelentésű szavanna és pampák szókkal együtt. Emlékezetessé akkor vált számunkra, amikor serdülőkorunk Bőrharisnya- és Winnetou-regényeiben arról olvashattunk, hogyan üldözték az indiánok a bölénycsordákat a prériken, e végtelenbe nyúló, magas fűvel borított fátlan síkságokon.

Az észak-amerikai kontinens e sajátos földfelszíni jelenségének neve, a préri aránylag új keletű elem az angol szókészletben. Alig kétszáz éve, 1773-ban jegyezték fel először, prairie alakban. Az angol, pontosabban az amerikai angol nyelvben francia eredetű jövevényszó volt. Nyilván azért, mivel a mai Egyesült Államoknak a Nagy-tavaktól délre és nyugatra eső területeit, a ma Közép-Nyugatnak nevezett préri államokat a XVIII. században francia felfedezők hódították meg s telepítették be (és látták el helynevekkel), jóval az angolok előtt. A franciában a szó egyébként latin eredetű, a pratum ’mező, rét’ szóból vezethető le.

A szó prairie alakban az amerikai angolságnak fontos eleme lett, amit az is bizonyít, hogy az M. M. Mathews-féle A Dictionary of Americanisms nagy történeti szótár több mint száz olyan összetételt sorol fel és dokumentál amerikai angol forrásokból, melynek e szó egyik eleme. Az H. L. Mencken-féle ismert The American Language c. monográfiának R. I. McDavid által korszerűsített kiadása (1963) pedig kimutatja (651), hogy az Egyesült Államokban 35 község, illetve postahivatallal bíró település nevében szerepel a prairie szó.

Magyarországon e szó földrajzkönyvek, lexikonok, majd amerikai útleírások lapjain vált ismertté. Benkő Ferenc Magyar Geográfiája 1802-ben helynévben említi a szót: „Vagynak nállok közönséges Hadakozó hellyek, és egy bátorságos és békeſséges Vásáros hely, Prairie des Chiens, a’ Miſſiſippi mellett, az Ohio bé-follyásán fellyül...” (5: 101). Ugyanezt az 1781-ben létesült kisvárost (ma Wisconsin államban Prairie du Chien néven) említi 1816-ban Hübner János is lexikonában: „Prairie des Chiens, Kutyarét éjszaki Amerikában” (5: 219). Figyelemre méltó azonban, hogy a németből fordított Hübner-lexikon az amerikai prériterületek leírásában nem ezt a szót, hanem a Savanát használta (5: 88). Két évvel később, 1818-ban jelent meg Weld Izsák’ utazásai Éjszaki Amerikának Státusaiban és... Canada tartományaiban az 1797-dik esztendőben, amelyben a szerző egy más helységről így emlékezett meg: „Délben La Prairie felé készültünk Sz Lőrintz folyónak a’ partján”, majd „9 mértföldnyire La Prairiehez” (171).

Helynévi elemtől függetlenült közszóként, illetve szakterminusként a negyvenes évektől kezdve már sűrűbben találkozunk vele. Így az 1842-ben megjelent Földrajzi tanítás a’ tanuló ifjúság számára műben: „Északamerikában is vannak a’ Mississippi’ jobb partján, Arkansastól északra hasonló falepte térek, mellyek ott Savannen vagy Prairies névvel neveztetnek” (260). Kanya Pál Népszerű földrajzi oktatásában, 1847-ben: „Missouri... terjedelmes legelői (prairies) a’ marhatartásnak kedvez” (480).

Az első magyar, aki közvetlen élmény alapján írhatott a prérikről, Mokcsai Haraszthy Ágoston volt. Utazás Éjszakamerikában c. könyvében (1844.) így írt: „...nyugot felől pedig egy gazdag prairie (gyep, mellyen fa nincs) terjed. Ezen prairie nagy részint már be van kerítve fakorláttal” (1: 114). „Keresztül haladván a tón, gyönyörű zöld prairie terjedt szemünk előtt. Mindenfelé dolgozó embereket látunk; némelyek szántottak vagy arattak, mások építenek vagy ujdon szántott földüket keriték körül. Távolabb kövér marhák andalogtak a magas gazdag fűben. A prairiet erdő környezi... Ezen prairiek több százezer acret foglalnak magokban, s a föld felette kövér és termékeny” (1: 119). Hasonló hangnemben szólt 1852-ben hazaírott levelében Xántus János, az 1849-es emigráns: „Fácán és pulyka oly bőségben van a prairieken, hogy ha az ember egyre reá lő, ezren repülnek fel egyszerre köröskörül” (Levelei, 8. kiadva 1858).

A tudós utazó, Nendtvich Károly meg is jegyezte, hogy „a prairik jelleme is a Magyarország lapályain levő terjedelmes legelőkkel annyira megegyez, miszerint minden oda vetődött magyar e vidéket saját hazájául tekintendi” (1: 208). Nem meglepő ezek után, hogy a Kossuth-emigráció egy része a prériterületeken keresett megélhetést. Majthényi József az iowai New Budáról írott két levelében, 1851. december 4-én és 1852. május 2-án számolt be arról, hogyan „törik fel a prérit” a magyarok, s Lukács Sándor ugyanitt 1851-ben lírai hevülettel szólt a „róna gyepekről, melyek nagyobbak Magyarországnál, melyen a legjobb széna terem s minden színű, illatú s előttünk ismeretlen virágok buján tenyésznek”. (A levelek kiadva Ács Tivadar: New Buda, Budapest 1941. 147, 209, 249.)

Egy jó negyedszázaddal később azonban e területekről már más hangon szólt Kecskeméthy Aurél, a kor neves utazója és politikai újságírója: „Eleinte érdekes látvány a prairie: de másod-, harmadnapra, nem képzeli senki, mily elszomorító és fárasztó kép… Élő állatot nem látni, kivéve a »prairie dogot«, az amerikai által »puszta kutyájának« nevezett állatot, mely azonban a mi ürgénkhez nagyon hasonlít” (Éjszak-Amerika 1876-ban, 106).

Prérikutya

A préri szó nyelvünkben észak-amerikai fogalmat jelölő földrajzi szakterminus maradt, erősen körülhatárolt irodalmi érvénnyel, egészen a legutóbbi időkig. Az utolsó negyedszázadban azonban új magyar jelentése fejlődött ki és kezdett terjedni, de már nem egy amerikai természeti adottság neveként. Mind gyakrabban hallani városi emberek ajkáról e szót, kissé tréfás, bizalmaskodó ízzel. Budapesten például jelölik vele a pesti oldalnak az Alföld peremével érintkező, szórványosan beépített legkülső sík területeit. Illés Sándor hírlapíró Gyöngyös városáról szóló cikkében a Magyar Nemzet napilap 1970. december 24-i számában ezt írta: „Megkezdődött az építkezés a város alatti prérin, így hívják most is sokan a déli városrész korszerű lakótelepének környékét: préri. Mert az volt, kukoricatáblák, satnya vetések, haszontalan föld, ami nem termett.”

Országh László