A közelmúltban jelent meg a Reguly Társaság és a TINTA Könyvkiadó közös kiadásában Csúcs Sándornak a Miért finnugor nyelv a magyar? c. könyve. A szerzővel az érdi Földrajzi Múzeumban Kiss Gábor, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője beszélgetett a Reguly Antal születésének 200. évfordulója alkalmából rendezett konferencián.

Kiss Gábor: Napjainkban a magyarok jelentős része nem fogadja el azt a tudományos tételt, hogy a magyar nyelv finnugor. De mit is értünk azon, hogy a magyar nyelv finnugor?

Csúcs Sándor: Azt értjük, hogy anyanyelvünk a finnugor nyelvcsaládba tartozik, vagyis oda, ahova a finn, az észt, a lapp, a mordvin, a mari, az udmurt, a komi, a hanti és a manysi.

Csúcs Sándor nyelvész, a könyv szerzője

Kiss Gábor: Jól értjük azt a szót, hogy rokon, ha emberekre vonatkoztatjuk. De mit jelent, ha két nyelvre mondjuk, hogy rokonok?

Csúcs Sándor: A nyelvrokonság azt jelenti, hogy két vagy több nyelvnek közös őse van. Ezt nevezzük alapnyelvnek. A finnugor, illetve uráli alapnyelvet kb. hatezer évvel ezelőtt beszélték. Az alapnyelvi kor óta eltelt időben az eredetileg többé-kevésbé egységes népcsoport szétvált, és a nyelvek kölünbözőképpen fejlődtek. Ezért nem értjük meg egymást pl. a finnekkel, bár a két nyelv közös eredetű.

Kiss Gábor: Ön szerint mi az oka, hogy az utóbbi években felerősödött a magyar nyelv finnugor rokonságának tagadása?

Csúcs Sándor: Az elmúlt két-háromszáz évben mindig voltak olyanok, akik hevesen tagadták a finnugor nyelvrokonságot. A rendszerváltozás előtti években itthon az állam szigorúan felügyelte a könyvkiadást, ezért nem jutottak szóhoz az ellenzők. Most viszont mindenki azt publikál, amit akar. Sokan kellő képzettség és a szükséges ismeretek híján elkezdik összehasonlítgatni a nyelveket, és pillanatok alatt újab és újabb tetszetős elméleteket találnak ki. Ezeket aztán lelkesen propagálják. Gyakran a tömegtájékoztatási eszközök is partnerek ebben.

Reguly Antal portréja

Kiss Gábor: Az elmúlt évszázadokban a magyar nyelv rokonításának melyek a nagyobb szakaszai?

Csúcs Sándor: Nagyjából a 1700-as évek végéig csak a sejtés szintjén fogalmazódtak meg rokonításai elképzelések. Elsőként a magyar Sajnovics János (1770-ben), majd Gyarmathi Sámuel (1799-ben) írt tudományos művet a magyar és a lapp, illetve a többi finnugor nyelv rokonságáról. A 19. században elsősorban magyar és finn kutatók széles körű anyaggyűjtést végeztek a rokon nyelvek körében. Ennek köszönhetően a század vége felé elkészültek azok a szótárak és monográfiák, amelyek végleg bebizonyították a finnugor nyelvrokonságot. A kutatás persze nem állt meg. Ma is azon dolgozunk, hogy jobban megismerjük a rokon nyelvek mai rendszerét és történetét, és ezek segítségével finomíthassuk a finnugor nyelvrokonságról kialakított felfogásunkat.

Kiss Gábor: Melyek azok a nyelvészeti érvek, melyek a magyar és többi finnugor nyelv rokonsága mellett szólnak? Gondolom, ezeket ismerteti a Miért finnugor nyelv a magyar? c. új könyvben.

Csúcs Sándor: Valóban az volt a szándékom, hogy az eddig elért eredmények alapján összefoglaljam a finnugor nyelvrokonság bizonyítékait. Ezek kiterjednek a rokonnak tartott szavak hangalakjára és jelentésére, az alaktani elemekre (toldalékokra) és a legfontosabb mondattani szabályokra is. Ami a szókészletet illeti, bármely mai magyar szövegben az ősi (finnugor) eredetű szótövek, a velük alkotott összetételek és a belőlük képzett szavak aránya eléri vagy megközelíti a 70%-ot.

Csúcs Sándor: Miért finnugor nyelv a magyar?

Kiss Gábor: Lehetséges, hogy ezeket az érveket valaha tudományosan cáfolni fogják?

Csúcs Sándor: Ezt kizártnak tartom. Hiszen valóságosan létező szavakat és toldalékokat hasonlítunk össze. Az összehasonlításból levont szabályok bárki által felülvizsgálhatók és megcáfolhatók lennének. De még nem akadt senki, aki pl. azt a szabályt, hogy a szókezdő rokonnyelvi k-nak a magyarban magas magánhangzó előtt k, mély magánhangzó előtt h megfelelője van, cáfolni tudta volna. És ilyen szabályokat tucatjával említhetnék. Az ilyen nagymértékű szabályosság pedig észszerűen csak úgy magyarázható, hogy az érintett nyelvek rokonok, vagyis közös őstől származnak.

Kiss Gábor: Mostanában sokat olvasni, hogy a genetikai vizsgálatok megcáfolták a finnugor nyelvrokonság elméletét. Igaz ez?

Csúcs Sándor: Ez természetesen nem igaz. Már csak azért sem, mert két teljesen különböző dolgról van szó. A nyelvrokonságnak semmi köze a genetikához, hiszen az az emberek közötti rokonságot vizsgálja. A genetikának lehet mondanivalója egy nép őstörténetéről, pl. arról, hogy a magyarok ősei merre vándoroltak, mely népcsoportokkal érintkeztek. De a genetikai vizsgálatokból levont következtetésekkel nagyon óvatosan kell bánni. Egyrészt mert a genetikai egyezések statisztikai jellegűek, másrészt mert az exogámia évezredes szabálya szerint idegenből kellett házasodni, s ez alaposan megkeverte a génállományt.

Kiss Gábor: Most Reguly Antal-emlékkonferencián beszélgetünk. A magyarok nagy többsége annyit tud csupán Regulyról, hogy Szibériában tett nagy felfedező utat. Pontosan mi a jelentősége?

Csúcs Sándor: Korábban már volt szó a 19. századi gyűjtőutakról. A magyarok közül Reguly Antal volt az első, aki 1843 és 1846 között Szibériában és a Volga-vidéken nyelvi anyagot gyűjtött. A manysiktól és a hantiktól felbecsülhetetlen értékű népköltészeti anyagot gyűjtött, több ezer soros hősénekeket, medveénekeket és sorsénekeket. Megmentve ezzel a feledéstől e népek szellemi örökségét. Útja során óriási területet járt be, és elkészítette az Északi-Urál mai szemmel nézve is pontosnak tartható térképét, számos etnográfiai megjegyzéssel és helynevek százaival. Ezt a térképet a korabeli Oroszországban nagyra értékelték és haszonnal forgatták.

Reguly Antal térképének részlete

Kiss Gábor: Hogyan lett ön nyelvész? Már egyetemista korában felkeltett érdeklődést a nyelvészet?

Csúcs Sándor: Sőt, már gimnazista koromban. Gimnáziumi orosztanáromtól, Vizy Istvántól hallottam először az udmurtokról (korábbi elnevezéssel votjákokról). Valami csoda folytán a hatóságok megengedték, hogy egy itt szolgáló udmurt nemzetiségű szovjet katona néhányszor felkeresse őt a lakásán, ahol udmurt nyelvű hangfelvételeket készíthetett vele. Ezeket aztán én is meghallgathattam. Vizy tanár úr néhányunkat elvitt egy jászsági nyelvjárásgyűjtésre. Ez is nagy élmény volt. Amikor felvettek az egyetemre, rögtön elkezdtem udmurtul tanulni, illetve jártam Lakó György professzor speciális kollégiumára.

Kiss Gábor: Kiket tekint mestereinek? Kiktől tanult sokat?

Csúcs Sándor: A legtöbbet Lakó professzortól tanultam. Öt évig jártam az óráira. Lakó a pontosságot, a megbízhatóságot tartotta a legfontosabbnak. „Mindig mindennek utána kell nézni!” – volt a szavajárása. De sokat köszönhetek Bereczki Gábor professzornak is. Nagy élményt jelentettek a kiváló finnugrista, Fokos Dávid előadásai is. És 1976-tól, amikor a Nyelvtudományi Intézetbe kerültem, sokat tanultam Rédei Károlytól, főleg az etimológiai kutatások módszertanáról.

Reguly Antal mellszobra

Kiss Gábor: Végezetül, milyen a fogadtatása a Miért finnugor nyelv a magyar? kötetnek? Illetve: most éppen min dolgozik?

Csúcs Sándor: A könyv júniusban jelent meg, ezért még nem mérhető fel a fogadtatása. Nem lett és nem is lesz belőle sajtószenzáció, de akik elfogulatlanul érdeklődnek a nyelvrokonság iránt, azok haszonnal forgathatják, bár némelyik fejezet nem éppen olvasmányos.

Most készült el Reguly Antal élete és műve c. új könyvem nyers kézirata. Ezzel lesz még két-három hónapi munka, de remélhetőleg még idén, Reguly születésének 200. évfordulóján megjelenik.

Kiss Gábor: Köszönöm a beszélgetést.