Régóta vesződöm azzal a problémával, hogy az irodalom közügy-e vagy magánügy, nemzetek, fajok, társadalmak, korok és világok kollektív szimptómája, kollektív érdeke, kollektív feladat-e vagy pedig az alkotóelme legbensőbb és legsajátosabb ügye. Azt hiszem, dialektika dolga, hogy valaki a kérdést jobbra vagy balra döntse el; illetőleg valamivel korszerűbben szólván, ma valószínűleg inkább a tömegek ügye, szemben a múlt századdal, amelyben nemcsak az irodalom, de minden eszmei dolog az egyéniség ügye volt.

Az igazság azonban valószínűleg ott van, hogy az alkotás magánügy, az alkotás élvezete, megértése, vagyis olvasása azonban közügy, nemzeti ügy, vagy a társadalom kultúrügye, sőt olyan fontos és egyetemes érdekű közügy, amelyre országok és népek életét lehet ráépíteni.

A magyarság életében az irodalom mindig fontos közügy volt, de ma a lét vagy nemlét kérdésének megoldását jelenti egyenesen. Volt idő, amikor a magyar nyelvért és a magyar könyvért harcolni kellett, mert a gazdag és kultúrátlan Magyarország szellemi életét hol a deák, hol a német irodalom fojtogatta. Ám akkor csak arról volt szó, hogy ez a tejjel-mézzel folyó Kánaán népe deákul, németül, magyarul gondolkodjék-e, és az írásművészet, amely a Kárpátok alatt és a Duna–Tisza közén virágzik ki a magyar lelkekből, alkalmas-e vagy nem alkalmas a nyugati művelődés minden finom nüanszának kifejezésére. Ma az a helyzet, hogy mindent elvettek tőlünk, egyedül csak nyelvünk és kultúránk maradt meg, viszont az sokkal tökéletesebben és mélyebben magyar, mint valaha volt a magyarság ezeresztendős életében. Ma minden attól függ, hogy a magyar jövőt rá lehet-e építeni a magyar betűre, a magyar impériumot a magyar kultúrára, s Nagy-Magyarországot világirodalmi viszonylatban is nagy és hódító magyar írásra.

A magyar könyv ma a legnagyobb jelentőségű magyar közügy. A magyar könyv az új honfoglalás egyetlen fegyvere. A magyar könyvnap nekünk többet jelent, mint az olaszoknak a Marcias u Roma emlékünnepe, a németeknek a lipcsei vásár, a franciáknak a forradalom napja, s az Egyesült Államoknak a függetlenség kivívásának évfordulója.

A magyar könyvnap a legbeszédesebb demonstráció, amellett, hogy a magyar népet éppúgy nem lehet letörölni Európa politikai térképéről, mint ahogy nem lehet a magyar irodalom lapjait kitépni az egyetemes európai kultúra könyvéből. A magyarságtól mindent elvettek, csak nyelvét és irodalmát hagyták meg, de ez éppen elegendő, hogy belőle minden újra nőjön és újra virágozzék.

Mindenki, aki a magyar könyvnap agitációs munkájában bárhogyan is részt vesz, gondoljon arra, hogy új honfoglalás munkájában vett részt.

Surányi Miklós