Az alábbi írás eredetileg a Magyar Nyelvőr 1975. január–márciusi számában jelent meg (99. évf. 1. szám: 80–82.)

Él vagy élt nyelvünkben néhány idegen szó vagy jövevényszó — mint bicikli, detektív, harmonika, kaleidoszkóp, koedukáció, lokomotív, propeller, revolver, traktor, utópia stb. —, melyek latin vagy ógörög, illetve latin és ógörög elemekből állanak, de nem e ma már holt nyelvek életében keletkeztek, hanem újabb keletűek, éspedig angol alkotásúak. Az ilyen állatin vagy anglo-latin szavak sorába tartozik a szellőztető készülék jelentésű ventilátor szavunk is. Első megjelenése ventilátor alakban 1743-ból adatolható az angol Stephen Hales könyvének címében. Hales nem csupán a latin tőből képzett angol szót honosította meg, hanem egyúttal le is írta könyvében a szénbányák, manufaktúrák, hajókabinok, kórházak, börtönök, istállók, gabonatárolók célszerű szellőztetésére szolgáló aknák, kürtők, légszívó kerekek és egyéb berendezések megszerkesztésének módját. F. Mackenzie rámutatott arra, hogy a XVIII. sz. angol mezőgazdasági és ipari forradalom nagy eredményei az e szóval jelölt eszköz megalkotása nélkül nehezen bontakozhattak volna ki. A significans és a significatum együttese és annak elterjedése több mint pusztán nyelvtörténeti jelentőségű (Les relations de l'Angleterre et de la Francé d'aprés le vocabulaire, 1: 106).

Az angol szó a franciába már egy év múlva, 1744-ben átkerült, a németbe 1755-ben (Peter Ganz: Der Einfluss des Englischen auf den deutschen Wortschatz 1640—1815, 228). A magyarba érthető gazdaságtörténeti okokból jóval később. A Közhasznú Esmeretek Tára 1834-ben ezt írta: „Szelelő (ventilátor), arra való cső vagy lyuk, hogy a' bezárt közökbe fris levegő hason be 's a' romlott egyszersmind kihozódjék. Az ablakokon lévő kerek szélcsővek ezt legegyügyübben adják elő… A' szelelők kiváltképpen tengeri hajókon használtatnak, hol a' fedelek közt igen meg szok romlani a' levegő. Éppen ez ada alkalmat feltaláltatásokra, Hales Angol által (1741). L. Cavallo Abhandlung über die Eigenschaft der Luft (ángolból, Leipz. 1783.)” (11: 346—7.)

Zaicz Gábor, főszerk.: Etimológiai szótár

A szó 1853-ban már megtalálható Forstinger János Idegen szavakat magyarázó kézikönyvében (1063. hasáb) s 1859-ben Térey Pál Angol- és skóthoni naplójában: „[A marhaistállóban] ügyelet van továbbá a melegségi fokra, hogy ez mindenkor egyforma legyen, mi is a szelelő lyukak és a padlaton levő ventillátorok segedelmével szabályoztatik, úgy hogy kerülve minden légvonatot, mégis mindig fris levegő szivároghat be” (215).

A szellőztető, jobban mondva légmozgató készüléknek egy más fajtájával és nevével találkozunk ugyanezen idő tájt Andrássy Manónak Utazás Kelet-Indiákon (1853.) c. könyvében. Többször is ír az indiai jómódú házakban található szellőztető lapról, óriási legyezőről, melyet egy a szomszéd helyiségben működő bennszülött szolga mozgat folytonosan az urak szobájában, hogy ott egy kis légmozgást idézzen elő. Andrássy légverő szernek, léghűtőnek, léghajtónak nevezi ezt a hindi nyelven pankha, anglieizált alakban punkahnak nevezett szerszámot (290—1), egy ízben pedig magyaros transzkripcióval is közli: „A panka indiaszerte mindenütt otthonos gazdagabbak lakásán; a szoba mennyezetéről keresztben lecsüngő rámára feszitett erős szövetlap, melly huzózsinór által mozgásba hozatván, legyező gyanánt szolgál. Ez ... a léghajtó panka...” (30).

Országh László