„Hová küldöm az uzsorást, Míg vigaszt keresek dalba, zenébe? (Fenébe.)”

Szitokszavaink

A káromkodás ősidőktől az ember felgyülemlett indulatainak levezetésére szolgál. A középkor óta sok ország, város, intézmény törvényeiben büntetendő cselekménynek számított. Ha a VII. századi Angliában egy mocskos szájú személy más otthonában káromkodott, egy shilling bírságot fizetett a ház gazdájának, hatot a szidalmazott személynek, s tizenkettő a kincstárat illette. Hazánkban bezáratás, botozás, megkövezés, iskolából történő kicsapatás, sőt egy időben csonkítás és halál is járt érte. Részlet egy 1705-ös jegyzőkönyvből: „[Ketskeméti István] a piacon megpálcáztassék, ennek utána penig, ha ezen dolgát csak mi kicsib[en] újítja és Isten ellen káromkodik, […] az Ország Törvénye és az Constitutio szerint halállal büntettetik meg” (SzT 6: 202b).

A tilalmak enyhültével nagy szóbeli zabolátlanság kapott lábra világszerte. Egy amerikai felmérés szerint a szabadidőben elhangzó szavak 13%-a szitokszó. A gömöri káromkodások 234 évét (1613‒1847) feldolgozó kétkötetes monográfia szerint szitkozódás többnyire valamely erkölcsi és vallási norma miatt hangzott el. Okait a következők szolgáltatták: az élet és a testi épség ellen elkövetett cselekmények, a tulajdon rendjét sértő esetek, törvények és rendeletek be nem tartása, sorozás és katonaság, munkavégzés, a család rendjét és a nemi erkölcsöt sértő esetek. Ma ilyen szigorú tematikus megkötések nincsenek.

getty_539884497_2000133320009280223_219746.jpg

A szitkok legfontosabb csoportjai: 1. Származásgyalázás: kánfuter-adtateremtette [kutya nemzette]! (< latin canis ’kutya’ + futuo ’megbecstelenít’) és egyéb, -adta végű kifejezések: ebadta, kutyaadta, ördögadta 2.‚ Gyalázkodás: Te, isten lova! ƒ3. Szitok, átok: A fene a gyetrádba [gyomrodba]! „4. Műveltetés: Az isten rogyassza rád az eget! 5.… Szitokszó: A kutyafáját!

Szitokszavaink egy része eredetileg valamely betegség (nyavalya) neve volt (mint dögvész, lepra), ámde a jelentésük mára javarészt elhomályosult. A fene megszemélyesített betegségokozó voltára csak a fennmaradt szólásokból és szitkokból következtethetünk. Nyelvjárásaink sokat megőriztek belőlük, s mivel építőköveik egy része elavult, legtöbbjüket ma már tréfás hangulatúnak érezzük, mint a következőt: azt a fűzfán fütyögő, jégen kopogó, szerelmes rézangyalát! Gyakorta hallhatók még a következők is: a ragya verjen meg!, a sutra vinné el! A betegségnevek halmozása és a háromszoros alliteráció nyomatékosító jellegű: hogy a fekete fene s a franc [vérbaj] soha evetlen ne hagyja! A rosseb-ről már legalább annyi ismert, hogy a rossz seb összevonása, de ebből pontos orvosi diagnózist felállítani aligha lehet.

https://www.stanforddaily.com/wp-content/uploads/2018/03/AL.030818.Clickbait.crop_-1.jpg

Tersánszky J. Jenő kreatívan felhasználja a magyar nyelv hallatlanul gazdag szitokkincsét. „Hátha az a nemjóságos, hétfelséges öregúristen ott nem veszejtette, annak a csúnya, büdös dög nagyanyjának, a ribanc dédanyjába, az olyan rothadt, tolvaj, féleszű, leköpni se való kontárt, aki ilyen gépet szerkeszt… Hát bárcsak most, mikor itt kell vesződjek a piszkos, rongy, haszontalan munkájával, tudnám, hogy az a fellegzavaró vénisten leküldi a sustorgós ménkűjét a csinálójának abba a buta tökfejébe. Mert a fekete frász, meg a sinderi görcs, meg a fészkes nyavalya, a radai rossebbel együtt, mindörökre nagygyűlést tartson a hasa közepes közepében még annak is, aki az ilyen cigánytalyigának is rozoga, kiszuperált köszörűt mer nevezni gépkocsimotornak és nem átkozza meg még azt a tetves, rühes, aljas, csaló lelkét is a gyárosának!” (Majomszőrpárna).

Idegen nyelvi párhuzamok: Angol Pox take it! „Vigye el a himlő!” → ’A fene vigye el!’ • bolgár Чумата да те тръшне дано! „Vigyen el a pestis!” → ’A fene vigyen el!’ • cigány O franco le xal tut! ’A franc egyen meg!’ • francia plaie ’sebhely’ → ’istencsapása’ • holland Krijg nu de pest! „A pestis beléd!” • indonéz Penyakit, pergi kau! ’Kopj le, te nyavalyás!’ • szuahéli Muungu atakupa donda! ’Isten sújtson betegséggel!’.

Balázsi József Attila

Irodalomjegyzék 

SzT = Szabó T. Attila 1975–2009. Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár. 1–13. kötet. Bukarest–Budapest–Kolozsvár, Kriterion – Akadémiai Kiadó – Erdélyi Múzeum-Egyesület.

A bejegyzés címe Tóth Árpád Visszhang című verséből vett idézet. Az írás Balázsi József Attila megjelenés előtt álló, Magyar szóbúvárlatok ‒ Átvitt értelmű kifejezések idegen nyelvi párhuzamokkal című könyvének részlete.