Balázsi József Attila munkássága az anyanyelv és az idegen nyelvek bűvöletében

Megjelent: Nyelvünk és Kultúránk, LVI. (56.) évfolyam, 224. szám, 2026/1. szám, 117–121.

Balázsi József Attila (1954–2024) széles körű tevékenységet fejtett ki a nyelvek terén. Műfordítóként indult, magyar lektorként működött Oroszországban, Kínában és Dél-Koreában, valamint angolt tanított Magyarországon. Kutatási tevékenységét elsősorban a frazeológia és a parömiológia terén fejtette ki. Lexikográfusként is kitüntette magát, ez a tevékenysége a budapesti Tinta Könyvkiadó szerzőjeként és munkatársaként csúcsosodott ki.

A 2024. február 7-én elhunyt Balázsi József Attila (a továbbiakban: BJA) életművének összefoglalása nemcsak az adott szűk keretek okán tűnik meglehetősen nagy kihívásnak, hanem azért is, mert az 1954-ben született nyelvész-tanár-műfordító igen sokféle tevékenységet fejtett ki a nyelvvel, nyelvekkel kapcsolatban. Műfordítóként tolmácsolt orosz és zsidó szépirodalmat magyar nyelvre, magyar lektorként működött Oroszországban, Kínában és Dél-Koreában, valamint angolt tanított Magyarországon. Kutatói tevékenysége leginkább a frazeológia és a parömiológia terén nyilvánult meg. Lexikográfusként is kitüntette magát, ez irányú munkássága a Tinta Könyvkiadó szerzőjeként és munkatársaként csúcsosodott ki.

426870943_902366991888776_8543823107448312878_n.jpg

Az alábbiakban BJA fent említett szakterületeken elért néhány eredményét próbálom felvillantani. A munkásság egészének értékelésére lehetetlen vállalkoznom. Mindenesetre felhívom a figyelmet a Balázsi könyveiről megjelent ismertetésekre, amelyekben a recenzensek részletekbe menően értékelik szerzőnk egyes műveit.

BJA kétségkívül egyik kedvenc nyelve az orosz volt: nem véletlen hát, hogy harmincévesen A négylábú tyúk című, a szocializmus éveiben igen népszerű Olcsó könyvtár sorozatban megjelent szatíraantológiában négy műfordítással jelentkezett. A legendás szerzőpáros, Ilja Ilf és Jevgenyij Petrov, valamint Petrov bátyja, Valentyin Katajev (a Távolban egy fehér vitorla szerzőjének) humoros novelláit ültette magyar nyelvre. Jóval később, már magyar lektori tevékenysége eredményeképpen jelent meg a Natalija Kolpakovával közösen összeállított Magyar–orosz kisded szótár. Új szavak és kifejezések (Balázsi–Kolpakova 2002) című kisszótár, immár a Szentpétervári Állami Egyetem kiadásában. Ez az 1999 előtti szótárakban fel nem lelhető neologizmusokat tartalmazza. A szintén kis terjedelmű orosz közmondásszótára (Balázsi 2022a) már a Tinta Könyvkiadóhoz kötődő alkotói korszakának a terméke. Ez a parömiológiai kötet Az ékesszólás kiskönyvtára formátumát idézi, de nem tartozik bele a Tinta ezen sorozatába, csakúgy, mint Balázsi több más parömiológiai munkája.

Amint a fordított írók fenti névsorából is kitűnik, BJA élénk érdeklődést mutatott a zsidó kultúra iránt, amiről jómagam is meggyőződhettem, amikor a 90-es években a berlini Humboldt Egyetemen működő projektem keretében tartott vendégelőadásaiért honoráriumképpen jiddis nyelvű könyveket kért és kapott tőlem. A jiddisül és angolul publikáló Nobel-díjas Isaac Bashevis Singert fordította magyarra (Singer 1991). BJA tudományos kutatásaiból kiviláglik héber nyelvtudása Angol elöljárószók kézikönyve(pl. Balázsi 2004). Az angol nyelvoktatás nélkülözhetetlen kézikönyvét alkotta meg az angolban oly fontos szerepet betöltő prepozíciók lexikográfiai feldolgozásával (Balázsi 2023a). Ez a kötet az 50 leggyakoribb angol elöljárószó használatát mutatja be példamondatokkal és magyar fordításukkal. S habár a német nem tartozott kifejezetten a szakterületei közé, szinte természetesnek tűnik, hogy BJA munkái közül nem hiányozhat egy német parömiológiai válogatás sem (Balázsi 2023c). Már az eddigiekből is kiviláglik, hogy BJA érdeklődési köre nemNémet-magyar közmondásszótár kaleidoszkópszerű, hanem inkább bonyolult struktúrák szerint rendszerzett volt, még akkor is, ha a mátrix sokak, még egyes barátai, mentorai számára is rejtve maradt (ld. például Horváth Katalin emlékbeszédét, amelyre lentebb hivatkozom). Nem vállalkozhatom itt e kacifántos mátrix szálainak felfejtésére, csupán véletlenszerűen felmutatok néhány kapcsolódási pontot. A russzisztika az oroszországi zsidó szerzőkön keresztül nyilvánvalóan kapcsolódik a jiddishez, a jiddis azonban nem más, mint a kelet-európai zsidók használta héber betűs német nyelvváltozat. Singer esetében pedig a jiddis elválaszthatatlan az angoltól (Singer a jiddis után angolul kezdett publikálni).

BJA igazi poliglott volt, sőt azoknak a sokszor számunkra egzotikus népeknek a szólás- és közmondáskincsét is beledolgozta munkáiba, amelyekkel közvetlenül nem foglalkozott. Az angol, orosz és zsidó kultúrában történő elmerülés után Kelet-Ázsia felé fordult. A kínai parömiológiát és a koreai kultúrát vette górcső alá, amelyhez hozzásegítette az ezen országokban végzett magyar lektori munkája. A sinológia terén két kötetet is közzétett (Balázsi 2022b, 2023b). Beleásta magát a koreanisztikába is (Balázsi 2012, 2013).

Kínai bölcsességek   A több ezer éves kínai kultúra közmondásai, szólásai és jelképei tükrében

BJA parömiológiai munkássága (éppen úgy, mint a nyelvhez való viszonya) komplex, holisztikus volt, így nem csoda, ha deklaráltan a magyar parömiológia tárgykörébe besorolt Szólásbúvárlatok voltaképpen összehasonlító parömiológiai munka. A kis formátumú kötet 50 fejezetben mutatja be a frazeológia egy-egy témakörét. A sas egyedül repül (Balázsi 2017b) már expressis verbis vállalja az összehasonlító parömiológiai célokat: ez a kötet valójában különböző népek állatokkal kapcsolatos állandósult szókapcsolatainak magyar és angol fordítását tartalmazza, állatnevek szerinti hívószók szerint rendszerezve. A magyar állatnevek szerint összeállított szócikkeket betűrendbe rendezve találja meg az olvasó.

Szólásbúvárlatok   A sas egyedül repül

Talán nem tévedünk, ha megállapítjuk, hogy BJA életműve Orosz-magyar közmondásszótára magyar parömiológia és lexikográfia terén elért eredményeiben teljesedett ki. Vagy talán csak azért gondoljuk úgy, mert nem vagyunk kompetensek értékelni kelet-ázsiai filológiai munkásságát? Meglehet. Mindenesetre az igaz, hogy példának okáért nehéz volna az általa összeállított Orosz–magyar közmondásszótárnak túl nagy jelentőséget tulajdonítani a rendkívüli eredményeket elérő orosz parömiológia kontextusában, ahol a 19. században élő Vlagyimir Daljtól kezdve fajsúlyosnál fajsúlyosabb szerzők fajsúlyosnál fajsúlyosabb opuszokat tettek le az asztalra. Pláne, hogy ma Magyarországon az orosz közmondások kutatása és kiadása korántsem tartozik a legnépszerűbb témák közé.

BJA a magyar parömiológia és lexikográfia terén elért eredményeiért a Tinta HasonlatszótárKönyvkiadó szerzőjeként, sőt munkatársaként küzdött meg. Kisebb és nagyobb összefoglalásokat lektorált, szerkesztett – ezek számbavételétől itt és most eltekintünk. Szerzőként és társszerzőként több nagy terjedelmű opuszt jegyzett, ezek közül kiemelendő az egyedül írt Hasonlatszótár (Balázsi 2017a), valamint két, egyszerre megjelent, társszerzővel jegyzett kötet, a Jókai-enciklopédia (Balázsi–Kiss 2020a) és a Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája (Balázsi–Kiss 2020b). A Jókai-enciklopédia a Jókai-enciklopédiakét és fél évtizeddel korábban megjelent Jókai-szótárnál (Balázs–P. Eőry–Kiss–J. Soltész– T. Somogyi 1994) jóval többet ad, mert a Jókai-szótár – amint azt T. Somogyi Magda ismertetésében (T. Somogyi 2023: 114) megjegyzi: „csak a magyarázandónak ítélt szavakat gyűjtötte egybe (a tulajdonnevek kihagyásával)”. A Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája az Új magyar tájszótárban megjelenő frazeológiai egységeket mutatja be a nagyközönség számára is fogyasztható formában (Forgács 2022). Voltaképpen ehhez hasonló jellegű, de kisebb terjedelmű kiadvány az Egy fa nem erdő című kötet, amelybe a szerzők Csűry Bálint Szamosháti szótárából gyűjtötték össze a népies szólásokat, közmondásokat és helyzetmondatokat (Kiss–Balázsi 2022).

 Népies szólások, közmondások és életbölcsességek enciklopédiája   Egy fa nem erdő

A Hasonlatszótárnak anno Forgács Tamás professzor, a magyar frazeológiakutatás korifeusa cikknyi terjedelmű ismertetést szentelt. Forgács voltaképpen azt rótta fel a mű hibájának, ami annak nagy érdeme, vagyis a hangyaszorgalommal összegyűjtött szépirodalmi példákat, aminek következtében érthető módon elhomályosodik a határ az egyes szerzők alkalmazta ad hoc hasonlatok és az állandósult, közkeletű szóláshasonlatok között (Forgács 2018: 229). Mindennek megértéséhez kellett ismerni Balázsi József Attilát, aki nem lehetett a kánonnak megfelelő parömiológus, mert hiányzott belőle a kötelező kutatói objektivitás: túlságosan benne élt a folklór és a szépirodalom világában, nem tudta elképzelni, hogy egy frazeológiai egység nem közkeletű, ha ő ismeri. Márpedig ő a frazeologizmusok garmadáját ismerte, Afrikától Kínáig, Szibériától Spanyolországig.

Horváth Katalin tanárnő azt mondta a BJA temetésén elhangzott búcsúztatójában, hogy az elhunyt sokáig kereste, és nehezen találta meg a neki való tevékenységi formákat (Horváth 2024: 499). Jómagam úgy gondolom, hogy BJA életművében a nyelvvel való foglalkozás holisztikus egységet képezett, ekképp a nyelvoktatás szorosan összefonódott a fordítással, a parömiológiával és a lexikográfiával, valamint a magyar mellett jól megfért az angol, a német, a koreai, a kínai, a héber és a világ még számos más nyelve. BJA a szólásokat, közmondásokat a saját köznapi beszédébe is beleszőtte. Különcként, igazi Einzelgängerként élte az életét. Olyannyira, hogy köztemetése volt – nem sikerült fellelni a rokonait. Élete végén nagyon szerény körülmények között lakott Vácott. A felületes szemlélő az mondhatná, hogy nyomorgott, de ő mindezt biztosan nem így érezte, hiszen hihetetlen szellemi gazdagság vette körül. Már nem fogunk vele találkozni kedvenc helyén, az MTA Könyvtárában, ahol reggeltől estig búvárkodott. Ugyanitt kis méretű emléktábla őrzi az emlékét. Gazdag nyelvészeti szakkönyvtárát halála után ez a könyvtár fogadta be.

6akademia.JPG

Balázsi József Attila az Akadémiai könyvtárban (Holler László felvétele) 

Tóth Szilárd Tibor

Irodalom

Címkék: anyanyelv idegen nyelv Balázsi József Attila