Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar.

A múltat nem tudjuk megváltoztatni, de meg tudjuk ismerni. A jövőt meg tudjuk változtatni, de nem tudjuk megismerni.

A múlt létezik, de a jövőt minden atom, minden csillag, minden élőlény minden pillanatban újra alkotja.

A világ tele van – nem biztonsággal, de – lehetőséggel. Nem ígérettel, hanem reménnyel.

A hatalom akárkinek a kezében egy átok.

Az is szükséges, hogy ha aztán egy politikus a közvéleménynek nem tetszik, akkor azt a politikust ki is lehessen dobni. Ettől lesz felelős a politikus.

Az, hogy valamit rossz célra is lehet használni, az nem a tudomány, hanem a politika dolga.

A kormány egy szükséges rossz. Legyen belőle olyan kevés, amilyen csak lehet. Legyen belőle annyi, hogy az egészen világosan veszélyes helyzeteket kiküszöbölje. Megvédjen túlzásoktól. Ezenfelül minél kevesebbet csinál, annál inkább dicséretre méltó.

A szellemi függetlenség talán örökölt jellemvonás, az is lehet, hogy ez a fiatalokat általánosan jellemzi, de kevesen őrzik meg felnőttkorukra.

A megértés megszerzése csak ritkán könnyű folyamat.

A zene olyan játék, ami az emberi megismerés folyamatát példázza.

********

Tudás kell, de hozzá kell fűzni, hogy a tudást emberségesen használjuk.

Tudni öröm, gyakran nem egyszerű, de amennyiben sikerül, mindig jó érzés. Megcsinálni valamit már nehezebb. Megmagyarázni, hogy milyen következményei lesznek, majdnem lehetetlen.

Abban hiszek, hogy a tudás jó, hogy a tudást mindenki mással együtt, és titoktartás nélkül művelni kell, mert ez az, ami megkülönbözteti az embert a többi élőlénytől.

Még mindig nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, még mindig nem tudjuk, hogy hová megyünk vagy miért, de tudjuk azt, hogy a tudatlanságnak nem kell szükségképpen örökké velünk maradni.

A tudomány teljes bizonyossággal jobb, mint a tudatlanság.

A legokosabb emberek képesek a legnagyobb hibákat elkövetni.

Alig van olyan modern tudományos eredmény, amely teljesen életrevalóan egyetlen ember elméjéből pattant volna ki. A sikerhez kollektív munkára, százféle ötletre és ezerféle technikai ismeretre van szükség mind az elgondolással, mind az elmélettel kapcsolatban.

A tudomány és a technológia az, ami az embert a többi élőlénytől megkülönbözteti. A tudománytól leszünk emberibbek – de ezzel még nem mondtam, hogy jobbak, csak azt: emberibbek.

A jövőtől félni nemcsak gyávaság; a tudománytól, a technológiától félni pedig nézetem szerint bűn. A technológiát nem szabad ellenezni, a technológiát irányítani kell.

Csak a félelemtől kell félni.

A tudomány, a technológia – ezt világosan és erősen akarom mondani – nem old meg minden problémát. De tudomány és technológia nélkül semmiféle problémát nem lehet megoldani.

A haladásnak az első lépése megérteni, hogy mi bizony buták vagyunk. És hogyha igyekszünk ezen, még ha csak apránként is segíteni, az már sokat jelent.

Tudomány nélkül nem lennénk azok, amik vagyunk. És tudomány nélkül nem leszünk, amik lehetnénk.

Nekem, mint tudósnak, három és csak három feladatom van: először tudni, másodszor alkalmazni, harmadszor magyarázni.

Mindenekelőtt a tudásban hiszek, a tudás korlátlan növekedésében. Abban hiszek, hogy a tudás jó.

********

Jó azt hinni, hogy van egy gondviselő Isten, valaki, aki mindenütt ott van, aki mindennek, még annak is, ami úgy látszik, teljesen értelmetlen és kegyetlen, valamilyen módon értelmet ad, aki az embert támogatja, s akinek a birodalmába halhatatlanul bejuthatunk.

Ne félj, van fejed, és van szíved. Ne félj. Én hiszek a fejemben, és hiszek a szívemben, és hiszem, hogy együtt tudnak működni.

Hiszek a jóban, ebben a tünékeny és megfoghatatlan fogalomban, és hiszek a rosszban is; azok tulajdonsága ez, akik bizonyosnak vélik magukat az igazságban.

Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
Látni azt, amit még nem látott ember.

Gyűlölöm a kétséget, de mégis, meggyőződésem, hogy a kételkedés az egyetlen mód bárminek a szemléletére, amiben érdemes hinni.

Az érzelmeknek nem szabad befolyásolniuk az ember eszét. Szükséges, hogy harmónia legyen az érzések és az ész között.

Az optimista olyan ember, aki úgy gondolja, hogy a jövő bizonytalan. Állítom, hogy optimistának lenni kötelesség, mert ha elhiszem, hogy a jövő bizonytalan, akkor megnő a felelősségünk, hogy ebben a bizonytalanságban azt tegyük, amit legjobbnak látunk.

A pesszimista az olyan ember, akinek mindig igaza van, de nincs öröme benne.

Tudni, hogy nincsen cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán még igazság sincsen,
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge,
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reményem mégis, mégis hinni,
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

********

A tudásnak elvi határai nincsenek, és annak nem is szabad korlátokat szabni.

Embernek lenni azt kell jelentse, hogy valamit tudunk, és igyekszünk többet tudni.

Amikor az ember beszél, félreérthetik, mégis beszélni kell. Mert talán van benne valami, amit nem értenek félre.

Amit nem értünk, azt véletlennek nevezzük.

A véletlen nagy úr, sok kárt csinálhat, s nekünk erősnek kell lennünk, hogy a kárt elrendezzük.

Elképzelhetem azt, hogy az igazság abszolút, de nem tudom elképzelni, hogy én vagy akárki más ezt az abszolút igazságot ismeri.

Az olyan ember, aki nem ért a számítógéphez, a XXI. században analfabétának fog számítani.

A tudás veszélyes lehet, a közömbösség azonban összehasonlíthatatlanul veszélyesebb nála.

Tudatlanságból sohasem lesz biztonság.

A felelősség nem csak azért fontos, hogy az ember óvatossá váljon, amikor cselekszik. A felelősség azért is fontos, hogyha valami mégis rosszul menne, akkor mindenki tudja, hogy csak saját magát okolhatja.

********

Az összeállítást készítette: Sümeginé dr. Tóth Piroska