Nemrégiben egy nyelvészeti ankétra készülve utána kellett néznem: mióta él a magyar nyelvben a nyelvművelés, nyelvművelő szó? Belenéztem hát a sok évtizede készülő akadémiai nagyszótár kincset érő cédulagyűjteményébe, s – Hexendorf Edit tanárnő­nek, a gyűjtemény őrének és gondozójának segítségével – pár perc alatt megállapítottam, hogy a nyelvművelő (ez esetben mint melléknév) 1791-ben bukkan fel Aranka Györgynek Egy Erdélyi Magyar Nyelv­mívelő Társaság felállításáról való rajzolat, a haza felséges rendeihez című, Kolozsvárt megjelent művében. Ezt a bicentenáriu­mot (kétszáz éves jubileumot) mintha elfelejtettük volna megünne­pelni tavalyelőtt! (Ha nem így történt, elnézést kérek azoktól, akiknek mégis eszükbe jutott.)

A Nyelvmívelő Társaság kifejezés öt évvel később elő­fordul Csokonainak egy levelében is: „...hallottam hírét itten egy Bétsben most felállott Nyelvmívelő Társaságnak.” E mondat másik érdekessége, hogy a feláll igét pontosan abban a ’megala­kul, létrejön’ jelentésben használja, mint mai közéleti nyelvünk. Nincs új a Nap alatt!

Itt tűnik fel először a nyelvművelő (nyelvmívelő) szó

Ezeknél jóval későbbi a nyelvművelő főnévnek az első adata; ez Vörösmarty és Schedel (azaz a későbbi Toldy Ferenc) Magyar–né­met zsebszótárában található, ekképpen: nyelvművelő = der Sprach­besserer, vagyis „nyelvjavító, nyelvjobbító”.

A nyelvművelés, illetve ekkortájt általában nyelvmívelés első írott adatát A magyar nyelvújítás szótára Révai Miklóstól idézi 1787-ből (Erre Tóth Péter cikke hívta fel figyelmemet: Mióta van nyelvművelés? Édes Anyanyelvünk 1993/3: 3), de számos példa található rá Kazinczy leve­lezé­sében és Kölcsey munkáiban is. Most csupán a két legtanulságosab­bat másolom ide a nagyszótári cédu­lákról: „A’ nyelvmívelés nem kanászjáték” (Köl­csey); „...a’ Nyelv-mívelés dolga nem minden embernek való” (Sípos Józsefnek Kazinczyhoz írott leveléből).

Vajha rövidesen minden érdeklődő előtt nyitva állna nyelvünk történetének ez a csodálatos kincsesbányája, az akadé­miai nagy­szótár! A munka – most már számítógépek bevetésével is – szorgal­masan folyik az MTA Nyelvtudományi Intézetében, Kiss Lajos tanár úr vezetésével. Reméljük, már nem kell nagyon sokáig várnunk az első kötet megjelenésére. De ne sürgessük felelőtle­nül a szakem­bereket, hiszen „...a’ Szótár-szerkesztés dolga sem minden embernek való.”

Kemény Gábor