Revolver szavunk eredete

Országh László szótárszerkesztő nyelvészeti írásai XXXII.

Az alábbi írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelvőr 95. évf. 1971., 479–480. oldal.

E szón köznyelvi síkon forgópisztolyt értünk, azaz olyan többlövetű marokfegyvert, melynek töltényeit a rászerelt forgódob juttatja az elsütőszerkezet elé. A szó az amerikai angol nyelvterületen keletkezett, latin revolvere ’megfordít’ igéből alkotott angol to revolve ’forogni stb.’ ige főnévi származékaként: revolvere = forgó valami. Már az angol főnév első megjelenésekor, 1835-ben, a Samuel Colt cég szabadalmi leírásában ’forgópisztoly’ jelentésben szerepelt. A fegyver történetének első száz esztendejével A. W. F. Taylerson háromkötetes monográfiája, The Revolver (London 1965–1971) foglalkozik.

Európában a szó az Amerikát jártak útleírásaiból vagy Amerikával kapcsolatos szépirodalmi művekből terjedt el. Angliai elterjesztésében szerepe volt Dickens ismert regényének, Martin Chuzzlewitnek (1843–1844), a francia nyelvterületen pedig Victor Hugónak (Les Travailleurs de la Mer, 1866, bár az utóbbi nyelvben már 1853-ból is kimutatható). Magyar szövegben Nendtvich Károly használta „Amerikai utazásom” c. könyvében 1858-ban: „Ezen délután egyetlen Revolvert sem lehete a városban találni, miután a félénkek kettős árért mind bevásárlák” (1: 239). A szerző a revolver szót megcsillagozta és lapalji jegyzetben hozzáfűzte: „A Revolver alatt 6 csövű pisztoly értendő, melylyel a kakas egymás utáni felhúzása után hatszor lehet lőni.” László Károly pedig, az amerikai Kossuth emigráció egyik tagja 1887-ben Budapesten közzétett Naplótöredékek c. könyvében leírta, hogyan védték Kossuthot New Orleansban 1852. március 30-án: „Mi környezői... kardokkal, revolverekkel fegyverkezve, tusára is elhatározottan, ha kell, Kossuthért, elkísértük őt a Lafayette-térre s az ott felállított állványon körülfogtuk” (209). Mivel László az 1887-i közzététel előtt feltételezhetően átsimította egykori feljegyzéseit, nem tudhatjuk, hogy az eredeti 1852-es naplószövegben is szerepelt-e már a revolver szó.

A hatvanas években már egyre gyakrabban olvashatjuk e szót, s nem csupán útleírásokban. A Bérczy Károly által szerkesztett Vadász- és Versenylapokban, a lőfegyverekről szóló szakcikkekben nem ritka a revolver szó. Belányi Ferenc, az első Amerikában játszódó magyar regény, a Vadonban (1865) szerzője unos-untalan használta. Nyilván így akart hiteles, hamisítatlan couleur locale-t biztosítani egyébként csekély értékű írásának. Babos Kálmán idegen szavakat magyarázó szótára 1886-ban már regisztrálta, „több csövű lőeszköz, túlforgó” értelmezéssel. Különösképpen azonban az első nagyobb szabású angol–magyar Szótár, Bizonfy Ferencnek az Egyesült Államokban készült műve 1878-ban még nem.

A forgópisztoly jelentésű revolver nyelvünkben néhány összetételnek lett első tagja, mint revolverlövés, revolvergolyó, revolvertok stb., majd megjelentek származékai, a revolveres melléknév, és a nyolcvanas, kilencvenes években a revolverez ige is ’megtorlással fenyegetve zsarol’ jelentésben. Csíky Gergely Mukányijában (1882) már magának a főnévnek is megtaláljuk ezt a ’zsarolás’ jelentését: „Azt gondolod, revolverrel dolgozom?”

Századunk húszas–harmincas éveiben a revolver szónak angol etimológiai alapjelentése, a ’forgó’ is megjelent a revolvereszterga összetételben, nyilván angliai szerszámgép-behozatal eredményeként. (Egy korai példa rá olvasható a Pesti Napló napilap 1928. január 13-i számának hirdetéseiben.) Pávó Elemér 1938-i Idegen–magyar műszaki szótára regisztrálta, s magyarítására az ismétlő eszterga megnevezést ajánlotta. Ez az angol kezdetű összetétel ma is él nyelvünkben. Maga a revolver szó az angolban sokféle forgatható eszköz, alkatrész megnevezésére is használatos. Ilyen néven hirdet például egy ismert londoni bútorgyártó cég egy forgatható tengelyű íróasztali karosszéket is.

Országh László

Etimológiai szótár

ISMÉT KAPHATÓ!

Zaicz Gábor: Etimológiai szótár
Második, javított, bővített kiadás, 2021
TINTA Könyvkiadó