A Tinta Könyvkiadó gondozásában a közelmúltban jelent meg A régi magyar diáknyelv szótára. A diákélet közel 1900 szava, kifejezése korabeli helyesírással és magyarázatokkal, jelentés- és szinonimamutatóval című kötet, mely hiánypótló mű, nagy segítséget nyújt a diáknyelvi kutatásokat végzők, illetve a 19. század nyelvével, kultúrtörténetével foglalkozók számára. A szerző Vasné dr. Tóth Kornélia – az MNMKK Országos Széchényi Könyvtár tudományos kutatója, nyelvész, művelődéstörténész, számos tanulmány és kötet, köztük több nyelvészeti szótár írója –, akivel Kiss Gábor, a Tinta Könyvkiadó igazgatója beszélgetett.

Mióta foglalkozik a diáknyelvvel?

Diákként mindenki találkozik ezzel a csoportnyelvvel, melyet részben maga is használ. A diáknyelv nyelvészeti szempontú megfigyelése búvópatakszerűen már gimnazista korom óta jelen van az életemben. Középiskolásként, a Sárbogárdi Petőfi Sándor Gimnázium diákjaként többször küldtem be szógyűjtéseket ilyen témájú pályázatokra, egyetemista koromban két szótárat is szerkesztettem, melyek az Eötvös Loránd Tudományegyetem gondozásában jelentek meg (A sárbogárdi diáknyelv szótára, 1990; Magyar diákszótár, társszerzésben, 1994). Húsz év elteltével, Érden élve újra elővettem a témát, és az érdi diáknyelvet górcső alá véve újabb szótárat készítettem, melynek szóanyagát összevetettem a korábbi sárbogárdi gyűjtéssel, így született meg az Élő diáknyelv. Két város, húsz év tükrében című kötetem. Emellett ekkoriban több tanulmányom is megjelent a témában.

Vasné dr. Tóth Kornélia

Korábban főleg a kortárs diáknyelvvel foglalkozott. Mi adta az indíttatást, hogy a régebbi századok diáknyelvét is kutatásai tárgyává tegye?

Az Anyanyelvápolók Szövetsége 2018-as Diáknyelv – diákszótár témában kiírt pályázata kapcsán jött a gondolat, hogy a hagyományőrzés, értékmentés jegyében a régi korok diáknyelvére visszatekintő pályamunkával induljak: Dobos Károly 1898-ban, több mint 100 évvel ezelőtt megjelent diáknyelvi szótárát mutattam be díjazott tanulmányomban. Ezt az elemző munkát folytatva, Dobos szóanyagát számos más korabeli forrás diáknyelvi szókészletével kibővítve írtam meg a most megjelent, a diáknyelv szakirodalmában hiánypótlónak tekinthető összegző művet, A régi magyar diáknyelv szótárát.

Vasné dr. Tóth Kornélia: A régi magyar diáknyelv szótára

Mi volt a célja a jelen szótár elkészítésével?

A művel célom az elmúlt évszázadok gazdag diákszókincsének megőrzése, továbbörökítése az utókor számára. A szavak felidézik a régi korok hangulatát, az iskolák, a diákkollégiumok világát, szokásrendszerét. Jókai Mór És mégis mozog a föld (1872) című regényének elején (A csittvári krónika) kifejezéseket közöl a Debreceni Református Kollégium diáknyelvéből. E művet a mai nemzedékből már egyre kevesebben ismerik, még kevésbé Dobos Károly már említett szótárát, vagy az ennek megjelenése nyomán a Tanulók Lapjában közölt későbbi szójegyzékeket. Nagy munka volt a többféle forrás anyagának egységes szemléletű szócikkekbe szerkesztése, melynek eredményeként – az alakváltozatokkal – a szótáram mintegy 1900 szót, kifejezést tartalmaz.

A szótár több részletében is tanúsítja, hogy tudományos kutató írta, gondolok itt például a nagyon alapos elemzést nyújtó előszóra és a szótár címszavainak precíz, aprólékos forrásmegjelöléseire. 

A szótár külön értéke, hogy a jelentések megadása mellett minden egyes szócikkben a szakirodalmi forrásokat és az általuk közölt használati helyet is feltüntetem, mely révén a szavak területi megoszlása is feltérképezhetővé válik. A legtöbb diáknyelvi szó, kifejezés a debreceni kollégiumból származik, de Budapest, Székesfehérvár, Sárospatak, Kiskunfélegyháza, Nyíregyháza, Rimaszombat, Késmárk stb. térségéből is sok szó szerepel a műben, mindez mutatja a szótár országos hatókörét az akkori Magyarországra nézve. Az iskolák vonatkozásában többféle típusú, felekezetű középfokú intézmény megtalálható.

Feledy Gyula: Debrecen, I. (a régi debreceni kollégium előtt beszélgető diákok, professzorok)

Az 1900 szót, kifejezést átnézve mit szűrhetünk le, melyek a legjellemzőbb témakörök a diákok nyelvében?

A szótár sokszínű szókészlete bizonyítja, hogy a diáknyelv nem specifikusan iskolai nyelv, kiterjed az iskolai tevékenységeken túl a hétköznapi élet tágabb körére, a diákok mindennapi ténykedéseire. A témakörök közül említeném a diáktípusokat, a tantárgyak elnevezéseit, az osztályzatokat, a felelés jelentésmezejébe sorolható szavakat, emellett számos étkezéssel kapcsolatos szó is bekerült a diáknyelvbe, illetve a játék, a mulatozás és a verekedés fogalomkörei is kiterjedtek. Ezekbe a kötet végén található jelentés- és szinonimamutató ad részletes betekintést. Néhány példát hozva az egyes köznyelvi jelentések diáknyelvi megfelelőire, a szinonimák sokféleségére: az alsóbb osztályos diák plebs, pocok, pocos, pótra, purex; az értelem nélkül tanuló, magoló diák monograf, vágó-gép; a piarista varjú; a polgári iskolás poloska; a reáliskolába járó tésztagyúró, tusnyaló; a szegény diák dárdás, garasos malacz, koplos. Aki értelem nélkül felel, az darál, elmagol, fúj, kelepel, ledarál, leverkliz, őröl; aki fél a feleléstől, arra azt mondták a régi diáknyelvben, hogy bűzlik neki, drukkol, gyászt érez, melegszik, szóreszben van, szorít, szurkol, szűköl. Ha valamely diák könyvet padon húzva hangoskodik, az bőgőzik, aki a házmesterhez tréfából becsenget, az kongatyázgat.

A 19. századot idéző tanterem padokkal (Debreceni Református Kollégium)

Említsen a szótárból néhány szót, kifejezést, melyek a kedvencei közé tartoznak!

A debreceni vonatkozások közül egy érdekes példa, mely Jókai Mór műve, az És mégis mozog a föld nyomán íródott Diákok regényében is szerepel, a hálpaklacs szó, amit akkor mondanak tréfásan, ha valaki összevissza hadar, és elnyeli a szó végét. Ebből a szerkezetből van összevonva: Hála a papnak, más világon is van kulacs. A tanrendben azon órára, melyben a diáknak, egyetemi hallgatónak nincs előadása, ma is használjuk a lyukas óra megnevezést, de a szótárban fellelhető ablakos óra szerkezet már feledésbe merült. A beképzelt emberre – az ókori görög színjátszást idézően – találóan alkalmazták a kothurnusban jár szófordulatot. A régi diáknyelv olykor ragadványnevekkel élt, a rendőr így lett Málé János, a kövér fiú a Budapesti Állatkert első vízilovára utalóan Jónás. Irodalmi vonatkozású a pedellusra és segédjére a Robinson, illetve a Péntek, a zömök, erős fiúra pedig a Toldi elnevezés.

A nyelvészeti, diáknyelvi kutatások mellett másik fő kutatási területe az ex librisek világa, melyeket több száz publikációban, számos könyvben – köztük a sokak által kedvelt Ex libris és képkultúra című albumban – mutatott be művelődéstörténészként. Hogyan definiálná az ex libris fogalmát?

Az ex libris, magyarul könyvjegy eredeti funkciójában a könyvhöz kötődött, a könyv tulajdonosát megjelölő, általában művészi kivitelű kis méretű grafika, melyet rendszerint a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztottak. Az ex libris szerkezet jelentése is erre utal: könyvekből, könyveiből. E grafikai lapok a 19–20. század fordulójától felszabadulva a könyvhöz kötöttségtől „quasi ex librisszé”, a műgyűjtés egy tárgyává lettek. Különálló grafikai alkotásokként magánszemélyek és intézmények is gyűjtik őket – így tehetett szert munkahelyem, az Országos Széchényi Könyvtár is több tízezres ex libris anyagra, melynek könyvtárosi feldolgozása és kutatása számos kultúrtörténeti érdekességet rejt a számomra. Olyan hírességek könyvjegyei szerepelnek például az állományban, mint Babits Mihály, Radnóti Miklós, Weöres Sándor költők és Balassa József, O. Nagy Gábor nyelvészek.

O. Nagy Gábor ex librise (grafikus: Gáborjáni Szabó Kálmán)

Van-e lehetőség az ex libris vonatkozású és a nyelvészeti kutatások összekapcsolására?

Ex libris irányú és nyelvészeti kutatásaim összekapcsolását számos előadásomban és írásomban megvalósítottam, a Magyar Szemiotikai Társaság éves konferenciái közül többön részt vettem, bemutatva például a heraldikus, a könyvet ábrázoló, az Erósz-témájú ex libriseket. A könyvjegyek nyelvészeti szempontú elemzéséről néhány éve átfogó tanulmányom is megjelent Kódfejtés – ex librisekbe zárt üzenetek címmel, melyben általánosan foglalkozom az ex librisek szemiotikai megközelítési lehetőségeivel, érintve többek között a könyvjegyek tipológiáját, tulajdonoskategóriák, témacsoportok szerinti osztályozhatóságát, szöveg és ábra viszonyát. Ez irányú kutatásaimat szeretném tovább mélyíteni a jövőben, emellett folytatom a 100 részesre tervezett Ex libris gyűjtők, gyűjtemények című sorozatomat a nemzeti könyvtár blogján. Érdekes szempontú elemzés a Tinta Könyvkiadó blogján hamarosan megjelenő írásom, mely – a kiadó nevére utalóan – tintásüvegeket ábrázoló ex libriseket mutat be. 

Kutatásaihoz további sok sikert kívánok, és hadd gratuláljak a munkája elismeréseként idén, március 13-án átvett Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetéshez. Köszönöm a tartalmas beszélgetést!

Kiss Gábor,
a Tinta Könyvkiadó igazgatója