Megjelent: Anyanyelv-pedagógia, XIX. évfolyam, 2026/2: 74-77.

A szótárak a szókincsfejlesztés hatékony eszközei, fontos segédeszközök az anyanyelv-elsajátításban és az oktatásban. A szótár használata segít abban, hogy a nyelvhasználó a szavak jelentéseit a különböző kommunikációs helyzetekben megfelelően alkalmazza. A szótár nemcsak a szavak állandósult (lexikalizálódott) jelentéseit magyarázza meg, hanem hozzájárul a már ismert szavak konkrét szövegekben aktualizálódott (kontextuális) jelentésének a megértéséhez is.

Az ellentétes fogalmakat megnevező szavak

A Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésű szavak szótára a Tinta Könyvkiadó kiadványának harmadik, változatlan utánnyomása 2024ben jelent meg Temesi Viola főszerkesztői közreműködésével. A szótár előszavában Kicsi Sándor András felhívja a figyelmet az ellentétes dolgok megnevezésének a fontosságára az ókortól napjainkig: „A mitológiáktól és az epheszoszi Hérakleitosztól az alkimistákon át Carl Gustav Jungig a filozofikus spekulációk leghálásabb témái közé tartozik az ellentétes fogalmak egymástól való távolságát, az ellentétes dolgok, tények, állapotok események egymást váltó természetét elemezni. […] Az ellentétek tagjai maguk is ambivalensen viselkednek: két valaminek egyszerre mutatják közelségét és távolságát. Az ellentétpárok ugyanis hasonló disztribúciót (elosztást) mutatnak, hajlamosak nagyon hasonló környezetben felbukkanni. Így a szótévesztésnek, nyelvbotlásnak is tipikus eseteként tartják számon, hogy valaminek az ellenkezőjét mondja ki az illető” (Kicsi 2024: 5).

Temesi Viola: Magyar ellentétszótár – Ellentétes jelentésű szavak szótára

Az Előszó rövid kitekintést nyújt a hazai és a nemzetközi szemantikai irányzatokra, majd bemutatja a szavak alakjának és jelentésének az összefüggéseiből kiinduló csoportosítását. A hagyományos jelentéstani, lexikológiai és lexikográfiai szakirodalomban a szavakat alak és jelentések kapcsolata alapján csoportosítják. Azonos és különböző szóalakokhoz kapcsolódhatnak azonos, hasonló, ellentétes és különböző jelentések. Ha azonos szóalakhoz hasonló, egymásból levezethető, egymással összefüggő jelentések kapcsolódnak, többjelentésű szó (poliszéma), ha különböző, egymással kapcsolatban nem lévő jelentések, azonos alakú szó (homonima) jön létre. Ha különböző szóalakhoz hasonló jelentések kapcsolódnak, akkor a létrejött szavak rokon értelműek (szinonimák). Különböző szóalakokhoz kapcsolódhatnak ellentétes jelentések is, így jönnek létre az ellentétes jelentésű szavak (antonimák) (Károly 1970). Kicsi Sándor András nem említi a paronimákat, a hasonló alakú, de eltérő jelentésű szavakat, pedig ezek is nagyon sok nehézséget okozhatnak a szövegalkotásban és a szövegértésben egyaránt, különösen a magyart idegen nyelvként tanulók számára. Például: helység és helyiség; tanúság és tanulság; adaptál és adoptál.

Az ellentétek leírása, főbb típusainak meghatározása az ókori filozófusokig és retorikusokig vezethető vissza. A továbbiakban Kicsi Sándor András az antonímia leírásának gazdag hazai és nemzetközi szakirodalmába enged bepillantást. A recenzióban a prototípus-szemantikát (Apreszján 1974; Cruse 1986) említem meg, amely megjelenik a szótár szerkesztési elveiben is. A prototípus-szemantika szerint vannak centrális (prototipikus) és a centrális jelentésekkel távolabbi kapcsolatban lévő (perifériális) jelentések. Például: jó vs. rossz; parancsol vs. engedelmeskedik. „A fentebb vázolt szemantikai relációk, köztük az ellentétek típusainak meghatározásához a strukturális szemantikában is szükség van a logikai implikáció fogalmára” (Kicsi 2024: 7). A kérdéshez érdemes Kiefer Ferenc Jelentéselmélet (2007) című könyvét tanulmányozni. Az antonimapárok, illetve -sorok általában többtagúak, ami az ismertetett szótárban is megfigyelhető.

A Magyar ellentétszótár szerkezete, a szóanyag elrendezési szempontjai, jelölések

A Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésű szavak szótára egynyelvű kéziszótár. A szótár elődjének és egyben legbőségesebb forrásának tekinthető a Kiss Gábor főszerkesztésével készült Magyar szókincstár. Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára (Kiss főszerk. 1998), amely öt kiadást ért meg. A szótár a magyar lexikográfiai irodalomban elsőként közli a szavak antonimáit. Ez a szótár azonban még nem foglalta magában a magyar szókincs legfontosabb elemeire vonatkozóan az ellentétes jelentések leírását – ami egy nyomtatott szótár esetében a gyakorlatban a szavak jelentéseinek folyamatos változása miatt szinte kivitelezhetetlen –, ezért szükség volt egy részletes ellentétszótár megjelentetésére is. A szótár anyagának a gyakorlatban könnyen kezelhetőnek kellett lennie, és a magyar anyanyelvű nyelvhasználók széles köre, valamint a magyart idegen nyelvként tanulók számára eligazítást kell nyújtania. Ezért sincsenek a szótárban, a Szókincstártól eltérően – szólások, közmondások vagy szépirodalomból vett példamondatok sem, csak a címszóval ellentétes jelentésű lexémákat tartalmazza a legfontosabb grammatikai információkkal (szófajiság, stílusminősítés, ahol szükséges, a szavak vonzata) együtt. A szótár nemcsak általánosan ismert köznyelvi szavakat tartalmaz, hanem régi, régies, népi stílusminősítésű, idegen hangzású és szaknyelvi szavakat, valamint szleng vagy szlengszerű kifejezéseket is, így jól alkalmazható az egyes szavak kontextuális jelentésének, alkalmi stílusértékének a felismerésére is a konkrét szövegekben.

Részlet a Magyar ellentétszótárból [TINTA Könyvkiadó]

A szótár anyagának alapját ugyan a Magyar szókincstár képezi, de a szerkesztők felhasználták más, már meglévő magyar szótárak anyagát is: például A magyar nyelv szóvégmutató szótárának (Papp [szerk.] 1969) ellentétes jelentésű végződéssel keletkezett szavait (például talan/-telen; -hatatlan/-hetetlen), A magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótárát (Füredi–Kelemen szerk. 1989); a Magyar értelmező kéziszótárt (Pusztai szerk. 2009), az Értelmező szótár+-t (Eőry szerk. 2007), valamint három idegen (angol, német, orosz) nyelvű ellentétszótár anyagát is, de a nyelvi és kulturális különbségek miatt ez utóbbiakat csak ötletadó forrásanyagként.

A szótárban lévő szavak három alapvető kritériumnak felelnek meg:

• Az ellentétes viszony a szavak között a résztvevők nézőpontjából alakult ki. Például: orvos – beteg; veszít – nyer; ad – kap.
• Az ellentétes jelentésű szavak jelentései kizárják egymást. Például: apály – dagály; nappal – éjszaka; vetés – aratás.
• Az egyik szó jelentése pólusszerűen áll szemben a másikkal, az ellentétes pólusok között többször semleges jelentésű szavak is vannak. Például: forró – [langyos] – hideg.

Mivel a szavaknak csak bizonyos jelentéseihez kapcsolódik ellentétes jelentés (például a szinonimitás esetében is nem a szinonim szavaknak, hanem jelentéseiknek van rokon értelmű megfelelőjük), a szótár az egyes szavak mellett csak azokat a jelentéseket tünteti fel, amely jelentés(ek)hez az antonim jelentés kapcsolódik. Az ellentétes jelentésű szavak szinonimasorokba rendeződnek. Például: kiégett (mn) ◇ lelkes, lelkesedő, szenvedélyes, odaadó; erkölcsös (mn) ◇ erkölcstelen, romlott, züllött, feslett, kicsapongó, szeméremsértő, céda durva, rongy durva; erkölcstelen (mn) ◇ tisztességes, becsületes, feddhetetlen, jellemes, erkölcsös, morális stb.

A szótár felépítése

Az értelmező és más egynyelvű szótárakhoz hasonlóan a szótár betűrendbe sorolt szócikkekből, a szócikkek szócikkfejből és szócikktestből állnak. A szócikkfej élén a címszó van kövér betűtípussal szedve, ezt követik a hozzá kapcsolódó járulékos elemek: szófaji megnevezése, és ha van, több is, például: fn és mn. Ha a jelentés megértéséhez szükséges, a szó vonzata, stílusminősítése is szerepel. A sorrend a következő: címszó, vonzat, szófaj, stílusminősítés. A címszó mellett normál betűtípussal a vele ellentétes jelentésű szavakat ellentétes jelentéseik szerint rendezve antonimasorokban közli a szótár, az antonimákat üres kárójel (◇) előzi meg. Ha a címszónak alakváltozata van, azt is közli a szótár, vesszővel elválasztva a címszótól.

A szócikket 18 750 antonimasor építi fel. 13 700 címszó ellentétei (antonimái) szerepelnek a szótárban, a címszó jelentései szerint csoportosítva. Az antonimasor tagjai a skalaritás mentén rendeződnek. Ez azt jelenti, hogy az antonimasor állhat két tagból, de lehet többelemű is, amikor a két szélső pólus között olyan szó is van, amely vagy köztes jelentésű, vagy az antonimitás szempontjából semleges. Például: forró – [langyos] – hideg; sétál – [megy] – rohan; ömlik – [folyik] – szivárog.

Egy oldal a könyvből [TINTA Könyvkiadó]

A homonimákat arab emelt indexszám jelöli. Például: ég¹, ég²; sebes¹, sebes^2.. A címszavak szófaját a címszó után rövidítve közli a szótár kerek zárójelben. Például: békít (ige), erőnlét (fn), erős (mn), géniusz (fn és mn). Az azonos eredetű, de jelentés és szófaj tekintetében már szétvált két vagy több szófajú címszókat római számmal különböztetik meg. Például: alkalmazott I. (mn), alkalmazott II. (fn); nemes I. (mn), nemes II. (fn), egész I. (mn), egész II. (fn).

A szótárba nem kerültek be az azonos fölérendelt fogalomhoz (hiperonimához) tartozó ellentétes jelentésű szavak, valamint a kulturálisan kötött szavak sem. Idegen szavakat kis mennyiségben tartalmaz, főként olyanokat, amelyek gyakoriak, és már régebben használatosak a nyelvben. Például: absztinencia (fn) vál ◇ alkoholizmus; diszkréció (fn) ◇ fecsegés, pletyka, indiszkréció vál; intelligencia (fn) ◇ korlátoltság, butaság, oktalanság, együgyűség, balgaság; teátrális ◇ természetes, visszafogott, keresetlen.

A szótár sok esetben a szavak állandósult (lexikalizálódott) stílusminősítését is közli. A stílusminősítések a lexikográfiai szakirodalomból ismert dőlt betűs rövidítések. A minősítések rövidítését és feloldásukat a többivel együtt a Rövidítésjegyzék tartalmazza (16). Ezek közül néhány minősítést érdemes kiemelni.

• Bizalmas például a következő szavak vagy ellentéteik stílusminősítése: magasztal (ige) ◇ becsmérel, gyaláz, átkoz, mocskol, ócsárol, csepül, elmarasztal, szid, fedd, ledorongol, ostoroz, pirongat, éget szleng, legyaláz táj; flott (mn) biz (bizalmas) ◇ tétova; lazsál (ige) biz ◇ dolgozik, tevékenykedik, serénykedik, buzgólkodik, sürög-forog, hajt biz, kulizik szleng, melózik biz; lébecol (ige) szleng ◇ küszködik, gürcöl, hajt
• Pejoratív (pej) stílusminősítést kaptak a rosszallást, megvetést, helytelenítést kifejező szavak, illetve szójelentések. Például: ocsmány (mn) pej ◇ szép, vonzó, gyönyörű; pompázik (ige) ◇rothad, elszárad, tönkremegy, elvirágzik, elhervad, éktelenkedik pej.
• Régies (rég) stílusminősítést kaptak a mai nyelvhasználó számára már kevésbé ismert szavak vagy jelentések. Például: béres (fn) rég ◇ gazda, kisbirtokos; háziúr (fn) rég ◇ látogató, vendég, ◇bérlő, lakó, albérlő, ◇ háziasszony; napnyugat (fn) rég ◇ kelet, napkelet rég.

Az ellentétes szavak vonzatait a szótár csak abban az esetben tünteti fel, ha az adott szó jelentésének megértését, egyértelműsítését könnyíti meg. Ilyenkor a vonzat rövidítését csúcsos zárójelben ⟨…⟩ közli. Például: húzódozik ige ◇ lelkesedik ⟨vmiért⟩; keresztüljut ⟨vmin⟩ (ige) ◇ elakad ⟨vmiben⟩; kihúz ⟨vmiből⟩: ◇ beleejt ⟨vmibe⟩, beledob ⟨vmibe⟩, belevet ⟨vmibe⟩.

A szótárban mintegy 1000 szót értelmi kiegészítéssel, használati körének megnevezésével láttak el az egyértelműség érdekében. Például: kicsapódik (ige) [ajtó]: ◇ bezárul; kortyolgat (ige) ◇ [italt]: felhajt biz; nehézkes (mn) ◇ ügyes, fürge, friss, ◇ [stílus] gördülékeny, könnyed, sima, [fejlődés]: rohamos stb. A szótári útmutatót követi a rövidítések, a stílusminősítések, majd a szótárban felhasznált irodalmi tételek közlése.

A Magyar ellentétszótár azoknak a nyelvészeti kézikönyveknek a sorát bővíti, amelyek az anyanyelvi beszélők tudatos nyelvhasználatát segítik. A szótár jól alkalmazható a magyar nyelv oktatásában magyar és nem magyar anyanyelvűeknek egyaránt. Különösen az általános iskolában fontos a szótárhasználat, hiszen a gyerekek szókincsének bővítését ott célszerű megalapozni. Már az alsó tagozatos anyanyelvi órákon a fogalmazástanításba be lehet vezetni a szótárhasználatot. A szövegértelmezést, a szövegértő olvasást, a jó fogalmazást ugyanis nagyban befolyásolja a szavak jelentésének pontos ismerete. A középiskolában a stílusfejlesztés, valamint a retorikai ismeretek tanításában is hasznos lenne a különböző egynyelvű szótárak kezelését, használatát gyakoroltatni a diákokkal. A magyar irodalom oktatásában is helye van a tanulói szókincsfejlesztésnek, főként a régebbi írók műveinek jobb megértése érdekében. Jó szívvel ajánlom a Magyar ellentétszótárt minden tanárnak, diáknak, valamint a magyar nyelvet szerető szakember és nem szakember beszélőnek, olvasónak, írónak egyaránt, hogy a magyar nyelv szókincsének elemeit, beleértve az antonimákat is, minden kommunikációs helyzetben adekvátan használhassa.

Irodalom

Apreszján, Ju D. 1974. Lekszicseszkaja szemantika. Szinonimicseszkije szredsztva jazyka. Nauka. Moszkva.

Cruse, Alan D. 1986. Lexical Semantics. Cambridge University Press. Cambridge. (2026. január 10.)

Eőry Vilma (főszerk.) 2007. Értelmező szótár+. Értelmezések, példamondatok, szinonimák, ellentétek, szólások, közmondások, etimológiák, nyelvhasználati tanácsok és fogalomköri csoportok. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

Füredi Mihály ― Kelemen József (szerk.) 1989. A magyar nyelv szépprózai gyakorisági szótára. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Károly Sándor 1970. Általános és magyar jelentéstan. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Kicsi Sándor András 2024. Előszó. In: Temesi Viola (főszerk.). Magyar ellentétszótár. Ellentétes jelentésű szavak szótára. Tinta Könyvkiadó. Budapest. 5–9.

Kiefer Ferenc 2007. Jelentéselmélet. Korvina Kiadó. Budapest.

Kiss Gábor (főszerk.) 1998. Magyar szókincstár. Tinta Könyvkiadó. Budapest.

Papp Ferenc (szerk.) 1969. A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Pusztai Ferenc (szerk.) 2009. Magyar értelmező kéziszótár. Akadémiai Kiadó. Budapest.

Lőrincz Julianna