Megjelent: Soproni Szemle 1941/1, 30-31. o.

[...] Az óesztendőtől is vígan búcsúznak a rábaköziek és vigadva várják beköszönteni az újat.

Az újévi vigasságokból természetesen elsősorban a fiatalság veszi ki a maga részét. Az eladó leányzók Éva anyánk kíváncsiságát örökölve, már Szilveszter estéjén mindenáron bele akarnak látni a „győesztendőbe". Az ötletekből kifogyhatatlanok. Képzeletükkel korántsem takarékoskodnak, csak hogy megtudják már jó előre a jövendőt. Mindenekelőtt azt akarják egészen pontosan megtudni, hogy férjhez mennek-e az új esztendőben. Ennek csalhatatlan és alaposan kipróbált módszere a Szilveszter-esti gombócfőzés, amikor nemcsak azt állapítják meg teljes pontossággal, hogy főkötő alá kerül-e csakugyan a leányzó, hanem még azt is kiderítik, hogy ki köti be a fejét.

Gombócfőzésre mindig többen gyűlnek össze a szomszédságból és a rokonságból. Egyrészt a kedélyesebb szórakozás miatt teszik ezt, másrészt azért, hogy kellő módon ellenőrizhesse egyik a másikat. Minden leány legelőször is kilenc papírszeletet vág le. E papírszeletekre írják rá az ismerős legények keresztneveit, a kilencedik papírszelet azonban üresen marad. Ennél a kilencediknél fejtenek ki kettőzött felügyeletet a meghitt barátnők, vajon Fortuna istenasszony kegyeit nem próbálja-e valamelyik azzal kikényszeríteni, hogy a kilencedikre is nevet ír. De azt is gondosan ellenőrzik, hogy nem írnak-e csupa egyforma — Pista vagy Jancsi — nevet, így akarván egy kis ügyeskedéssel biztosítani a leginkább óhajtott jövendőt.

Ezután a gombócgyúrás következik. Ugyancsak sasszemekkel ellenőrzik egymást a papírszeletkéknek a gombócba való gyömöszölésénél. Mikor a víz már sustorogva forr, beledobják egyszerre mind a kilenc gombócot, különösképpen ügyelve arra, nehogy az üres papírszalagot tartalmazó gombócot dobja bele az illető legutoljára. Amelyik gombóc legelőször jön fel a víz színére, azt rögtön kihalásszák és felvágják, így tudják meg, hogy a Pista, a Jancsi vagy a Jóska köti-e be a fejét az illető leányzónak. De ha az a gombóc kerül elsőnek a víz színére, amelyik az üres papírszeletet tartalmazza, igen természetesen a „győ“ gombócfőzésig könyörtelenül pártában marad. Akadnak, akik ebbe sehogyan sem tudnak beletörődni. Ezek ólomöntéssel is megpróbálkoznak, csak hogy valahogyan mégis maguk felé kényszerítsék a szerencsét. Az ólomöntés azért is örvend kellő megbecsülésnek, mert egy kis egészséges képzelettel azt is könnyen meg tudják állapítani a kiöntött ólom alakjából, hogy milyen lesz a jövendő férj foglalkozása. Képzelet pedig bőven akad a Rábaközben minden háznál.

Az ólomöntés úgy történik, hogy egy bádogkanálban ólmot olvasztanak fel a parázson. A megolvadt ólmot egy kulcs fogójának a lyukján át öntik bele egy mosdótálba. A kiöntött ólom egy bizonyos alakot ölt. Élénk képzelettel ki lehet találni, hogy mit ábrázol. Megesik ilyenkor, hogy az egyik magvetőt lát, a másik pásztort, kocsist vagy katonát ismer fel az ólom alakjában. Most amelyiknek a képzelete és beszélőkéje élénkebb, az a többivel is elfogadtatni igyekszik azt, amit ő látni vélt. Ezen természetesen néha sokáig vitatkoznak, különösen, ha katonát fedeznek fel. Az egyik tüzért vél látni, a másik huszárért lelkendezik, van, aki baltával is beéri, de akad mindig, aki csendőrt, rendőrt fedez fel az ólomkatonában.

Van olyan leányzó is, aki egészen biztos már abban, hogy ki lesz az ő párja, csupán arra kíváncsi, hogy valóban meglesz-e az esküvő az új esztendőben. Az ilyen leányzó nem vesződik gombócfőzéssel és ólomöntéssel, hanem gyorsan és kétségtelen pontossággal ezt úgy állapítja meg, hogy pontban éjfélkor felkapja a papucsát és átdobja a feje fölött. Ha talpra esik, biztos a dolgában, ha nem esik talpra, akárhány el is "pityeredik".

Kiss Jenő: Mihályi tájszó- és névtár

Az öregek otthon várják be az új esztendőt és a bakter köszöntését. Szilveszter éjjelén ugyanis a bakter, vagyis az éjjeliőr az út közepén lehetőleg kontrabasszus hangon köszönti az új esztendőt ilyenformán:

"Hallod-e te háznak ura? Idét ütött már a zuóra!
Dicsírtessék Jézus Krisztus, világ megváltója!
Engedje a nagy Úr Isten, hogy a zuj esztendőben
Erőben és egisségben, lelkességben élhessünk!“

A háznak ura a két ablaktábla közé kikészít kellő mennyiségű aprópénzt és egy „cibart", azaz szivart. A külső ablaktábla ilyenkor nem lévén becsukva, az éjjeliőr a járandóságát óvatosan kiveszi és az ablakot nesztelenül benyomja.

Rábaköz népe a téli pihenő időben lelkét felüdítő vidámságban él. Ez a felüdített lélek a testi erőt is oly állapotba segíti, amivel az új esztendőben elkövetkező szorgos és emberfeletti fáradtságot kívánó mezei munkát is bámulatos kitartással tudja elvégezni.

Hajós Elemér