Tekintsük hát végig a "hát", "szóval", "izé" szavakat

Egy elátkozott szóosztályról

A hát, szóval, izé szavak az emberek többségét elborzasztják. Úgy látszik, e tölteléknek titulált elemek nehezen tudnak kilépni az „elátkozott szóosztály” kategóriájából. Pedig ha megnézzük, hogy mire használjuk őket, rögtön kiderül, hogy egyáltalán nem elrettentőek, hanem inkább rettentően érdekesek. De vajon ki és miért átkozta el ezeket a szavakat, azt állítván, hogy kerülendőek és fölöslegesek?

A töltelékszavak megbélyegzettsége több forrásra megy vissza. Egyrészt a stilisztikai, retorikai és nyelvművelő hagyományból származik e szóosztály elmarasztalása, másrészt pedig az iskolai, tanári intelmekből ered. E források nem tartják a beszédtöltelékeket a választékos, igényes nyelvhasználattal összeegyeztethetőnek, és kapcsolatot sugallnak e szavak használata, valamint a beszélő iskolázottsága, műveltsége közt. A töltelékszavakra vonatkozó legismertebb tiltás a „Hát-tal nem kezdünk mondatot!”. Ez a „szabály” azonban nem más, mint nyelvi babona, azaz olyan, a közléshelyzettől elvonatkoztatott előírás, aminek nincs semmilyen alapja. Merthogy hát-tal igenis kezdünk mondatot, s nem csupán akkor, amikor bizonytalanok vagyunk vagy amikor gondolkodunk. A hát-nak ugyanis számos más használati köre is van: kifejezhet következtetést, nyilvánvalóságot, incselkedést, csodálkozást, örömöt, méltatlankodást, jelölheti a mondanivaló javítását, illetve udvariassági elemként is állhat.

http://e-nyelvmagazin.hu/feltoltes/2013/11/pompom_schirm_anita.jpg
– Szia Picur, megvárhatlak?
– Hááát.

Picur hát-ja incselkedő hát.

A hát sokféle funkcióját az irodalomban is kihasználták már a 16. századtól kezdve. A reformáció korában például a híres református püspök és író, Méliusz Juhász Péter előszeretettel használta stilisztikai megfontolásból a hát-ot, ugyanis az élőszót imitálta vele írásaiban. Például: Mit árt hát neked az ördög, az halál, az bűn, az fegyver? Semmit nem!

Még a nagy nyelvújító és nyelvművelő, Kazinczy Ferenc műveiben is megjelenik a hát. Kazinczy olykor nyomatékosított vele, például: Tekintsük hát végig ezeket a te tanúlásidat, máskor pedig a mondanivaló továbbvitelére használta az elemet: Hát azt tudod-é, hogy van az asszonyoknak is kőmívessége? Kazinczynál sem „üres fecsegés” volt a hát, minden megjelenésének funkciója volt.

https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/6/62/Don%C3%A1t_Kazinczy_1812_A.jpg/1200px-Don%C3%A1t_Kazinczy_1812_A.jpg
Hát már Kazinczy is?

A különféle írói szótárak szócikkeiből pedig az is jól látszik, hogy neves íróink és költőink is nagy számban használták a töltelékszavakat. Balassi Bálint műveiben a Balassi-szótár szerint 53 adat van a hát-ra, Zrínyi Miklósnál 68-szor jelent meg az elem, Radnóti Miklóstól 20 előfordulás van a hát-ra, Arany János költeményeiben pedig 402-szer szerepel a hát. Lássunk hát néhány példát Aranytól a hát-ra! Felháborodást nyomósít például A Jóka ördögének következő részletében szereplő hát: Hát, aki mondta is! hát, aki adta is! / Hát illyen amollyan! erre is, arra is! / Ki parancsol itt, he? ki az ur a háznál? A Toldi V. énekében pedig ellenvetést fejez ki a hát: De hát mért akarja bátyja őt megenni. / Mért akar hóhéra, nem testvére lenni? De Aranynál emellett töprengés kezdőszavaként, enyhe rosszallásban, bizonytalan kérdésben, megütközés kifejezésében és hangsúlyos kérdésben is megjelent a hát, hogy csak néhány használati kört említsünk.

Hát nem igazán sokszínű elemről van szó? E gazdag funkciókör ellenére azért épp a hát-ot marasztalják el a töltelékszavak közül a leginkább, mert e szócska sokszor áll szókereső szerepben, és gyakran fejez ki bizonytalanságot. Ez a két szerep pedig hozzátapadván a szó jelentéséhez fölerősíti a rá irányuló megbélyegzettséget.

Ám nem csupán a hát-ot érik a bántalmak, hanem az ugye, szóval, tulajdonképpen szavakat is. Már a megnevezésükre használt töltelékszó, illetve beszédtöltelék kifejezések is fölöslegességet sugallnak, azt, mintha e szavak kizárólag csak a beszéd kitöltésére lennének alkalmasak. Ám valójában ezeket is sokkal szélesebb körben használják. Az ugye például nyilvánvalóságot, illetve kapcsolattartást is kifejezhet, ugye? Szóval nem fölösleges, ahogyan a szóval sem az, amely magyarázatot és összegzést is tud jelezni. Tulajdonképpen e tölteléknek titulált elemek segítik a beszéd részeinek az összekötését, s emellett még egyéb, a diskurzusra vonatkozó információkat, például a beszélőnek az érzelmeit, vélekedéseit is képesek közvetíteni. Emiatt a szerepkörük miatt az újabb nyelvészeti szakirodalom már nem is töltelékszavaknak, hanem diskurzusjelölőknek nevezi őket.

https://m.nyest.hu/media/szofelho-a-dj-krol.png?large
A leggyakoribb diskurzusjelölők

Több kutatás is kimutatta, hogy a tölteléknek titulált elemek a beszélgetésben igen fontos szerepet töltenek be, így ideje a hozzájuk kötődő nyelvi babonákat hatástalanítani, a töltelékszavakat pedig új tartalommal megtölteni. Kiderült például, hogy e szavak más arányban és más szerepkörben vannak jelen a különféle szövegtípusokban, például a hétköznapi társalgásokban, a telefonos ügyfélszolgálati beszélgetésekben, a tanári magyarázatokban és a tanulói válaszokban, a stand-up comedy előadásokban, az interjúkban, valamint a politikai vitaműsorokban. A gyakoriságuk és a funkciójuk annak a szövegtípusnak a jellegzetességeit tükrözi vissza, amelyben megjelennek. Vagyis annak ellenére, hogy a stilisztikai, retorikai és nyelvművelő hagyomány, valamint a tanári tekintélynek a „szelleme” elátkozta a töltelékszavakat, a valós nyelvhasználat elemzésével könnyedén hatástalaníthatók ezek az átkok, s a nyelvi adatokat elemezve kiderül, hogy nem haszontalan és nem is elátkozott, hanem egy átkozottul érdekes szóosztályról van szó. A nem töltelék töltelékszavak különféle szövegtípusokban megjelenő funkcióiról az érdeklődők a Nyelvészet mindenkinek YouTube csatorna videóiból is tájékozódhatnak.

A kutatás az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-19-4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának szakmai támogatásával készült.

Schirm Anita