A rókagomba megnevezése Európa nyelveiben

A sárga rókagomba (Cantharellus cibarius) lombos és tűlevelű fákkal képez mikorrhizát; előszeretettel fordul elő a lucfenyő alatt mohában, de a magas fűben és kavicsos helyen is megtalálható. Kedveli a savanyú talajt. Júniustól októberig terem, de a fő termésideje a nyár eleji hónapokra esik. Ilyenkor esőzések után telepeken jön elő, és számottevő mennyiségben szedhető. Egyes megfigyelések szerint a tölgyesben kevesebb van, de nagyobbra nő, mint a fenyvesben, és a színe is világosabb. (A fenyvesekben ráadásul később is megterem, mint a lomberdőkben.) Más vélemény szerint a hegyekben termett zamatosabb a síkföldinél.

Mikor kiüti a fejét a földből, gömbölyded, félgömb alakú, tömött húsú, kívülről tojássárgájához hasonló színű vagy narancsszínű. A kalap egyre magasodik, majd kiterül, 2–12 cm széles lesz. A kifejlett példány kalapjának közepe benyomott, majd tölcsér alakú, széle hullámos; termőrétege lemezszerűen eres, vastag, a tönkre lefutó. 3–6 cm hosszú tönkje sima, merev, lefelé elkeskenyedő. Jellemző átmérője 3–7 cm. Színe általában sárga árnyalatú; a kalap világos, kompakt húsa dörzsölésre narancssárgára vagy vörösre változik. Illata a kajszibarackra emlékeztet; nyersen enyhén savanykás ízű.

Levesnek is kitűnő, leggyakrabban azonban a friss rókagombát tokánynak vagy paprikásnak (utóbbi módon tejfölösen, galuskával vagy rizzsel) készítik meg. Szárításra kevéssé alkalmas, legfeljebb hosszú fővésidejű levesekbe (tipikusan bablevesbe) való. Gombapora azonban kitűnő, akár más gombákéival keverve is. Sózva állítólag érdemes tartósítani. Savanyúságnak, zakuszkának (lecsóféleségnek) magában, de más gombák (például sárga korallgomba) társaságában szintén finom, hálás étel. Nagy hagyománya van a sós vízben (például az erdélyi Szovátán a Géra-forrás vizében) való tartósításának.

Az alábbiakban bemutatom a rókagombának a neveit a gombászat szempontjából is jelentős európai nyelveken, esetenként nyelvjárásokban. Az adatok jelentős részét Eric Danell svéd mikológus volt szíves rendelkezésemre bocsátani. A Cantharellus cibarius népi elnevezései a következők:

agerola

a francia girolle-ból

katalán

alafitia

(alafi az elafi változata, ‘szarvas’)

újgörög

amarela

‘sárga’ (nőnemben)

gallego

baina

 

baszk

bolet cabriter

‘kecskegomba’

katalán

cabrilla

‘kiskecske’ (nőnemben)

spanyol nyelvjárási

cabrito

‘kiskecske’ (hímnemben)

spanyol (Segovia)

camagroc

 

katalán

camassec

 

katalán

canarinhos

‘kanáricska’

portugál

cantarela

(a francia chanterelle-ből, egyben egy húros hangszer neve)

spanyol (La Rioja, Navarra), gallego

cantarelos

a francia chanterelle-ből

portugál

capo gallo

‘kakastaréj, -fej’

olasz

carn de gallina

‘csirkehús’

katalán

chanterelle

(a latin cantharellus és a görög kantharosz ‘csésze, serleg’ szóból)

francia, angol

chevrette

‘kis kecske’

francia

crête de coq

‘kakastaréj’

francia

dooierzwam

‘tojássárgája gomba’

holland

Dotterpilz

‘tojássárgája gomba’

német

Eierschwamm

‘tojásgomba’

német

finferlo

(német Pfifferlingből)

olasz

Finferli

(német Pfifferlingből)

dél-tiroli osztrák

galbiori

‘a sárga’

román

galletto

‘kakaska’

olasz

gallinace

‘csirke’

francia

gallinaccio

‘csirke’

olasz

Galuschel

‘sárga fül’

német

Gelbhähnel

‘sárga csirke’

német

Gelbling

(gelb ‘sárga’)

német

ginestola

(a sárga Genista tinctoriana növényről)

katalán

girandole

‘sárga lámpafűzér’

francia

girola

a francia girolle-ból

spanyol (La Rioja, Navarra)

girolle

(girer ‘csavar, teker’)

francia

gullsvamp

aranygomba’

svéd (Småland)

hanekam

‘kakastaréj’

holland

Hasenöhrlein

‘nyúlfülecske’

német

Hühnling

‘csirke’

német

jaunette

‘sárgácska’

francia

kantarel

a chanterelle-ből

dán, holland

kantarell

a chanterelle-ből

svéd, norvég

kantarella

a chanterelle-ből

izlandi

kantarelli

a chanterelle-ből

finn

keltasieni

‘sárga gomba’

finn

keltavahvero

 

finn

kukeseen

‘kakasgomba’

észt

kuratko

‘tyúk’

cseh

kurčatka, kurátka, kurentka

‘tyúkocska’

szlovák nyelvjárások

kurka

‘tyúk, tyúkocska’

lengyel

lekazina xixa

 

baszk

lesičica

‘rókácska’

magyarországi szlován (vend)

lisička

‘rókácska’

orosz

liska

‘rókácska’

cseh

mãozinhas

‘gyerekkéz’

portugál

orecina

‘fülecske’

olasz (nyelvjárási)

oreille de lièvre

‘nyúl füle’

francia

oreja de liebre

‘nyúl füle’

spanyol

picornell

 

katalán (Baleár-szigetek)

Pfifferling

(Pfeffer ‘bors’)

német

picorrell

 

 katalán

rebozuelo

(női ruhanév)

spanyol

Reheling

(Reh ‘őz’)

német

Rehfüsschen

‘szarvaslábacska’

német

rossinyol

‘csalogány’

katalán (itt általános elnevezés)

rubito

‘szőkécske’

spanyol, nyelvjárási

salsa perrechicu, saltzaperretxiko

‘mártásgomba’

baszk

seta amarilla

‘sárga gomba’

spanyol, nyelvjárási

seta del brezo

‘zöld hangagomba’

spanyol, nyelvjárási (Soria)

seta de San Juan

‘Szent János-gomba’

spanyol, nyelvjárási (Segovia)

sisa lekaxin

 

baszk

txaltxatua

 

 baszk

ull de perdiu

‘fogolyszem’

katalán

urri ziza

‘aranygomba’

baszk

vahvero

 

 finn

vaqueta

‘tehénke’

katalán

vingesvamp

‘szárnygomba’

dán

yumurta mantari

‘tojásgomba’

török

ziza hori, ziza oriya

‘sárga gomba’

baszk

(A francia chanterelle szóból eredeztetett formák némelyike jöhet a tudományos Cantharellus névből is.)

Etnomikológiai szempontból a nevek alapján is feltűnik, hogy a germán népek e gombafajt a neolatin népektől ismerték meg, a magyarok pedig a szlávoktól.

Ami a sárga rókagomba magyar elnevezéseit illeti, magyar nyelvterületen nyugaton a nyúlgomba, északon a csirkegomba, Erdélyben a rókagomba előfordulása a legtipikusabb, s valamennyi szláv tükörszónak tekinthető (Gregor 1973: 43), s ebben az esetben az erdélyi népi név szolgált a tudományos névadás alapjául. (Maga a gombafaj is tipikusan erdélyi gombának számít, az erdőkben szegény Alföldön szinte ismeretlen.) Carolus Clusius és Beythe István szójegyzékében dunántúli nevén, niwl gomba néven szerepelt (1584). A rókagomba elnevezés a XVIII. század második felétől adatolható (Mátyus István is említi, 1787), innentől kezdve gyakori.

Szlavónia (Szlavóniában csöpörke ‘gomba’)

csibecsöpörke

Dunántúl

nyúlgomba, nyulica. nyulicska

Göcsej

nyulica, nyúlgomba

Zalabaksa

nyúlgomba

Nagykónyi, Szekszárd

nyulfülű gomba, nyúlfülegomba, csibegomba

Palócföld

csirkegomba, csibegomba, csibiske(gomba)

Kárpátalja

tyúkgomba, csírkegomba

Szamoshát

csírkegomba

Kalotaszeg

csírkegomba, rókagomba, sárgagomba

Székelyföld

rókagomba

Moldva

rókagomba, kecskegomba

A fenti listából kiderül, hogy a gombafaj elnevezéseit elsősorban (1) termőideje (Szent János-gomba), (2) színe (tojássárgája, arany, róka), (3) alakja alapján nyerte. Külön etnogrammatikai érdekesség a szláv nyelvekből a kicsinyítő képző, valamint a németben a különösen hal- és gombaneveknél jellegzetes -ling képző használata.

Kicsi Sándor András

Irodalom

Gregor Ferenc: Magyar népi gombanevek. Bp.: Akadémiai 1973. (Nyelvtudományi Értekezések 80.)
Gub Jenő: Erdő-mező növényei a Sóvidéken. Korond: Firtos Művelődési Egylet 1996.
Kicsi Sándor András: Népi gombaismeret. Bp.: Orpheusz 2009.
Péntek János & Szabó Attila: Ember és növényvilág. Kalotaszeg növényzete és népi növényismerete. Bukarest: Kriterion 1985.
Zsigmond Győző: Gomba és hagyomány. Etnomikológiai tanulmányok. Sepsiszentgyörgy: LKG, Bp.: Pont 2009.