Nyelvédesanyánk
Szerkesztő: Nagy György András
Katolikus Rádió, 2026. május 30. 14:04

Június 5-ig lehet jelentkezni a Kazinczy Ferenc könyvpályázatra, amit a Tinta kiadó hirdetett meg. Könyvtárak, iskolák és alapítványok juthatnak gyakorlatilag 50 százalékos kedvezménnyel, anyanyelvi, illetve irodalmi kötetekhez, valamint szótárakhoz. Kiss Gábor igazgató-főszerkesztővel természetesen nem pusztán erről beszélgettem az albertfalvi központban.

Olvastam a Kazinczy-pályázat idei felhívását, és régóta érlelődik bennem a kérdés: miért éri meg ez?

A Tinta Könyvkiadónak van egy kezdeményezése, hogy évente három alkalommal igen nagy kedvezménnyel kínáljuk a könyveinket iskoláknak és könyvtáraknak. Ez azért éri meg, mert szeretnénk azt, hogy minél több oktatási intézményben és minél több közkönyvtárban legyen a könyvünk, és szeretjük közvetlenül a vásárlókkal fölvenni a kapcsolatot, kikerülve a kereskedőket. Három névadója van ezeknek a pályázatoknak: Lőrincze Lajos, Wekerle Sándor és Kazinczy Ferenc. Kazinczy az egyik legnagyobb magyar nyelvtudós, a magyar nyelvújítás vezéralakja, szinte hihetetlen, hogy az ország egy eldugott sarkából, Széphalomból tudta figyelni, látni, hogy mi történik az egész országban.

Tulajdonképpen korának egyik véleményformálója volt, annyi levelet megírt, amennyi szinte elképzelhetetlen a mai fejjel.

Hál’ Istennek ezek a levelek megmaradtak, és talán egy kicsit példa is lehet számunkra, hogy lehet levelezni is. A mai kor embere már leszokott a hagyományos levélről, gyorsan küldjük a háromsoros üzenetet a mobiltelefonunkon, amibe esetleg 3-4 smiley is becsúszik, vagy ikon. Tehát el lehet gondolkodni, hogy milyen kitartás volt Kazinczyban. Nagyon sokan adtak az ő véleményére, költőtársait is kritizálta, dicsérte. Bámulatos az ő teljesítménye.

Akkor ezek szerint nagy öröm volt számodra, hogy kaptál egy Kazinczy-díjat?

Köszönöm szépen, a Magyar Anyanyelvápolók Szövetsége két héttel ezelőtt, az évről évre kiosztandó Kazinczy-díjat nekem is odaajándékozta. A Tinta Könyvkiadó minden munkatársa kapta tulajdonképpen ezt a díjat, hiszen közösen adjuk ki azokat a nyelvészeti ismeretterjesztő munkákat, szótárakat, amelyek sokakat hozzásegítenek ahhoz, hogy gazdag anyanyelvünket mind változatosabban, mind pontosabban, mind helyesebben tudják használni.

Van a Katolikus Rádióban is egy közös produkciója a Tinta Könyviadónak, méghozzá egy olyan műsor, ami nem is a Katolikus Rádióban kezdte pályafutását.

A Beszélni nehéz kör műsora 50 évvel ezelőtt indult Péchy Blanka és Deme László kezdeményezésére. Lelkes folytatói vannak ma is a műsornak. Az Anyanyelvápolók Szövetségének munkatársai, Kovács Zsuzsanna és Kerekes Barnabás, valamint a Katolikus Rádió vezetősége azzal a kéréssel fordult a Tinta Könyvkiadóhoz, hogy tegyük emlékezetessé ezt az 50. évfordulót és jelentessünk meg egy válogatást az elhangzó nyelvi ismeretterjesztő, nyelvművelő műsorokból. A megjelent könyv címe Szóról – szóval – 150 írás három szerzőtől a Magyar Katolikus Rádió műsorából, Eőry Vilma, H. Tóth Tibor és Gerstner Károly a szerzők. Hihetetlenül érdekes a kötet, mert mind a hárman egyéni stílust, egyéni tudást, egyéni látásmódot képviselnek, és ez nagyon szépen tükröződik. A kötet a nyelvi ismeretterjesztés legnemesebb hagyományait folytatja. Már a két háború között voltak a Rádiónak nyelvi ismeretterjesztő műsorai, Zsirai Miklós és Halász Gyula voltak ennek az első vezéregyéniségei. Mindnyájan emlékszünk Lőrincze Lajos öt perceire, magam is számtalanszor hallottam és okosodtam ezekből siheder koromban. Egyszer a csintalanról, egyszer meg a takaros szóról mondta el a tudnivalókat Lőrincze Lajos a maga ízes, tájszólásos beszédmódjával.

A kötet előszavában Martos Levente Balázs püspök úr azt fogalmazza meg, hogy „a nyelv súlya és lüktetése, színe és pontossága olyasmi, amit egymástól és talán az egész világtól, én azt mondanám, magától a beszélő és hallgatag Istentől tanultunk el.”

Sok minden kiemeli a világból az embert. Az egyik az, hogy istenhívő, a másik az, hogy ő tud beszélni. Azáltal, hogy van nyelvünk, nemzedékek hagyományozhatják egymásra a tudásukat. Természetesen ott van az írás is, és így évezredek tudása az új nemzedékek számára hozzáférhetővé válik. Ez a tudás állandóan növekszik és növekszik, sőt napjainkban meg egészen furcsa jelenségnek vagyunk tanúi, amikor a mesterséges intelligencia, úgy tűnik, már többet tud, mint az ember. Magam nem látok tisztán ebben a kérdésben, megrettenve hallom azoktól a tanároktól, akik egyetemen vagy középiskolában tanítanak, hogy ma már akár szakdolgozatot vagy diplomamunkát is meg lehet íratni a mesterséges intelligencia segítségével. Kíváncsi vagyok, hogy hova fog ez a világ így fejlődni, ha fejlődésnek lehet ezt nevezni. Itt van, nemcsak azt mondjuk, hogy a küszöbön, hanem már itt van a szobánkban a mesterséges intelligencia, minden tanárnak, sőt minden diáknak nagy felelősség, hogy hogyan él ezzel a lehetőséggel.

Mindig rá szoktam arra csodálkozni, pedig tudom, hogy ez így van, amikor olyan kötetek jelennek meg a kiadó gondozásában, amelyek nem tipikusan nyelvészethez kötődőek, és ilyen Jäger Tamás A halál völgyében is velem voltál című könyve.

Ez a könyv egy szívátültetésen átesett egyén emlékeit és gondolatait tartalmazza. Tamást 35 éve ismerem, és három évvel ezelőtt új szívet kapott. Egy évvel ezelőtt kopogtatott a Tinta Könyvkiadóban, hogy ő megírta ezt, és vállalnám-e kiadását. Már a barátságra való tekintettel is örömmel, hiszen a kiadó egy kicsit hidat is képez a szerző és az olvasó között. Sokan gondolják azt, hogy a kiadóra nincs szükség, mert majd kiadják magánkiadásban a művüket, de nagyon sokat kell dolgozni a kiadóban egy-egy kötet megjelenéséig és utána is. Tamás is úgy hozta a kötetet, hogy mehet a nyomdába, meglepődött, amikor szerkesztő kollégám, Szabó Mihály mutatta neki, hogy mit javasol változtatni, apró módosításokat, hogy még jobb legyen. És hát természetesen Tamás elfogadta ezeket a változtatásokat. Ha magánkiadásban jelenik meg egy kötet, akkor kinyomtatja a szerző 300 példányban, hazaviszi, és a sarokban otthon állnak a kinyomtatott könyvek, esetleg néhány barátjának ajándékoz, míg a kiadónak megvan az a rutinja, hogy tudja, hogyan kell útjára indítani egy kötetet, hogyan kell azt gondozni, hogy könyvesboltokba, a kereskedőkhöz eljusson, és ne csak a szerző néhány barátja szerezzen erről tudomást.

Meg, ugye, olyasmit is képes egy kiadó megtenni, hogy nem pusztán a szöveget jelenteti meg, hanem például, mint A jó palócok esetében, elővesz egy olyan illusztrációcsomagot, ami a maga korában is már nagyon különlegesnek számított.

Nagyon szeretem Mikszáth Kálmánnak A jó palócok című könyvét. Cserháthalápon megy át az egyik szekér az egyik történetben, Nógrád megyében, ott, ahol a nagyszüleim éltek. Hozzávetőleg két évvel ezelőtt, a Múzeum körúton, az antikváriumok kirakatát böngészve láttam egy angol nyelvű albumot, A jó palócok volt. Bementem, megkérdeztem, mennyibe kerül, aztán gondoltam, ennyit megér nekem. Megvásároltam, s igen örültem neki, mert 12 nagy méretű, színes, egész oldalas illusztráció is van a kötetben. De elsőre nem az angol változatát adtuk ki, hanem a 12 illusztráció mellé a magyar szöveget tettük hozzá. Bízom benne, hogy szembe tudjuk állítani ezt az albumot az interneten elérhető egyszerű szövegváltozattal, ahol sterilen csak a betűk vannak. Szép élmény a nagy formátumú, díszes album, vastag papírra nyomtatva, viszonylag nagy betűkkel. Ennek olvasgatása, lapozgatása egy más dimenziójú élményt ad, és talán magának Mikszáthnak is más ízeit tudjuk az album segítségével megtalálni.

Érdekes dimenzió az, amikor Kosztolányi kínai verseket fordít.

Tulajdonképpen minden könyvnek megvan a története. Most a Szépművészeti Múzeumban volt látható az Agyagkatonák című nagy kínai kiállítás. Annyira sikeres volt, hogy meg is hosszabbították három héttel. Idén, január legelején elmentem, megnéztem három unokámmal, őket is lenyűgözte. Ott arra gondoltam, hogy hozzájárulhatunk mi magunk is ennek a kiállításnak a sikeréhez, és reprintben igen gyorsan kiadtuk Kosztolányi Dezső kínai versfordításait. Nagyon érdekes, mert a versek némelyike több mint 1500 éves, és ezeket olvasva mégis azt találjuk, hogy semmit nem változott az ember. Ugyanazok a gondok, ugyanazok a feladatok, ugyanazok az örömök, ugyanazok a szomorúságok érték a tőlünk nagyon messze lévő, 1500 évvel ezelőtt élő embereket is, mint akár a mai embereket. Először azt gondolták, amikor megjelentek először ezek a fordítások 100 évvel ezelőtt az 1930-as években, hogy Kosztolányi Dezső valami kis német, egyszerű fordítások alapján csupán a versek hangulatát próbálta visszaadni. Aztán voltak olyan filológusok, akik vették a fáradságot, és egész aprólékosan megnézték és összehasonlították, hogy az eredet kínai vers és a Kosztolányi-fordítás mennyire hasonlít egymáshoz. Megállapították, hogy nagyon, és nemcsak hangulatukban, hanem szóhasználatukban is. Kosztolányi zseni volt, azon kívül, hogy író, hogy költő, ő ahhoz a nagy fordítónemzedékhez tartozott, amely lefordította számunkra az európai irodalmat, de a távoli vidékeknek az irodalmát is. Azt hiszem, hogy a magyar kultúra sokkal kevesebb lenne, hogyha ezeket az idegen kultúrában született verseket nem tudtuk volna magyarul olvasni. Nagyon örülök neki, hogy ott a kiállításon az a gondolatom támadt, hogy megjelentessük Kosztolányi Dezsőnek ezt a verseskötetét, mert talán közelebb hoz egy távoli világot, és talán rávilágít ennek a fordítónemzedéknek a heroikus munkájára is. Pontosan 60 régi kínai költő 220 verse található benne.

Jöjjünk sokkal, de sokkal közelebb: helytörténeti munkákat is megjelentet a kiadó, mármint, ahol a kiadó van, annak a térségnek a történetét.

Nagyon sok szempontot figyelembe veszünk, amikor elvállalunk egy-egy kéziratot, hogy megjelentessük. Van, mikor egy barátnak a kéziratára nem tudunk nemet mondani, és van, mikor nem tudunk nemet mondani azokra a helytörténeti munkákra, amik Albertfalvával foglalkoznak. Albertfalván élek gyerekkorom óta. Akkor még egy igazi falu volt, most már a lakótelepek révén szinte teljesen beleolvadt Budapestbe, és csak néhány utca őrzi azt a régi hangulatot. Hál’ Istennek él még néhány idős személy Albertfalván, akik jól emlékeznek az 1950-es évekre. Vannak lelkes helytörténészek, többek között dr. Máté Róbert, aki kutatja, szorgalmazza, hogy helytörténeti ismeretterjesztő előadások hangozzanak el Albertfalva történetével kapcsolatban. Időnként az elhangzott előadásokat kötetté szervezi. Ez a legújabb kiadvány is ilyen, szó van itt többek között arról, hogy Albertfalva miként jelenik meg térképeken. Albertfalva nem egy tipikus falu, mert ezt Bécsben császári-királyi rendelettel alapították az 1830-as évek elején, majd jelöltek ki itt 50 házhelyet a Fehérvári út két oldalán az idetelepülő sváb asztalosok számára. Ezért Albertfalva egy tipikus iparos-asztalosfalu volt, furcsa volt az az udvar, ahonnan a fűrészgépeknek, gyalugépeknek a sivítása nem hangzott ki. Itt dolgoztak olyan híres asztalosok, mint Mahunka Imre, akinek a gyára az 1930-as években Európa-hírű volt. Ő Albertfalva nagy jótevője is, mert halála előtt templomépítésre egy alapítványt hozott létre, sőt aztán egy telekrészt is biztosított az új templom részére, amelyre 1941-ben felszentelve felépülhetett az albertfalvi templom.

Mivel készültök a könyvhétre?

A budapesti ünnepi könyvhét nagy hagyományokkal rendelkezik, majdnem 100 évvel ezelőtt volt az első Supka Géza kezdeményezésére, és azóta minden évben megrendezésre kerül Budapest szívében, a Vörösmarty téren Európa legnagyobb szabadtéri könyvvására. Mi is izgatottan készülünk, olyan könyveket jelentettünk meg, amikről itt volt szó, szeretettel várjuk az érdeklődőket, a vásárlókat dedikálásokkal és kedvezményekkel.

Az Ünnepi Könyvhetet június 11-e és 14-e közt rendezik meg. Több mint 170 könyvkiállító várja az érdeklődőket a fővárosban három helyszínen, vagyis a Vörösmarty tér mellett a Vigadó téren és a Duna-korzón is. A TINTA Könyvkiadó is várja szeretettel a látogatókat.