Népi és tudományos madártan egyetlen könyvben

Jakabb Oszkár, Madárnévkalauz. A Kárpát-medence madarainak névkalauza
Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2012. 213 lap

Madárnévkalauz. Tudományos madárnevek magyarázata

Nagyszerű pillanata a magyar nyelvtudománynak, amikor egy-egy klasszikus téma újra napirendre kerül. A tudományos madártan mellett létezik népi is, azaz etnoornitológia, amelynek még művelője volt a XIX–XX. század fordulójáig a tudományos madártant megalapozó Petényi Salamon János után Lázár Kálmán, Herman Ottó és Chernel István. Éppen ők voltak azok, akik a madártani nevezéktant igen tökéletes fokra emelték. Mindannyian értettek koruk szintjén a nyelvészethez is, Herman Ottó pedig több, kifejezetten nyelvészeti munkát is írt. Népszerű, nagy hatású, sok kiadást megért, a tudományos nevezéktant értőn terjesztő, ám a népi nevekről sem megfeledkező monográfiája (A madarak hasznáról és káráról. Bp.: Franklin 19011, Bp.: Gondolat 19605) mellett nevezetes egy, a madaraknak a XIX. századi költészetben való megjelenését tárgyaló műve is (Arany, Tompa, Petőfi és a népköltés madárvilága. Bp.: Szépirodalmi 1983). A későbbi etnoornitológiának jelentős képviselője volt Lakatos Károly (A régi szegedi halászok jelképes madarai. Ethnographia 21, 1910, 2: 82–90, 3: 147–154), majd az 1930-as években Lovassy Sándor (Az Ecsedi-láp és madárvilága fennállása utolsó évtizedeiben. Bp.: Magyar Tudományos Akadémia 1931), Hankó Béla (Hankó Béla: A darumadár a magyarság életében. Debreceni Szemle 7, 1933, 6: 245–250) és Schenk Jakab (Magyar solymászmadárnevek. I. Turul–Zongor–Kerecsen. Bp.: Magyar Királyi Állami Nyomda 1939).

https://images.unsplash.com/photo-1574068468668-a05a11f871da?ixlib=rb-1.2.1&ixid=MnwxMjA3fDB8MHxwaG90by1wYWdlfHx8fGVufDB8fHx8&auto=format&fit=crop&w=1527&q=80

A XX. század első felében vált tehát élesen szét a tudományos és népi madártan, de az etnoornitológia művelői még elsősorban zoológusok voltak. Kiss Jenő magisztrális monográfiát írt a madárnevekről (Kiss Jenő: Magyar madárnevek. Az európai madarak elnevezései. Bp.: Akadémiai 1984; ennek kiegészítése ugyanettől a szerzőtől: A pingvintől a kolibriig. Egzotikus madarak magyar nevei. Bp.: Akadémiai 1985. NyÉ 120. sz.). A XX. század végének kiváló, egymástól független kognitív párnak mutatkozó néprajzi gyűjtői Kovács Antal (,,Járok-kelek gyöngyharmaton...” Növény- és állatnevek a Felső-Szigetköz tájnyelvében. Mosonmagyaróvár 1987) és Gub Jenő (Gub Jenő: Erdő-mező állatai a Sóvidéken. Korond: Firtos Művelődési Egylet 1996). A nyelvészek közül Beke Ödön számos szómagyarázatot tett közzé, Kónyi Sándor a varjúkérdést tárgyalta mintaszerűen (A varjúkérdés és összetevői. Magyar Nyelvőr 103, 1979, 3: 368–373), s érdekes hozzájárulást jelent Molnár Nándor munkássága is (A magyar mezőgazdasági szókincs története. Gödöllő: Gödöllői Agrártudományi Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kara Növénytani Tanszék 1987; Kiss Lajos ismertette e kétkötetes könyveNövénynevek enciklopédiájat, Nyelvtudományi Közlemények 94, 1994–1995, 1–2: 271–5). Madárnevekkel is foglalkozott Rácz János (például: Madárneves összetételek a növényvilág terminológiájában. Magyar Nyelvőr 126, 2002, 48–71, 170–191, 298–320, 437–458), akinek azonban legjelentősebb eddigi teljesítménye növényneveink monográfiája (Növénynevek enciklopédiája. Az elnevezések eredete, a növények kultúrtörténete és élettani hatása. Bp.: Tinta Könyvkiadó 2010). Ugyanőtőle és a Tinta Könyvkiadótól várjuk – mihamarabb – az állatneveket, mÁllatnevek enciklopédiájaégpedig a gerincesekéit (köztük a madarakéit) feldolgozó munkát [azóta megjelent: Állatnevek enciklopédiája. A gerincesek elnevezéseinek eredete, az állatok kultúrtörténete, néprajza és mitológiája. Bp.: Tinta Könyvkiadó 2012 – a szerk.). Herman Ottó nyomán hálás filológiai, olykor nyelvészeti tanulságokkal szolgáló feladat egy-egy költőnk madáremlítéseit elemezni (például Farkas Krisztina: Áprily madarai. Művelődés 53, 2000, 5: 21–22).

https://images.unsplash.com/photo-1517516794485-082c4d03bb19?ixid=MnwxMjA3fDB8MHxwaG90by1wYWdlfHx8fGVufDB8fHx8&ixlib=rb-1.2.1&auto=format&fit=crop&w=1032&q=80

A magyar madárneveket fonoszemantikai szempontból tekintette át Daniel Abondolo (Phonosemantic subsets in the lexicon: Hungarian avian nomenclature and l’arbitraire du signe. Central Europe 5, 2007, 1: 3–22). A Charles Sanders Pierce-féle szemiotikai kategóriákat használva, Abondolo megfigyelése szerint a kakukk szó indexikus (2007: 21), a baglyok elnevezései viszonylag ikonikusak (uhu, bagoly, kuvik, 2007: 19). Ugyancsak Abondolo szerint a kakukk metonímia, mert nem hangot jelöl, hanem egy madarat, amely kulturálisan és természetszerűleg kapcsolódik a hanghoz (2007: 9). Egyébként a kakukk és a kuvik is viszonylag jól illeszkedik a madárnevek közé, mert két szótagosak és nem alternálnak. A legtipikusabb madárnevet képviseli például a szarka szó, mert szibilánst és likvidát is tartalmaz, két szótagos és morfológiailag nem alternál (mint például a varjú, Abondolo 2007: 6). Abondolo szerint az idáig megfejtetlen madár szó végső soron a mony ‘tojás’ és a tojik szavak összetétele (2007: 21–22).

https://images.pexels.com/photos/105804/pexels-photo-105804.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=2&h=650&w=940

Egyes madárnevek fonoszemantikai jellegzetességeinek kimondottan szemantikai velejárói vannak. Az állatnevekkel kapcsolatos legerőteljesebb szemantikai általánosítást Ladányi Mária fogalmazta meg. A metaforikus jelentésekről szólva említette Ladányi a szótárban található képzett lexikai egységek azon csoportját, amelyek jelentése szükségképpen magával vonja a metaforikus értelmezést. Erre magyar példaként az állatnevekből képzett denominális igék köréből idéz néhányat (majmol, kacsázik, disznólkodik, Produktivitás és analógia a szóképzésben: elvek és esetek. Bp.: Tinta Könyvkiadó 2007: 82; AZ EMBER ÁLLAT metaforáról Kövecses Zoltán is megemlékezett, A metafora. Gyakorlati bevezetés a kognitív metaforaelméletbe. Bp.: Typotex 2005: 132–3). A Ladányi-hipotézis legerőteljesebb megfogalmazásában azt állítaná, hogy valamennyi állatnévből képzett ige metaforikus jelentésű. A legkézenfekvőbb, a téma felvetésekor leghamarabb idézett példák nemcsak metaforikusak, de általában pejoratívak is (szamárkodik, ökörködik stb.). A hipotézist azonban ellenpéldák (például macskázik ‘macskával játszik’, pontyozik ‘pontyot halász’) valószínűtlenné teszik, viszont tendencia létezik, s talán meg lehet fogalmazni, hogy az állatnévből képzett igék előszeretettel, tipikusan metaforikus jelentésűek, és AZ EMBER ÁLLAT metaforát fejezik ki. Ami a madárneveket és a Ladányi-hipotézist illeti, az említett tendenciának nem engedelmeskednek a madárhangot utánzó madárnevekből – kakukk, kuvik, pitypalatty ‘fürj’ (ezekről Kiss 1984: 25) – képzett, hangadást kifejező kakukkol, kuvikol, pitypalattyol igék, bár a kuvikol igének van ‘riasztó híreket terjeszt’ jelentése is. Viszont a bagolykodik (sőt esetleg baglyoskodik is) már metaforikus jelentésű: ‘éjszakázik’ (nem mulatozással, mint a Mészöly Gedeon és Szathmári István által nagy kedvvel, behatóan tárgyalt darvadozik esetében).

https://images.pexels.com/photos/66904/tawny-owl-owl-bird-birds-66904.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=3&h=750&w=1260

Jelen madárnévkalauz szerzője Jakabb Oszkár, aki a kétoldalú tudományos hagyomány (madártan és nyelvészet) folytatása mellett a madárfigyelést is képviseli. Ez a mozgalom a XVIII. század végén indult Nagy-Britanniából, s innen, majd az Amerikai Egyesült Államokból terjedt el világszerte a XX. század második felében. Maga a ‘madármegfigyelés’ jelentésű szó az angolban is új keletű (Edmund Selous könyvének a címe 1901-ben: Bird Watching), s a fogalom kifejezésére az angolban ma a birdwatching és birding szók rivalizálnak. A birding szónak volt ‘madarászás, madárra vadászás’ jelentése is, s a bird ‘madár’ szó igei használatban, ‘madármegfigyelést végez’ jelentésben 1918-ban jelent meg. Mindenesetre a madármegfigyelés szokásának a katonai szempontból sem jelentéktelen látcsövek fejlődésével párhuzamos kibontakozásának jele volt a kulturális jelentőséget önálló lexikalizálással kifejező bird ige megjelenése.

https://images.pexels.com/photos/105634/pexels-photo-105634.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=3&h=750&w=1260

A madármegfigyelés angolszászoktól származtatható hagyományát tehát immár több, Magyarországon megjelent könyv is képviseli. Az első jelentősebb kiadvány Roger Tory Petersonnak és munkatársainak a madárnevekre is különös gondot fordító művének magyar adaptációja volt (R. T. Peterson–G. Mountfort–P. A. D. Hollom: Európa madarai. Magyarra alkalmazta Tildy Zoltán, Stohl Gábor, Schmidt Egon. Bp.: Gondolat 19651, 19864), majd megjelent egy madárfigyelőknek, potenciális turistáknak szóló, angol nyelvű kézikönyv Magyarország madarairól, egy angol szerzőtől (Gerard Gorman: A Guide to Birdwatching in Hungary. Bp.: Corvina 1990).

https://images.pexels.com/photos/2629372/pexels-photo-2629372.jpeg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=3&h=750&w=1260

Az amerikai szakirodalomban George Lakoff, Brent Berlin és mások a XX. század végén mutattak rá, hogy a természetet tagoló népnyelvi (nem egészen köznyelvi, inkább népi szaknyelvi) taxonómiák alapszintje a biológiai nem (genus). Az így, többé-kevésbé spontán kialakult népi rendszerekre épülnek a már szakszerűen, mesterségesen létrehozott tudományos nevezékek. Jakabb Oszkár a főbb elrendezési szempontokat illetően, Kiss Jenőhöz hasonlóan a tudományos taxonómiát tekintette mérvadónak. Több mint 400, fajok szerint rendezett névcikkben, a tudományos és az angol névadásra is kitekintve, a népi változatokról sem megfeledkezve mutatja be a Kárpát-medence madárfaunájának névkincsét. Az egyes madárnevek elemzését a tudományos nevezéktanba való bevezetés előzi meg (14–18). A névkalauz jelentős mértékben támaszkodik az említett előzmények nagy részére, a mérvadó és megbízható elődökre, különösen Kiss Jenő munkásságára, ám az azóta felhalmozott eredményekre is építő és az azóta megfogalmazott elvárásokra is tekintettel levő önálló munka.

https://images.pexels.com/photos/35060/stork-bird-animal-fly.jpg?auto=compress&cs=tinysrgb&dpr=3&h=750&w=1260

A szerző függelékként számos érdekességet tárgyal, így ragadozó madarakkal megfeleltetett totemmadarainkat, különös tekintettel a turulra (185–6). Jakabb könyve más pontjain is kedvez a madárnevek játékos bemutatásának, például a tautológia vagy pleonazmus alakzatát idéző példát hoz, amikor Fekete István írótól eredezteti a madárnevek -madár utótaggal való kiegészítésének tesztjét, mely szerint van például fecskemadár, gólyamadár, kakukkmadár, nincs viszont *verébmadár, *varjúmadár (105). Ez a -madár utótag egyébként előszeretettel fordul elő sajátos, a tudományos madártan szempontjából bajosan értelmezhető kategóriák nevében, mint vízimadár és halálmadár. Az ökológiai kategóriákkal valamilyen fokon meghatározható vízimadár majdnem annyira problematikus címke, mint a sportok taxonómiájában a vízi sport. A vízimadár azonban a nyelvi elemzéskor jól használható kategória. Például egyProduktivitás és analógia a szóképzésben, a madárnevek poliszémiáját érintő megfigyelés szerint a némely vízimadár neve előszeretettel szolgál emelő része (gém) vagy egész emelőszerkezet (daru) megnevezésére. Az ilyesféle, többé-kevésbé szabályos poliszémiák csak a legutóbbi időkben kerültek beható tanulmányozás kereszttüzébe (Pethő Gergely: A főnevek poliszémiája. In: Kiefer Ferenc, szerk.: Igék, főnevek, melléknevek. Előtanulmányok a mentális szótár szerkezetéről. Bp.: Tinta Könyvkiadó 2003: 57–124).

Kicsi Sándor András

Az írás eredeti megjelenési helye: Magyar Nyelv 14/2: 241–243.

Jakabb Oszkár Madárnévkalauza kedvezményesen megvásárolható a TINTA Könyvkiadó webboltjában: www.tinta.hu!