Pár hete új reklám tűnt fel a tévé képernyőjén: egy rossz arcú focista valami pasztillát kínálgat, s közben ilyesmit is mond: „...az orrodat is tisz­títsa”. Tehát „suksüköl”, azaz felszó­lító módú igealakot használ kijelen­tő értelemben. S hogy a néző biztos lehessen benne, jól hallotta, amit hallott, a végén megismétli: „És az orromat is tisztítsa!”

Íme, az első suksükölő reklám! Vajon mi lehetett az elgondo­lása annak, aki ezt – bizonyára hosszas fejtörés árán, hiszen ilyenkor százezres, ha nem milliós a tét – kitalálta? Talán úgy tudja, hogy a nézők általában így beszélnek, s ezért könnyebben elhiszik, amit a saját „szűkebb anyanyelvükön” monda­nak nekik.

Szerintem mind a két feltevés téves. Ugyanis: 1. nincs bizonyítva, hogy a magyarul beszélők többsége suksüköl; 2. még az alacsonyabb szintű norma szerint beszélők előtt is nagyobb a tekintélye, tehát a hatása a választékos beszédnek, mint a vulgárisnak, a nyelvtanilag hibásnak.

Mindez persze csak valószínű, nem pedig biztos. Ami biztos, az az, hogy a labdarúgók meg lesznek (vannak?) sértődve, és nem kapkodnak majd az új csodaszer után. Senki sem szereti, ha bunkónak nézik, vagy szándékosan ilyennek tüntetik fel. Arról nem is szólva, milyen igaztalan ez a vád. Aki valaha is hallott magyar futballistákat nyilatkozni, tanúsíthatja, hogy beszéd­módjuk csiszolt, választékos, udvarias. Nekik nem a magyar nyelvtudásukkal van a baj. Hogy mivel, arról most ne essék szó, hiszen ez a cikkecske nem a labdarúgásról szólt, hanem csupán egyetlen tévéreklámnak a nyelvi és – laikus nézetem szerint – reklámlélektani szarvashibájáról.

Kemény Gábor