Anya-nyelv-csavar alátét nélkül.

TINTA blog

„Így írunk összevissza"

Másfél százados harc - Helyesírásunk története

Megjelent: Magyarország 1974/19, 23. o.

Éppen száz éve, hogy Arany János 1874. évi akadémiai főtitkári jelentésében ezt írta: „A helyesírás nem siet eldöntéseivel.” Ha végigtekintünk az akadémiai helyesírás immár közel másfél százados történetén, egyetérthetünk Arany megállapításával. Aranyt igazolja Szemere Gyula „Az akadémiai helyesírás története” című műve is, amely a közeljövőben jelenik meg az Akadémiai Kiadónál.

helyesirasi-szotar-05.jpg

Kiejtés, szóelemzés

Az első akadémiai helyesírás „Magyar helyesírás’ és szóragasztás’ főbb szabályai” címmel 1832-ben került kiadásra. Kimondatlanul már ebben a szabályzatban is érvényesült a helyesírásunkat meghatározó két fő alapelv (amelyet először az 1856-os szabályzatban fogalmaztak meg): a kiejtés és a szóelemzés elve. Ezt Arany más szavakkal így fogalmazta meg: helyesírásunk „részint az élő szokással haladni akar, részint a történeti múltból is köteles annyit megtartani, amennyi a hagyomány megőrzésére szükséges”. A legtöbb vita egyébként éppen a két alapelv összecsapásából adódott, és lényegében akörül zajlott, hogy meddig kell követni a kiejtést, és hol kiált megálljt a szóelemzés.

helyesirasi-szotarak-3.JPG

Tovább olvasom

A robottól a közteherviselésig – egy kis adóetimológia (4. rész)

Eredeti megjelenés: Adó Online 2017. július 28.  

Nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.
(József Attila)

A magyar nyelv számos olyan szót, kifejezést tartalmaz, amelyeknek adózási eredetük van. Használjuk ezeket a mindennapokban, egyeseket már kevésbé, de értjük a jelentésüket, másokat viszont már a feledés kútjába söpört az idő, illetve gyakran a használt fogalom tartalma igen távol került az eredeti jelentésétől. Ilyen szavakból, kifejezésekből gyűjtöttünk össze néhányat.

Az adózással kapcsolatos szavak, kifejezések eredetét, jelentését vizsgálva szó volt eddig a dézsmál, ebek harmincadja, huszár, majd a harácsol, szegény, porció, forspont és kvártély, a harmadik részben a rovás, taksa, sarc kifejezésekről.

Sorozatunk befejező részében szólunk a robotról, valamint a ma is használatos, adózással kapcsolatos kifejezésekről (vám, adó, közteherviselés). Minden adózással kapcsolatos magyar szót, kifejezést, már csak terjedelmi okokból is, nem tudunk elemezni, de a cikksorozat négy részében a legfontosabbakat sorra vettük.

Az adózó jobbágyok sokat robotoltak

A középkorban a jobbágyoknak adózniuk kellett az egyház, a király és a földesúr felé is. A földesúrnak a termés kilencedik tizedét (kilenced) kellett beszolgáltatnia, ezen túl nevezetes alkalmakkor (a földesúr születésnapja, gyermekének házassága stb.) ajándékot kellett vinnie, továbbá a földesúr földjén, majorságában, házában munkát is kellett végeznie.

A munkavégzés, mint kötelezettség az 1500-as évek elejéig eléggé rendszertelen volt, rendszeressé a Dózsa György-féle parasztháború után vált, „köszönhetően” Werbőczy István Hármaskönyvének. A XVII., XVIII. században folyamatosan növekedett a földesúr által megkövetelt munkamennyiség, ez több alkalommal zendülésekhez, lázadásokhoz is vezetett.

Mária Terézia 1767-ben rendeleti úton szabályozta a végzendő munka mennyiségét. A jobbágy éves szinten 52 napi igás- vagy 104 napi gyalogmunkával tartozott (heti egy illetve két nap), de ettől „dologidőben” (aratás, szüret stb.) el lehetett térni. Ez a szolgáltatás az egésztelkes jobbágyokat terhelte, a többieknek telkük arányában kellett a földesúr felé munkavégzést teljesíteni. A házas zselléreknek évi 18, a házatlanoknak évi 6 nap ingyenmunkát kellett teljesíteniük. A kötelező ingyenmunka napkeltétől napnyugtáig tartott, a munkahelyre való odamenetel és a visszajövetel is beleszámított. Egynegyedét télen kellett igénybe vennie a földesúrnak, a fennmaradt részt követelhette más évszakokban, nagy munkaidőben.

A rendelkezések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, bizonyítják ezt a XVIII. század végének jobbágylázadásai is. Egyes területeken viszont a földesurak voltak elégedetlenek, mert az urbáriumok előtt ők már több jobbágyi munkát vettek igénybe.

Ilyen kényszermunkát nem csak a földesúr, hanem gyakran a vármegye részére is kellett végezni, például út- és csatornaépítésnél, erődítmények helyrehozatalánál, megerősítésénél.

A jobbágyok által a földesúr javára végzett kötelező munkát végül 1848-ban, a jobbágyfelszabadítás keretében törölték el, a többi jobbágyi szolgáltatással együtt.

Középkori munkavégzés

Tovább olvasom

Rovás, taksa, sarc – egy kis adóetimológia (3. rész)

Eredeti megjelenés: Adó Online 2017. augusztus 11. 

Nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.
(József Attila)

A magyar nyelv számos olyan szót, kifejezést tartalmaz, amelyeknek adózási eredetük van. Használjuk ezeket a mindennapokban, egyeseket már kevésbé, de értjük a jelentésüket, másokat viszont már a feledés kútjába söpört az idő, illetve gyakran a használt fogalom tartalma igen távol került az eredeti jelentésétől. Ilyen szavakból, kifejezésekből gyűjtöttünk össze néhányat.

Az adózással kapcsolatos szavak, kifejezések eredetét, jelentését vizsgálva szó volt eddig a dézsmál, ebek harmincadja, huszár, majd a harácsol, szegény, porció, forspont és kvártély kifejezésekről.

Sorozatunk mostani részében olyan kifejezéseket gyűjtöttünk össze, amelyeket több száz éven keresztül használtak az adózásban, és ezeket – néha módosult tartalommal – ma is használjuk.

Sokkal tartozik, ha sok van a rovásán

A magyar nyelvben a ró igének, illetve az ebből képzett rovás szónak igen sok jelentésváltozata van. Maga a róni ige már az ősmagyar nyelvben is jelen volt, erre utal az, hogy a magyar nyelvvel rokon nyelvekben (pl. osztják, cseremisz) is megtalálhatóak ennek a szónak változatai, méghozzá hasonló jelentéssel.

A ró szó eredeti jelentése ’vág, metsz’ volt. Ebből alakult ki a XV. századtól az adózási tartalom, amely az adók kivetését, kirovását jelentette. Ennek oka az volt, hogy az adókötelezettségek és befizetések nyilvántartására, elszámolására egy fából készült pálca szolgált. Ez leggyakrabban négyoldalú volt, de ismert ennek hengeres, hatoldalú, sőt nyolcoldalú változata is. Kezdetekben egyetlen rovásbotra jegyezték fel az egymás melletti jobbágytelkek kötelezettségeit és befizetéseit, a későbbiekben már minden adózóra önálló rovásbotot alkalmaztak.

A páros rovás két, hosszában pontosan egymáshoz illeszkedő darabból állt. A rovásokat rajta összeillesztett állapotban rótták, majd egyik fele egyik, másik fele másik érdekeltnél maradt így az két botfél egymás ellenőrző másolata volt. A rováspálcának rendszerint feje is volt. A bot egyik végére nem került rovás, azt a faragáskor fogták. A fejet a rovás nyelének is nevezték. Rovásként a római számokat variálták a boton (I, V, X stb.).


Rovásfejek

Tovább olvasom

Harácsolás, szegény, porció – egy kis adóetimológia (2. rész)

Eredeti megjelenés: Adó Online 2017. augusztus 4.  

Nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.
(József Attila)

A magyar nyelv számos olyan szót, kifejezést tartalmaz, amelyeknek adózási eredetük van. Használjuk ezeket a mindennapokban, egyeseket már kevésbé, de értjük a jelentésüket, másokat viszont már a feledés kútjába söpört az idő, illetve gyakran a használt fogalom tartalma igen távol került az eredeti jelentésétől. Ilyen szavakból, kifejezésekből gyűjtöttünk össze néhányat.

Az adózással kapcsolatos kifejezések közül az előző részben a dézsma, harmincad és huszár szó eredetével, jelentésváltozásaival foglalkoztunk. Az időben továbblépve most a török hódoltsághoz, illetve a török kiűzését követő időszakhoz kapcsolódó néhány kifejezés eredetéről szólunk.

A törökök bizony harácsoltak, de a szegényeket nem adóztatták

A törökök a hódoltsági területeken számos adófajtát alkalmaztak, vetettek ki. Legfontosabb ilyen adófajták voltak a vagyonadó, a gyermektized (a beszolgáltatott gyermekekből lettek a janicsárok, a magyar területeken ezt az adófajtát nem rendszeresítették), a más vallásúakra (keresztényekre, zsidókra stb.) kivetett türelmi adó, illetve a kereskedelmi tevékenység után fizetendő adók.

A meghódított területeken megjelentek az adónyilvántartásokat vezető hivatalnokok (defterdárok), akik adójegyzékbe (defterbe) írták össze az adóztatható személyeket, javakat, tevékenységeket. A felméréseket tízévente megismételték, és elvégezték a szükséges korrekciókat. A termésmennyiségeket három év átlaga alapján vették számításba. Az adóztatás kialakításánál a mohamedán egyházjogot (seriat vagy sarija) vették alapul, de tanulmányozták a korábbi adóztatási állapotokat, helyzeteket, és a zökkenőmentes átállás érdekében igyekeztek a korábbi adózásnak megfelelő adóztatást megvalósítani, beleértve az adóstruktúrát és az adómértékeket is.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e6/Divan_%C3%87avu%C5%9Flar%C4%B1.jpg
Török hivatalnokok. Balról a második az adószedő (defterdár)

Tovább olvasom

Dézsmálás, ebek harmincadja, huszár – egy kis adóetimológia (1. rész)

Eredeti megjelenés: Adó Online 2017. július 28.  

Nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai.
(József Attila)

A magyar nyelv számos olyan szót, kifejezést tartalmaz, amelyeknek adózási eredetük van. Használjuk ezeket a mindennapokban, egyeseket már kevésbé, de értjük a jelentésüket, másokat viszont már a feledés kútjába söpört az idő, illetve gyakran a használt fogalom tartalma igen távol került az eredeti jelentésétől. Ilyen szavakból, kifejezésekből gyűjtöttünk össze néhányat.

A ma is használt adózási eredetű szavakat, kifejezéseket egyfajta időrendben mutatjuk be, mindig kapcsolva a nyelvi eredetmagyarázathoz olyan kifejezéseket, közmondásokat is, amelyek az adott szóhoz, kifejezéshez kapcsolódnak.

Sok olyan szó, illetve kifejezés van (volt), amelyeket korábban gyakran használtak, ma viszont ezek már nem részei a köznyelvnek. Ezekről a cikksorozat végén fogunk rövid ismertetést adni.

A szavak, kifejezések eredetét bemutató sorozatunk első részében a dézsmálásról, mint adóztatási formáról, az „ebek harmincadjára jutott” kifejezés eredetéről, illetve a huszár szó adózási kapcsolatáról szólunk.

Nem szép dolog másokat megdézsmálni

A középkorban a jobbágyok a terményeik, állatszaporulatuk tizedét az egyháznak adták. Méghozzá természetben. Hivatkozási alapul a Biblia szolgált, de Szent István első törvényei között is megjelent már az egyházi tized fizetésének kötelezettsége.

A Biblia szerint tizedet kellett fizetni a gabonából (búza, rozs, árpa, zab, tönköly, köles), a borból, a bárány, illetve a méhkasok szaporulatából. Ezekre vonatkoztak a dézsmagabona, bordézsma, dézsmabárány kifejezések.

A középkori magyar törvények is ezt erősítették meg, de szép lassan más termékekre, terményekre is kiterjesztették a kötelezettséget, illetve a természetbeni megfizetés helyébe a pénzbeli megfizetés lépett, bár ez ellen a jobbágyság mindig erőteljesen tiltakozott. A kiterjesztések eredményeképpen a kecskeszaporulatból, illetve a lencse-, borsó-, len- és kender-, valamint a kukorica-, dinnye-, dohány- és burgonyatermés után is fizetni kellett a tizedet. A pénzbeni megfizetésre használták a dézsmapénz elnevezést.

Az adózók természetesen megpróbálták a kötelezettségeiket csökkenteni, ha már fizetni kellett, a kevésbé értékes részt, állatokat adták át adóként, a bort gyakran felvizezték, a rosszabb minőségű borokat összeöntögették.

A tizedfizetési kötelezettséget a latin decimus (tizedik) sorszámnév alapján nevezték el, ennek északolasz közvetítéssel meghonosodott kifejezése a dézsma, illetve eléggé negatív csengésű változata a dézsmálás. Egyébként gyakran másfajta adókat is a dézsma szóval nevesítettek, így a földesúri kilencedet (másik elnevezése a nona volt, de ez már kikopott a nyelvhasználatból), de olyan adókat is, amelyeket nem a megtermelt javak arányában kellett megfizetni.

Kapcsolódió kifejezés még a papkéve. Az aratás során a levágott gabonát kévékbe gyűjtötték, azokból kereszteket raktak, a legfelső, tizenhatodik kéve a (községi) pap, lelkész kapott járandóságául szolgált. A „Tegyük fel a papkévét!” az utolsó kéve, a pap járandóságának kifejezésévé vált (a püspök illetve a helyi pap járandóságának aránya többször is változott).

A dézsma ma már nem létezik (bár több egyház, felekezet ma is szed a híveitől tizedet, természetesen a Bibliában leírt kötelezettségre hivatkozva), a dézsmálás, megdézsmálni kifejezést viszont ma is használjuk, illetve több településen is utcanév őrzi ennek az adófajtának az emlékét.

https://szallashegyek.hu/images/90c8cc08/11295663_804481419648534_2323807721030796467_n.jpgDézsma étterem és borozó, Szentendre

Tovább olvasom

Az ember tragédiája világirodalmi szintű alkotás

Interjú Praznovszky Mihállyal, a Madách-enciklopédia szerzőjével

A 2023. évnek szinte utolsó munkanapján jelent meg a Madách-enciklopédia a TINTA Könyvkiadónál. Alcíme szerint: Az ember tragédiája címszavakban. Ebből az alkalomból beszélgetett Praznovszky Mihály főszerkesztővel Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője.

Kiss Gábor: Így év vége felé, karácsony táján tán aktuális a kérdés, hogy emlékezik vissza gyermekkora teleire, karácsonyaira?

Praznovszky Mihály: Aki az 1950-es években volt kisgyermek, az tudja: a karácsony mindenki számára egyforma volt. Formailag szegényes, tartalmilag boldog. Könyv és társasjáték – ezek az első ajándékaim, s néhány kezdetleges fémjáték, egy kishajó a fürdőkád vizén a gyertya melegével hajtva s keringve. S persze mellettem még négy testvérem. A család közös öröme volt a legnagyobb karácsonyi élményem.

praznovszky-mihaly-portre.jpgPraznovszky Mihály, a Madách-enciklopédia szerzője

Tovább olvasom

Újévi népszokások a Rábaközben

Megjelent: Soproni Szemle 1941/1, 30-31. o.

[...] Az óesztendőtől is vígan búcsúznak a rábaköziek és vigadva várják beköszönteni az újat.

Az újévi vigasságokból természetesen elsősorban a fiatalság veszi ki a maga részét. Az eladó leányzók Éva anyánk váncsiságát örökölve, már Szilveszter estéjén mindenáron bele akarnak látni a „győesztendőbe". Az ötletekből kifogyhatatlanok. Képzeletükkel korántsem takarékoskodnak, csak hogy megtudják már jó előre a jövendőt. Mindenekelőtt azt akarják egészen pontosan megtudni, hogy férjhez mennek-e az új esztendőben. Ennek csalhatatlan és alaposan kipróbált módszere a Szilveszter-esti gombócfőzés, amikor nemcsak azt állapítják meg teljes pontossággal, hogy főkötő alá kerül-e csakugyan a leányzó, hanem még azt is kiderítik, hogy ki köti be a fejét.

Gombócfőzésre mindig többen gyűlnek össze a szomszédságból és a rokonságból. Egyrészt a kedélyesebb szórakozás miatt teszik ezt, másrészt azért, hogy kellő módon ellenőrizhesse egyik a másikat. Minden leány legelőször is kilenc papírszeletet vág le. E papírszeletekre írják az ismerős legények keresztneveit, a kilencedik papírszelet azonban üresen marad. Ennél a kilencediknél fejtenek ki kettőzött felügyeletet a meghitt barátnők, vajon Fortuna istenasszony kegyeit nem próbálja-e valamelyik azzal kikényszeríteni, hogy a kilencedikre is nevet ír. De azt is gondosan ellenőrzik, hogy nem írnak-e csupa egyforma — Pista vagy Jancsi — nevet, így akarván egy kis ügyeskedéssel biztosítani a leginkább óhajtott jövendőt.

https://www.vajma.info/cikkkepek/2019/11/30/magazin_Nepi-kalendarium-Andras-napi-3_nagy.jpg

Tovább olvasom

Érdekességek karácsony ünnepe körül

Az alábbiakban Supka Géza írását olvashatjátok a Tolnai Világlapja 1941. december 24-i számából.

Európa népe újra egyszer fegyverben üli meg szent karácsony ünnepét, úgy mint negyedszázaddal ezelőtt. Bármennyire fájó is az ellentét a Béke eszménye és a politikai valóság között, le kell vele számolnunk, hogy a háború nem ismer kalendáriumot, nem törődhetik szent ünnepekkel.

Kevesen gondolnak azonban arra, hogy az emberiség megért egyszer már olyan háborút is, amely nem karácsony idején folyt le, hanem éppen a karácsony miatt s véletlenül éppen ott folyt le, ahol most dühöng a háború fúriája: Dél-Oroszországban, a Krím-félsziget körül, kilencven évvel ezelőtt.

Karácsonyi háború

A dolog elég régen kezdődött, ott, hogy 1740-ben I. Mahmud szultán és XV. Lajos francia király egyezményt kötött egymással, amely szerint a Török Birodalom egész területén, tehát a Szentföldön is, a francia király a kereszténység legfőbb protektora s ennélfogva a palesztinai szent helyek is az ő védelme alá tartoznak. Ez az egyezmény aztán a francia felvilágosodás és a forradalom kora alatt feledésbe ment. Ezt a körülményt használta fel később az orosz cár, hogy a franciák s az általuk képviselt római kereszténység helyébe a görögkeleti egyházat állítsa be a Keleten mindenütt, a kereszténység legfőbb védőjéül. Ezentúl a görögkeleti barátok vették át a betlehemi szent helyek, főként a Szent Barlang fölé emelt templom fölött is a protektorátust.

A betlehemi Születés Temploma (Forrás: Wikipédia)

Így ment ez egészen III. Napóleon császárságáig, aki egyszeriben rájött, hogy ezzel a ténnyel szörnyű sérelem érte a francia katolicizmust. III. Napóleont persze nem vallásos aggodalmak vezették ebben, hanem az a remény, hogy itt olcsón arathat majd sikert, szemben az oroszokkal, akik bizonyára nem fognak majd ilyen mellékes kérdés fejében háborút kezdeni. III. Napóleonnak pedig ekkoriban, császársága első napjaiban, feltétlenül szüksége volt egy ilyen politikai sikerre.

Tovább olvasom

A Magyar értelmező kéziszótár újdonsága előzményei fényében

Megjelent: Magyarország 1972/27, 27. o.

Száz esztendeje került ki a nyomdából Ballagi Mór címében is tisztes munkája: „A magyar nyelv teljes szótára, melyben az egyes szók különböző értelmeinek körülírás általi szabatos meghatározásán kívül különös figyelem van fordítva azoknak szabályos közmondási, irodalmi stb. használatára, valamint a szaktudományos és iparbeli műszókra is.” S alcímként: „Nélkülözhetetlen segédkönyv minden rangú és rendű magyar ember számára.”

A szerző az előszóban ezt írta: „Reméllem egyébkint, hogy eljő az idő, midőn egyetemes szókincsünk egybeállításának a gyönge kísérletét többek összeműködése folytán előállított nagyobbszerű munka háttérbe szorítandja; addig élj, t. hazafi! ezzel, amit szíves igyekezetem ezennel kezedbe szolgáltat...”

Ballagi utóda

A jeles szótáríró derűlátó jövendölése csak sokára teljesült. 1972 januárjában került nyomdába Ballagi professzor múlt századi művének igényes utóda, a „többek összeműködése folytán”, a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetének szótári munkaközösségében készült új, egykötetes Magyar Értelmező Kéziszótár.

Az új kéziszótár Közvetlen előzménye azonban nem a Ballagi-féle mű, nem is Balassa Józsefnek 1940-ben megjelent kisebb igényű és azóta elavult szótára, hanem mai nyelvtudományunknak talán legjelentősebb munkája, az 1959—1962 között publikált A magyar nyelv értelmező szótára. Az akadémiai szótárszerkesztő gárda hét kötetben, 7378 oldalon 58 ezer címszóban nyújtott hiteles, pontos tájékoztatást a magyar irodalmi és köznyelv szókincséről.

https://hernadi-antikvarium.hu/products/0439001585535P.jpg

E hét kötet őse, elődje pedig az ugyancsak százéves, hatkötetes Czuczor—Fogarasi-szótár: A magyar nyelv szótára. (Ez utóbbi története meglehetősen regényes. Az Akadémia a magyar nyelv szótárának szerkesztésével 1845-ben Czuczor Gergelyt bízta meg. A költő örömmel vállalta a feladatot. Pesten dolgozott szorgalmasan 1849-ig, amikor a várost elfoglaló Habsburg-csapatok parancsnoka, Windischgrätz elfogatta. Czuczor nem menekült, mert nem volt ideje összecsomagolni szótára meglévő cédulakötegeit. Az osztrákok bebörtönözték, a Buda várát visszafoglaló honvédek kiszabadították. A szabadságharc bukása után a Bach-uralom bírái hatévi, vasban töltendő nehéz várfogságra ítélték. 1851-ben az Akadémia ismételt kérelmére kegyelmet kapott. Élete végső másfél évtizedében tovább dolgozott nagy szófejtő szótárán. 1866-ban, hatvanhatodik életévében elragadta a kolerajárvány. Munkáját nem tudta befejezni. Fogarasi János fél évtized múltán adta ki a szótárt nyomtatásban.)

https://m.blog.hu/an/anyanyelvcsavar/image/czuczor/a_czuczor-fogarasi_szotar.jpg

A magyar nyelv új értelmező szótárának tizenötezer példánya tíz év alatt — meglehetősen magas ára ellenére — gazdára talált. Az általánosan „értelmező”-ként ismert, valóban alapos munka napjainkban is jól használható. Meghatározásai változatlanul érvényesek, idézettek, vitadöntőek, mindenki elfogadja azokat. Egy-egy szócikkére gyakran hivatkoznak újságokban, tanulmányokban. A közkönyvtárak legtöbbet forgatott kötetei közé tartoznak.

A hét kötet előny a tudományos kutatók számára, de az átlagos műveltségű, érdeklődésű nagyközönségnek felesleges. Az 1350 forintos ár pedig magánosoknak drága.

Az új, egykötetes Magyar Értelmező Kéziszótár szerkesztői Juhász József, Szőke István, O. Nagy Gábor és Kovalovszky Miklós, s még tizenkét társuk tulajdonképpen a nagy értelmező szótár „kicsinyített” változatát állította össze, 250 íven, egyszerűsítve. Az Akadémiai Kiadó gondozásában még az idén — a nemzetközi könyvévben — megjelenő kötet 1600 oldalon, 850 illusztrációval 70 ezer címszót tartalmaz. Tehát a nagy értelmező 58 ezer szavánál 12 ezerrel többet. A valóságban viszont 25 ezer új szó van benne! A hét kötetben publikáltak közül ugyanis 13 ezret kirostáltak, elhagytak. A kevesebb helyen több szó magyarázata: a gondos tömörítés és — kényszerű takarékosság! — az irodalmi idézetek, a bizonyító példák mellőzése.

https://marvin.bline.hu/product_images/969/0589000456043P.JPG
Magyar Értelmező Kéziszótár

Csaj, csehó, csinibaba

Ugyanakkor ezrével közölnek olyan szavakat, amelyek a szocialista fejlődést, a társadalmi és gazdasági átalakulást, az utóbbi esztendők tudományos — elsősorban természettudományos — fejlődését tükrözik. Így megtalálható: ajzószer, bérgazdálkodás, betonacél, derékvitorla, dörzspapír, előolimpia, emelővilla, fenékakna, fogamzásgátló, forgószárny, gégecső, gyógyszerártalom, hibaszázalék, hidegpadló, jövőkutatás, képmagnó, keresztlabda, kobaltbomba, középpályás, lengővilla, libegő, marmonkanna, mélyállomás, memóriaegység, munkatérkép, oltóhab, orrmelléküreg, oxigénsátor, parittyakötés, próbaüzemel, rosttoll, sejtfonal stb.

S néhány mai politikai szó: csúcsértekezlet, erőpolitika, eszkaláció, junta. A modern idők argóját is tükrözik: arénázik, baci, bakizik, blabla, csaj, csehó, csinibaba, difi, diliház, fincsi, fizu, gürizik, haláli, lelécel, nuku, nyugi, oltári, pulcsi, spuri, suli, szabi. 

Értelmező szótár+ (2 kötet)A Magyar értelmező kéziszótár utódja, az Értelmező szótár+

A szerzői munkaközösség tagjai 26 hasonló külföldi, egykötetes kiadványt tanulmányoztak az angol Oxford Pocket Dictionarytől és a francia kis Larousse-tól az orosz Ozsegov értelmező szótáron és a német Duden Bedeutungswörterbuchon át a román képes kéziszótárig. Igyekeztek valamennyiből átvenni, alkalmazni a modern, jó példákat. (Természetesen a hazai nyomdai lehetőségeket szem előtt tartva.) Megállapították: a terjedelem ideális. Átmenet a túlságosan kicsiny, 23—25 ezer címszavas és a feleslegesen nagy, 300—500 íves egykötetes kéziszótárak között.

Szótáruk korszerű: tudatosan tömeghasználatra szánt. Szabatosan meghatározták a szavak minden jelentését, a használat szabályait, figyelmeztettek a nyelv tisztaságára, helyességére. Tizenhatezer címszónak pedig megadták az etimológiáját (szófejtés). Bemutatták a magyar nyelv beszélt és írott változatának szókincsét, ideértve a legmodernebb szókészletet, az utóbbi évtized újdonságait. Felvettek olyan, mindeddig még sohasem szótárazott szavakat, mint antibiotikum, atomreaktor, bánion, baromfigyár, bojler, fordítógép, földmunkagép, futurológia (jövendőkutatás), fűtőpanel, helyszínel, holdkomp, holdutas, információelmélet, kamera, keltetőállomás, képcső, kód, lézer, munkalélektan, napelem, pontház, programvezérlés, ribonukleinsav, strukturalizmus, számítógép, társadalom-lélektan, televíziózik, telex. Egyaránt feldolgozták a népi mondásokat és a műszaki szaknyelvet, a tájszavakat és az élő beszéd pongyolaságait. Közérthetően leírták, magyarázták (értelmezték!) a címszavak jelentéseit, s eligazítottak a helyesírás, a helyes kiejtés „rejtelmeiben”.

A címszavak minősítenek! Figyelmeztetnek a helytelenre, a rosszra, az elavultra, az idegenre. A szavak mellett csillag vagy rövidítés jelzi: ne használja, felejtse el az olvasó.

 

https://www.tinta.hu/img/60066/9789634092025/9789634092025.jpg?time=1586784063Eőry Vilma – Kiss Gábor – Kőhler Klára: Magyar értelmező alapszótár diákoknak

Mi az agymosás?

Tanulságos, szórakoztató a tallózás az új Magyar Értelmező Kéziszótár kefelevonatán. A korról és az emberről vall — egyebek mellett — az atomcsend-definíció: az az állapot, amelyben nemzetközi megállapodás szerint szüneteltetik a kísérleti atomrobbantásokat. Kevésbé drámai a dzsúsz: tisztán déligyümölcsből való gyümölcslé. A bunda mostanság már több értelmű: állatok szőrzete, pásztorok ősi viselete, nők szőrmével bélelt télikabátja, zsírban, olajban sült hús és alma külső burka, ifjak hosszúra nőtt, bozontos haja, a sportban pedig, amikor „az egyik labdarúgócsapat a másik csapattal titokban előre megegyezik az eredményben”.

A diszpécser, a munkairányító meghatározását hiába keresné a lapozgató Czuczor Gergely művében. Ügyszintén az agymosást: „bizonyos (politikai) célok érdekében valakit múltjának vagy megtörtént eseményeknek az elfelejtésére kényszerítő erőszakos (lélektani) ráhatás”. A szótárban ugyanakkor megtalálható a ficcs: százforintos bankjegy, és természetesen nem hiányzik maga az értelmez: meghatározza és kifejti valamely szó vagy kifejezés jelentését. (A durva, trágár kifejezések legtöbbjét — helyesen — elhagyták, hiszen ezeket aligha tanulják könyvből, szótárból.)

A szerkesztők naprakész használhatóságra törekedtek. Feldolgozták a rádióban, a televízióban hallható, a napilapokban olvasható új és újszerű szavakat, lejegyezték az Élet és Tudományban publikált ismeretterjesztő közleményeket, az Új Magyar Lexikon, a Kultúra Világa sorozat egyes fogalmait. Gondoskodtak az általános és középiskolai tankönyvek magyarázatainak magyarázatáról. S kicédulázták Illyés Gyula. Fejes Endre, Galambos Lajos, Sánta Ferenc, Kassák Lajos, Veres Péter és az erdélyi Nagy István prózai munkáit. Sőt, az amerikai J. D. Salinger sajátos stílusú regényének, a Zabhegyezőnek magyar fordítását is.

Remélhetően az 1972-es kiadású, egykötetes Magyar Értelmező Kéziszótár, Ballagi professzor száz esztendeje írt ajánló szavait idézve — valóban nélkülözhetetlen segédkönyv lesz „minden rangú és rendű ember számára”.

László Miklós

Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek 17–33.

Könyvszemle

Eredeti megjelenés: Modern Nyelvoktatás, 2023. 3–4., 172–175. oldal

Az Anyanyelvi kompetenciafejlesztő munkafüzetek első 16 darabjáról a Modern Nyelvoktatás 2019. évi 2. számában jelent meg recenzióm. Az említett recenzió megírása óta eltelt időszak során, azaz 2019 nyara és 2022 ősze között a füzetek száma megduplázódott, sőt 2023-tól már a 34., a 35., valamint a 36. füzetet is forgathatják az érdeklődők. De kik is ők?

Az érdeklődők – az adott kiadvány témájától függően – lehetnek az általános, avagy a középiskolák tanulói, de akár főiskolások és egyetemisták is. Ahogy lehetnek, és kell is legyenek tanáraik is, hiszen a fiatalabbak leginkább magyartanáraik (esetleg szüleik) irányításával – az idősebbek természetesen önállóan – dolgozhatják fel a gyakorlatokat. A felhasználói korosztályról a korábbiakhoz hasonlóan most is a füzetek címe, esetleg alcíme tájékoztat, és szintén az alcím utal több esetben is a két szinten való felhasználás lehetőségére: „közép- és felsőfokú gyakorlatok”.

Most a sorozatnak a 17.-től a 33. számig terjedő füzeteit tekintem át. Egyenként való részletes bemutatásukra ezúttal sem kerülhet sor, hiszen összesen tizenhét munkafüzetről van szó, ám nem is egy tanulságos és a kíváncsiságot felkeltő feladatra, esetleges problémára ez alkalommal is igyekszem a figyelmet ráirányítani. A bemutatandó füzetek közül a stilisztikához és a nyelvműveléshez egy-egy – a 25. és a 28. számú füzet –, a szövegalkotáshoz és szövegtanhoz három – a 17., a 19. és a 29. számúak –, míg a következő témakörökhöz egyenként négy-négy füzet kapcsolódik. Így a helyesíráshoz a 27., a 30., a 31. és a 32., a mondatelemzéshez és mondatszórendhez a 22., a 23., a 24. és a 26., végül a szókincs, a szófajtan és a szóalaktan problémáihoz a 18., a 20., a 21. és a 33. számot viselők tartoznak.

A füzetek ez esetben sem annyira egy-egy tankönyvi fejezetet dolgoznak fel, hanem sokkal inkább valamely speciális témakör áttekintését teszik lehetővé, nem kis mértékben egészítve ki a napjainkban az általános, illetve a középiskolákban használt anyanyelvi tankönyvek kínálta feladatokat. Néhány esetben pedig a tankönyvekben csak az említés szintjén megjelenő témakörökhöz is nyújtanak gyakorló anyagot. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy terület – fontossága ellenére – legfeljebb érintőlegesen szerepel a tananyagban. Ezt tapasztaljuk pl. a mondatok szórendi kérdései kapcsán.

A füzetek külső formájáról, egységes felépítéséről már volt szó az első alkalommal, a korábban tapasztalt jellemzők valamennyi darabra vonatkozóan máig érvényesek. A formát illetően mindegyik munkafüzetre a nagyon szép, esztétikus megjelenés a jellemző, ami a sorozatszerkesztő Kiss Gábort és munkatársait egyaránt dicséri.

Ami a füzetek belső felosztását illeti, abban sem történt változás, a feladatok száma valamennyi füzetre jellemzően most is nagyjából 40 és 80 között mozog, gyakoriak az összetett feladatok. Amit az újabb füzetek kapcsán kiemelnék: a Megoldás-rész információkban való gazdagsága. Vagyis nem csupán a puszta válasz, hanem sokszor részletesebb indoklás is szerepel a megoldásokat bemutató sorokban, valamint olykor akár a továbblépést segítő plusz információkat is tartalmaznak. Ilyenek főleg a mondattanhoz kapcsolódó közép- és felsőfokú feladatok füzeteiben, valamint a szórendi és a stilisztikai munkafüzetben érhetők tetten. A szórendi munkafüzet igen sok utalása lapalji jegyzetben jelenik meg. Egyes feladatok nehézsége miatt is szükség van erre.

Jó néhány munkafüzetben a bevezetés részeként kapunk a tananyagban nem szereplő információkat a témakörről. Ezzel találkozunk többek között a magyar igekötőkről szóló füzet elején. A három szerzőt is – ők H. Tóth István, Katri-Ann Malina és Róth Judit – felvonultató Munkafüzet az igekötők tanulásához (32.) rövid bevezető tanulmánya ilyen értelemben hiánypótlónak is mondható. A munkafüzet érdekessége még, hogy az utolsó rész feladatainak szövegei között itt egy nyelvészeti vonatkozású írás is rejtőzik, amelyik Reguly Antalról szól (37. oldal).

Munkafüzet az igekötők tanulásáhozMunkafüzet az igekötők tanulásához

Tovább olvasom
süti beállítások módosítása