Anya-nyelv-csavar alátét nélkül.

TINTA blog

Amelyet rosszul tudunk

Nyelvi mozaik

Az Édes Anyanyelvünk februári száma egyik cikkének szerző­je, Hajdu Ferenc arra gyanakszik, hogy egy újságíró „álságos finomkodásból” használta az ami helyett az amely kötőszót. Szívesen fűznék megjegyzést az álságos jelzőhöz is, de most szorítkozzunk a lényegre: csupán finomkodás-e ez, vagy több annál, netán egy nyelvi változásnak az előjele?

Kezdjük azzal, hogy az amely vonatkozó névmást a beszélt nyelv után most már az írottból is kezdi kiszorítani az ami. A két névmás használatában bekövetkezett elbizonytalanodást jól példázza a következő mondat, amely egy filmismertető szórólapon került elém: „John [...] egy olyan kalandban találja magát, amelyre nem vágyott, de amire talán épp nagy szüksége van.” A szöveg szerzője két azonos szerkezetű és rendeltetésű mellék­mon­datban előbb amely-et ír (a választékos norma szerint), utána pedig ami-t (a beszélt nyelvi szokás szerint).

67056.png

Tovább olvasom

Pizzéria

Nyelvi mozaik

Ki hinné, hogy az 1972-es Magyar értelmező kéziszótárban még nincs benne a pizza szó? Pedig nincs benne: tessék csak megnézni az üres helyét a pittyeszt meg a pizsama között! Akkor még legfeljebb a Maria­hilferstrasséra kikalandozó magyar kóstolhatta meg a pizzát (vagy legalább az illatát). Ma gyakori és fontos ételnév.

Minden nyelv igyekszik a maga képére formálni a beléje kerülő idegen elemeket. Így tesz a magyar is. Az olaszok a pizza főnevet hosszú c-vel vagy dz-vel ejtik: „picca”, „piddza”. A magyar pizza viszont egyre inkább hosszú z-vel hangzik: „pizza”. Ez persze egyfelől pongyola betűejtés, már-már faragatlanság, másfelől azonban a könnyebb, „ismerősebb” hangzásra való (öntu­datlan) törekvés. Én még olaszosan mondom a pizzá-t, a fiam már magyarosan.

vegetables-italian-pizza-restaurant-2232.jpg

Tovább olvasom

A turulmadár

A turulmadárra vonatkozó kutatás elsősorban madártani kérdésnek látszik, de a történeti fejlődés folyamán kitűnt, hogy a madártan csak a már korábban megindított nyelv- és történettudományi eredmények segítségével tudta megoldani ezt a kérdést.

A turul szó nagy őstörténelmi jelentőségének, valamint annak a magyarázatát, hogy miért tett szert mai nagy népszerűségére, Kézai csodás följegyzései adják meg. Ezek szerint a turulmadár az Árpád-házi vezérek nemzetségneve volt, továbbá Attila címeres madara, melyet a pajzsán hordott, amikor a csatába indult. Kézai szerint a honfoglaló magyarok hadi jelvénye is ugyancsak a turul volt, egészen Géza vezér koráig. Kézai följegyzései valósággal döbbenetes hatásúak. Az első kérdés, amely ezekkel kapcsolatban fölmerül, az, vajon honnan vette Kézai ezeket a megállapításokat? Nincs a történetírás világirodalmában olyan forrásmunka, amelyből Kézai ezeket az adatokat meríthette volna, s így nem tudunk másra következtetni, mint arra, hogy azokat a magyar nemzeti hagyomány őrizte meg s ebből szinte látnoki ihlettel, tudatosan közvetítette ezt a hagyományt az utókornak, hogy majdan a turul szónak a messzi múltból a jelenbe ragyogó fényszórója világítsa meg a magyarság útját az őshazából.

Tovább olvasom

Szemiotika szavunk történetéhez

Amit ma szemiotikaként, jeltudományként ismerünk, kimaradt a világ jelenségeinek a tudományok között való XIX. századi felosztásából. Tudományként való számontartása olyan amerikai tudósoknak köszönhető, mint Charles Sanders Peirce (1839–1914), Charles Morris (1901–1979), vagy éppen a magyar származású Thomas A. Sebeok (1920–2001). A szemiotika az 1960-as években vett lendülete ellenére „kiment a divatból”: néhány évtized alatt kiderült, hogy egyelőre képtelen beváltani a hozzá fűzött reményeket, mindenesetre nem vált vezértudománnyá. A reménybeli szemiotikusokból (Roland Barthes, Umberto Eco, Julia Kristeva stb.) pedig jelentős részben író lett.

http://photos.geni.com/p2/9176/0238/45c16dc3dd3da814/tux69pis_original.jpg

Tovább olvasom

„A nyelvtanírás örömforrás, igazi flow-élmény”

Interjú Hegedűs Ritával, a Magyar nyevtan szerzőjével

A napokban jelent meg Hegedűs Rita Magyar nyelvtan című könyve a TINTA Könyvkiadónál A magyar nyelv kézikönyvei sorozat 31. tagjaként. Ebből az alkalomból beszélgetett a szerzővel Kiss Gábor igazgató-főszerkesztő.

Kiss Gábor: Ennek a nyelvtannak már volt egy első kiadása, amely szintén a TINTA Könyvkiadónál jelent meg 2004-ben. Az a könyv 338 oldalas volt, az új könyv, amely 15 évvel az első után jelent meg, 560 oldalas. Miért volt szükség az új, bővített kiadásra?Magyar nyelvtan

Hegedűs Rita: Mint már az első kiadás előszavában kifejtettem, nyelvtanom a gyakorlati nyelvtanári munkám folyománya; az okos, érdeklődő diákokkal folytatott együttgondolkodás eredménye, alátámasztva a folyamatosan gyarapodó elméleti eredményekkel. Az új diákok új kérdéseket tesznek fel, melyek megmutatják, hol van szükség arra, hogy mélyebbre ássunk. Sokat segített a kollégák kritikája, a visszajelzések és visszakérdezések.

Tovább olvasom

Gondozd könyveidet, óvd meg őket az alácsepegő víztől, az egerektől és ne tagadd meg kölcsönzésüket

Jehuda Ibn Tibbon 850 éves végrendelete fiához

Jehuda ben Saul Ibn Tibbon Granadában született 1120-ban. Valószínűleg az almohádok [berber eredetű középkori muszlim uralkodódinasztia, amely fénykorában Afrika északnyugati részét és az Ibériai-félszigetet ellenőrizte; 1147-ben buktatták a dinasztiát] üldözése elől menekült el szülőföldjéről, és a Provence-ban, Lunelben telepedett meg. Orvos volt. Életét az arabul írt zsidó nyelvészeti és filozófiai művek héber fordítására szentelte (Szaadja, Abulvalíd, Bahja, Bagirol, Jehuda-ha Lévi művei). Ezekkel megteremtette a héber filozófiai műnyelvet. Alábbi végrendeletét (האווצ) fiához, Sámuel Ibn Tibbonhoz [élt: 1150?—1230?] – Maimuni Moré-jének későbbi fordítójához – írta. Erkölcsi útmutatásokat ad benne fia életpályájára. Jehuda ben Saul Ibn Tibbon Marseille-ben hunyt el 1190 körül. [Scheiber Sándor]

jehuda_ibn_tibbon.jpg

Jehuda ben Saul Ibn Tibbon szobra Granadában

Gondozd könyveidet. A hébereket minden újholdkor, az arabokat kéthavonként egyszer, a tekercseket minden három hónapban egyszer. Mindezt rendezd el szép rendben, hogy szükség esetén ne fáradj a könyv keresésével, és hogy tudd a helyét a szerkényekben és a polcokon. Igen szép serénységre vallana, ha a szerkények minden polcának könyveit füzetbe írnád, és azt azután az illető polcra tennéd, hogy ha keresel egy könyvet, megnézzed a füzetet a megfelelő polcon, még mielőtt összehánynád a könyveket. Nézd meg az egyes lapokat is, amelyek tekercsekben vannak és kötegekben, és vigyázz rájuk! Ne nézd le őket, mert nagy kincseket gyűjtöttem és írtam bennük össze. Ne veszíts el egy iratot vagy füzetet sem mindabból, amit reád hagytam. Ugyanígy böngészd állandóan könyveid jegyzékét, hogy emlékezz rá, milyen könyvek vannak tulajdonodban.

books filed on bookshelf

Tovább olvasom

A netnemzedék, a bűvös kocka, a kátyúzás, a végtörlesztés és az ígéretcunami

Az új szavak szótárai

A napokban jelent meg a TINTA Könyvkiadóban Minya Károly Új szavak III. című szótára. Alcíme szerint Nyelvünk 850 új szava értelmezésekkel és példamondatokkal. Ilyen szavakat leltározott a szerző: cukiságmánia, deszkás (= gördeszkás), ecsetfejű, euroblabla, haspoló, okosfogkefe, plakátmutyi, sókamra, testkamera, uajszmog. Látjuk, hogy az új szavak jelentős része szóösszetétel. Az Új szavak III. kiadvány végén található egy mutató, melyben az utótagok szerint vannak felsorolva a szótár szavai. Ebben találjuk, hogy a cunami szó a következő újdonságokban utószó: feljelentéscunami, hazugságcunami, hülyeségcunami, ígéretcunami és ízcunami. A vadász szó pedig ezeknek a szavaknak a második tagja: drónvadász, hulladékvadász, kattintásvadász, plágiumvadász és viharvadász. Érdekes tény, hogy a nyelvújítás előtt magyar nyelvben viszonylag kevés volt az összetett szó. A szóalkotásnak ez a fajtája a nyelvújítás során jött divatba, feltehetőleg német minták alapján. Akkor alkották meg pl. az irány-tű, a szem-üveg, a folyó-irat és a víz-esés szavakat.

Új szavak III.

Tovább olvasom

Az új funkcionális nyelvtan

Hegedűs Rita: Magyar nyelvtan. Formák, funkciók, összefüggések. Tinta, Budapest, 2019, 2. kiadás

Ami az utóbbi hatvan év jelentősebb magyar nyelvtanait illeti, az 1960-as évek nyelvtanait (Tompa, szerk., 1961–1962, Bencédy–Fábián–Rácz–Velcsovné 1968) csak az ezredfordulón követték átfogó összefoglalások (É. Kiss–Kiefer–Siptár 1998, Keszler, szerk., 2000), s az igényesebb nyelvtanírás új hullámát képviseli a 2010-es évek második felében két funkcionális nyelvleírás (Tolcsvai Nagy, szerk., 2017 és jelen mű).

A funkcionális nyelvtanok megjelenése a kor kihívásaira adott válaszként, az újabb igények kielégítésére tett vállalkozásként értelmezhető. A funkcionális nyelvszemlélet értelmében a nyelvi tények megragadásához, leírásához figyelembe kell venni a nyelvi jel funkcióját, azaz a nyelvhasználatban betöltött szerepét. Így a formák leírása immár szükséges, de nem elégséges összetevője a nyelvleírásnak. A merev strukturális nyelvleírás hagyományával szakító funkcionális nyelvszemlélet nem választja szét egymástól, ami összetartozik: a formát és a funkciót, a rendszert és a működést.

Magyar nyelvtanHegedűs Rita: Magyar nyelvtan - Formák, funkciók, összefüggések

Tovább olvasom

„Eszik néha egész nap, iszik reá, mint a csap”

A borbetegség kifejezései

A módjával fogyasztott ital ‒ főleg a középkortól híres zamatos magyar borok számos fajtája ‒ hozzátartozik a magyar konyhához. Egykori rosszmájú megjegyzés szerint a magyarnak az imádságra is jólesik a bor.

Önmagukban az igék egy adott cselekvést általában jelölnek: ír, olvas, szánt. Ha pontosabban meg akarjuk mondani, miről van szó, illetve a szót átvitt értelemben használjuk, akkor kitesszük a tárgyat: levelet, novellát ír; könyvet olvas, kezébe olvassa a pénzt; az író tolla sebesen szántja a sorokat. Az iszik ige eltérően viselkedik: önmagában jelenti azt, hogy ’mértéktelenül fogyaszt (alkoholt)’. Csak akkor kell pontosítanunk a folyadék mibenlétét, ha nem szeszről van szó, vagy az igét képletesen használjuk: vizet, kávét, üdítőt iszik; mohón issza tanára szavait.


"Nem elég tágas neki az utca "
(Forrás: FORTEPAN, ADOMÁNYOZÓ: Szánthó Zoltán)

Tovább olvasom

„Hová küldöm az uzsorást, Míg vigaszt keresek dalba, zenébe? (Fenébe.)”

Szitokszavaink

A káromkodás ősidőktől az ember felgyülemlett indulatainak levezetésére szolgál. A középkor óta sok ország, város, intézmény törvényeiben büntetendő cselekménynek számított. Ha a VII. századi Angliában egy mocskos szájú személy más otthonában káromkodott, egy shilling bírságot fizetett a ház gazdájának, hatot a szidalmazott személynek, s tizenkettő a kincstárat illette. Hazánkban bezáratás, botozás, megkövezés, iskolából történő kicsapatás, sőt egy időben csonkítás és halál is járt érte. Részlet egy 1705-ös jegyzőkönyvből: „[Ketskeméti István] a piacon megpálcáztassék, ennek utána penig, ha ezen dolgát csak mi kicsib[en] újítja és Isten ellen káromkodik, […] az Ország Törvénye és az Constitutio szerint halállal büntettetik meg” (SzT 6: 202b).

A tilalmak enyhültével nagy szóbeli zabolátlanság kapott lábra világszerte. Egy amerikai felmérés szerint a szabadidőben elhangzó szavak 13%-a szitokszó. A gömöri káromkodások 234 évét (1613‒1847) feldolgozó kétkötetes monográfia szerint szitkozódás többnyire valamely erkölcsi és vallási norma miatt hangzott el. Okait a következők szolgáltatták: az élet és a testi épség ellen elkövetett cselekmények, a tulajdon rendjét sértő esetek, törvények és rendeletek be nem tartása, sorozás és katonaság, munkavégzés, a család rendjét és a nemi erkölcsöt sértő esetek. Ma ilyen szigorú tematikus megkötések nincsenek.

getty_539884497_2000133320009280223_219746.jpg

Tovább olvasom