A közhely

Közhely: Semmi újat nem mondó, elcsépelt kifejezés. Mondják sablonnak, frázisnak, klisének, szóvirágnak, illetve bombasztnak is.

(Értelmező szótár+, Tinta Könyvkiadó 2007)

kep1.jpg

A közhely kifejezés a klasszikus ókorból maradt ránk: a loci communes a szónokok számára összegyűjtött, jól felhasználható szólamok, szófordulatok kézikönyvek elnevezése volt.


Később a fogalom kitágult, ma közhelyen az elcsépelt, lapos írói és szónoki kliséket értjük. Érdekesség, hogy milyen sok nemzetközi közhely létezik. Például a lélek sebei, az idő vasfoga, olthatatlan szomj, meztelen igazság, trópusi hőség, kimondhatatlan gyönyör, megbecsülhetetlen érték, elviselhetetlen fájdalom. Ez utóbbi jó példa arra, hogy a közhely nemcsak unalmas, de olykor ostoba is. Ha a fájdalmat nem bírjuk elviselni, belehalunk – ha pedig nem halunk bele, nyilvánvaló, hogy elviseltük.

Érdekes, olykor elrettentő példákkal szolgál a közélet is: A politikai látóhatár sötét (de lehetséges, hogy már oszlóban a fellegek). – Emellett nem mehetünk el szó nélkül. – Szándékainak tisztaságához nem férhet gyanú. – Ehhez nem kell kommentár. – Kicsúszott a lába alól a talaj. Ugye, milyen ismerősen hangzanak? Pedig mind egy francia gyűjtésből származik. És ugyanígy találunk ismerős kliséket az angol nyelvben is: Őszintén szólva. – A szarvánál ragadja meg a bikát.makkegészségeskerüli mint a pestistA szerelem vak.  De álljon itt egy magyar példa, igaz, nem mai, évekkel az első világháború előtt süvöltötte a kormánypárt egy felháborodott tagja az ellenzék felé a képviselőházban: Önök égő csóvát dobnak a tűzhányó kráterébe!

Vagy vegyünk egy tudományos előadásról szóló beszámolót! A rendezvényen a tudomány előkelőségei adtak egymásnak találkozót. Az előadás mély benyomást gyakorolt a hallgatóságra, akik, miután meghallgatták a neves tudós tanulmányainak gyümölcseit, szabad folyást engedtek érzelmeiknek, és szűnni nem akaró tapssal tüntették ki a tudomány ősz bajnokát, aki már akkor lépést tartott szakterülete külföldi fejlődésével, amikor az nálunk még gyermekcipőben járt. Maga az ősz bajnok, miután két hosszú órán etette hallgatóságát tanulmányainak gyümölcseivel, általában ezzel búcsúzik: Nem élek vissza tovább hallgatóim türelmével.

 

kep2.jpg

És ott van még a szépirodalom! Ki ne olvasott volna még a hősnőről, akinek arcán a szégyen pírja ég, vagy a kiontott vérről, mely bosszúért kiált? Régen egy romantikus történetből nem hiányozhattak a lovak, melyek türelmetlenül harapdálják zablájukat, vagy a hálátlan fiúk, akik szégyent hoznak atyjuk ősz fejére. De ma sincs ez másképp, a könyvekben hemzsegnek a frázisok, Anglia még mindig a ködös Albion, az éjszakák sötétek és viharosak, és a főhős legott a távozás mezejére lép.

Hernádi Miklós harminc éve megjelent könyvében, a Közhelyszótárban az ilyen kifejezéseket gyűjtötte össze mulattatásunkra és okulásunkra.