Kérem, ne szórakozzon!

Nem arra való a könyv, hogy Ön a kezébe vegye, csorba késsel felvágja, unottan kiforgassa, ímmel-ámmal átlapozza, hátha talál benne valamit, amin mulatni lehet, valami vicces megjegyzést, vagy olyan fordulatot, ami Önt egy percre talán elképeszti. Az ilyen könyvért ne is adjon pénzt, legfeljebb Amerikában, ahol az ilyeneket tömegesen gyártják, néhány fillérért árulják nyíltan azzal a céllal, hogy Ön átfusson rajta, amíg a vonat egyik állomásból a másikba fut s eldobják, mihelyt elhagyják a pályaudvart.

Nem hiszem, hogy az Ön élete lényegesen különböznék az én életemtől.

Én alig végeztem el meglehetősen súlyos körülmények közt a középiskoláimat, s éppen hogy négy félévet hallgattam az egyetemen, amikor háborúba kellett vonulnom, bár sohasem akartam katonai pályára lépni. Azt hiszem, hogy Önnel is ez történt, legfeljebb életének más korszakában érte el a háború. Én négy évig voltam katona, bizonyára Ön is. A háborúból azzal a szándékkal érkeztem haza, hogy megfeszített munkával visszaszerezzem az elvesztett esztendők lehetőségeit; Ön nagyon jól tudja, hogy ezt a tervemet éppoly kevéssé valósíthattam meg, mint Ön, mert megkezdődött az emberiségnek, legalábbis az európai embereknek az az élete, amelyben a munka egyáltalán nincs egyenes arányban az eredménnyel. Nem akartam forradalmat, mégis át kellett élnem. Nem akartam bolsevizmust, mégis át kellett magamat küzdenem rajta. Nem akartam Trianont, mégis engemet is sújtott. Nem akartam semmit, ami ma van, mégis vállalnom kell mindazt, ami rám zúdult.

Rám is, de Önre is, mert nem hiszem, hogy Ön a szórakoztatón szerencsés kivételek közé tartoznék.

Mindezek az események – nem szólva ezúttal magánéletünk rejtélyeiről – arra indítottak engemet, hogy makacsul és kíméletlen nyugalommal állandóan gondolkodjam az életünkről. Miért élünk így, ahogy élünk? Miért szenvedünk és nélkülözünk, amikor a szenvedés nem tekinthető az élet nélkülözhetetlen alapfeltételének? Mi az ember viszonya emberhez, társadalomhoz, erőhöz és erőszakhoz, valláshoz és Istenhez, nőnek férfihoz, férfinak nőhöz, barátnak baráthoz és ellenséghez, mi az ember oka, célja és rendeltetése, mi az értelme sorsunknak és hogyan változtathatunk rajta?

Ezek a kérdések engem állandóan foglalkoztatnak, érdekelnek és nyugtalanítanak. Keresem rájuk a választ életben és könyvekben. Lehetetlennek tartom, hogy Önt ne érdekeljék. Miért akar Ön úgy élni, hogy nem vesz tudomást az életéről? Hogyan tud Ön szerelmes lenni anélkül, hogy gondolkodnék a szerelemről? Hogyan tud Ön házasságot kötni anélkül, hogy foglalkoznék a házasság problémáival? Hogyan tud Ön élni a társadalomban anélkül, hogy tisztázná hozzá a kapcsolatait? Ön részt vett az emberiség legnagyobb háborújában, hogyan tud megfeledkezni róla? Ön él a történelemnek legválságosabb századában, hogyan tud Ön nem törődni az emberiség sorsával? Ön napról napra értesül nemrégen még lehetetlennek tartott felfedezésekről, amelyek az élet és a mindenség titkait ostromolják; hogyan lehetséges az, hogy Ön nem akarja észrevenni a végtelenséget, amelynek Ön tudatos és érző része?

Vegye tudomásul, hogy az élete rendkívül rövid. Nem számít a fiatalsága, mert az ködös, zavaros és kapkodó; nem számít az aggkora, mert az gyenge és homályos. A legjobb esetben harminc-negyven esztendő áll a rendelkezésére. Meg akar halni anélkül, hogy gondolkodott volna, miért és hogyan és hol élt? Használja fel az idejét arra, hogy gondolkodjék és feleletet keressen a kérdéseire.

Nem talál választ azokban a könyvekben, amelyeket szórakoztató jelzővel diszkreditálnak, illetve előre értéktelenné nyilvánítanak. Minek érdekelje Önt ennek vagy annak az úrnak és úrnőnek a kis játéka? Miért szórakoztatja Önt az, hogy a savanyú humorista kitalált egy elfelejtett szóviccet s kegyeskedik az Ön jóhiszemű fejéhez vágni? Miért érdekli Önt az az író, aki tetszetősen hazudik és szentimentális port szór az Ön szemébe?

Vallja be, hogy ez nem is szórakozás. Ez lustaság, olcsóság, álmosság, gyöngeség, műveletlenség és gyávaság. Ön akkor szórakozik, ha az életével foglalkozik. Legyen öntudatos, amikor könyvet vesz a kezébe. Ön akkor szórakozik, ha nem szórakozik.