Weöres Sándor-breviárium

Weöres Sándor (1913–1989)
költő, író, drámaíró
„Proteusz ő, száz színt ölt, ijesztő mozgékonysággal villantja meg egymás után a dolgok százféle lehetséges arcát. Eleven kaleidoszkóp, ha megrázza a dolgok mozaikját, a színes szemecskékből nem sejtett, meghökkentő jelentések szabadulnak fel. Szertelen és nagyarányú játék ez, átváltozó képessége szinte határtalan. Ezt a megragadhatatlan sokféleséget mégis egységbe fonja a képeknek, a zenének s a formának egynemű ötvözete.” (Várkonyi Nándor)
„Az individualizmuson túli individuum, a személyiség fölötti emberi lét Weöresnél a kozmikus harmónia eszméjében vált esztétikai mértékké, és benne fogalmazódott meg az élményköltészettel való szakítás.” (Kenyeres Zoltán)
„A személyiséghatárok elmozdítása azért nem jár együtt az individualitás megbomlásával, mert ez a költészet éppen a személyiséghatárok felnyitásában látja a létezés univerzumával való egybeolvadás lehetőségét.” (Kulcsár Szabó Ernő)
Isten vendége vagy e világon!
Ismerd föl, hogy a fülemüle jól énekel, a bárány jól eszi a füvet: minden a helyén van, minden tökéletesen táncolja a maga táncát, és kiválóság nincsen. Az összhang teljes és megzavarhatatlan.
Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. Azért írok, mert jobban, pontosabban ki akarom fejezni az azonosságot Jézussal bennem és másokban.
Istent nem ismeri más, csak a magától-értetődés.
„Nekem mi jut?” helyett: „mi fakad belőlem?”
S ez elég ahhoz, hogy a bentről-fakadó
fényes legyen és folyton tisztuló.
Kínok árnyékaiból szólok hozzád, Istenem.
Józan eszemet vak veszélyben ne hagyd elveszítenem.
A múlt a jelen alakja; a jövő a jelen illata.
Az idő nem halad; mozdulatlan:
amióta és ameddig a világ létezik, változatlan a
jelenvalóság, mindig MA van.
********
A hírnév nem dicsőség, hanem nyomorúság és megaláztatás.
A képzelődés az élet törvénye szerint működik, és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik, és amit megteremt, műalkotást, tettet, gondolatot: valódi és igaz.
Dicsőségedet és halhatatlanságodat ne embertársaidtól reméld, mert benned van, vagy benned nincsen.
A jó vers élőlény, akár az alma,
ha ránézek, csillogva visszanéz,
mást mond az éhesnek s a jóllakottnak,
és más a fán, a tálon és a szájban.
Mi a művészet? Szépséggé-rögzített emberi megnyilvánulás.
A kincset az idő nem őrzi – nem: a halhatatlan mű időtelen.
******
Arany ágon ül a sármány, kicsi dalt fúj fuvoláján,
arany égen ül a bárány, belezendít citeráján.
A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kisértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfoghatod;
a férfié: minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.
Mindig Ámor karjában égek,
A Lélek és a Szerelem
Külön nem válható sohasem.
Szép távolságoddal itt vagy.
Takaród hadd igazítsam, puha párnád kisimítsam,
legyen álmod kerek erdő, madaras rét, bokor-ernyő.
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned.
Keverd a szíved napsugár közé, készíts belőle lángvirágot,
s aki a földön mellén viseli, és hevét kibírja, Ő a párod.
Még nem tudom, hogy mennyi vagy nekem,
Csak azt tudom, hogy társra sose várt
az én szívem, s lettél egyszerre társa.
Nélküled üres minden képkeret,
és világtalan az egész világ.
Boldogok az összekulcsolódó szeretők: úgy kapnak, hogy adnak, s úgy adnak, hogy kapnak.
Úgy el-aléltattál, most sebzetten élek,
Ha nem várlak, sírok; és ha várlak, félek.
Várlak a déli sugárban,
Várlak az éji sötétben.
Várlak a télben, a nyárban,
Várlak a földön, az égen.
Ha minket földbe letesznek, ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak, vadszőlő-lombbal csókollak.
A hangod akkor legszebb, ha kerete a csöndnek,
a sorsod akkor legszebb, ha elszáll, mint az ének.
Jó lenne a sorsot félrevetni, álmod pelyhén újra megszületni.
Ha álmodban újra élni tudnék,
kicsit sírnék, hogy csicsígass,
kicsit rínék, hogy babusgass,
aztán csöndben megint elaludnék.
Most, hogy elfogy a szerelmed, most tudom csak: mennyi volt.
*********
Aki még nem kíváncsi: tudatlan, aki már nem kíváncsi: bölcs.
Tetteid medre: életed.
Fölébredek: nem az vagyok, ki voltam.
Elalszom: holnap megint más leszek.
Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy.
Aki holnap léssz: ma még nem te vagy.
Hagyjon a véletlen a mézben vagy a sárban,
magam-varrta sorsot hordjon mindég vállam.
Az ember akkor lesz ember,
ha átvilágítja mélyéig önmagát,
s a benső világosságból
környezetére sugarat bocsát.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég. Lyukas és fagyos az emlék.
Az életet ne úgy tartsd távol magadtól, hogy elbújsz előle, mert észrevétlenül utánad kúszik, vagy váratlanul összeroppantja rejtekhelyedet.
Mindegy, hogy képességeid mekkorák: fő, hogy a tőled telhető legjobbat formáld belőlük és általuk.
Az egyetlen igazi tanulás: a lényünkben szunnyadó tudásnak tevékennyé ébresztése.
Ha az igazságot akarod birtokolni, a tanításokat csak segítségül használhatod, önmagad mélyén kell rátalálnod.
Rossz-hajlamaidat ne fojtsd el, hanem csiszold jóvá őket.
Visszafojtott szenvedélyekkel vánszorogni éppoly keserves, mint szabadjára eresztett szenvedélyek közt morzsolódni.
******
Bontsd szét személyedet, és beléd tódul a világ. Bontsd szét a személyeddé vált világot, és beléd tódul a teljesség.
A teljes öröklét: idő-nélküli.
A teljes hatalom: erő-nélküli.
A teljes bölcsesség: gondolat-nélküli.
A teljes szeretet: érzés-nélküli.
A teljes jóság: irány-nélküli.
Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.
Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.
Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.
Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Ha arra törekszel, hogy az örök mértéket kövesd: ne botránkozz azokon, kik nem erre igyekeznek. Ne azt nézd, hogy mijük nincsen, hanem hogy mijük van; mert még a legnyomorultabbnak is van olyan lelki kincse, mely belőled hiányzik.
Akin egyénisége uralkodik: ha előrejut, pöffeszkedővé, ha lemarad, ronggyá válik. S aki egyéniségén uralkodik: valójában nem érinti a szerencse és a balsors.
Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és nem-ehető között; hanem mint a fény, mely egykedvűen kiárad minden előtte-levőre.
Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál, megteremtetted.
A bűn nem akkor a legveszedelmesebb, mikor nyíltan és bátran szembeszegül az erénnyel, hanem mikor erénynek álcázza magát.
A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik, és finoman, hajlékonyan támogat.
Ha egy tányérról levest ettél, az üresen maradó tányérra azt mondod: piszkos; pedig nem tapad rája más, mint annak a levesnek maradéka, melyet előbb, mint tisztát ettél. Semmi sem önmagában jó, vagy rossz, csak a helyzete szerint.
Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
********
Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska
