A Zaicz Gábor nevével fémjelzett új etimológiai szótár pozitív újdonságainak egyike a kötetet záró két mutató: az első a felvett szavakat és toldalékokat első írásos előfordulásuk szerint rendezi (kezdve a 870 körül dokumentált magyar-ral és végezve a 2005-ben érkezett cunami-val), míg a másik eredetük szerint csoportosítja a címszavakat. A hispanista számára ez utóbbi mutató VII. csoportja (Neolatin jövevényszavak) csalódást okoz: a bő másfél száz olasz, a több mint száz francia és a mintegy két tucat román származású magyar szó mellett egyetlen spanyol, portugál vagy katalán eredetű elemet sem tartalmaz. Ezt az első benyomást azonban sikerült árnyalnunk a kiadó, Kiss Gábor segítségével, aki kérésemre volt szíves kikeresni a szótár informatizált kéziratából mindazokat a cikkeket, amelyekben előfordul a spanyol szó. Az eredmény mindkettőnket meglepett: a keresési kritériumnak nem kevesebb, mint 109 cikk felelt meg. A továbbiakban ezt a korpuszt próbálom rendszerezni, és néhány ponton kommentálni.

Zaicz Gábor, főszerk.: Etimológiai szótár. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2006

1. Rendszerezés

1. A spanyol nem mint forrásnyelv vagy mint közvetítő nyelv szerepel, hanem pusztán annak az illusztrálására szolgál, hogy bizonyos, a magyarban meglévő (legtöbbször nemzetközi vagy vándor-) szavak más nyelvekben is megtalálhatók: alkohol, ametiszt, árboc, armada, asztrakán, balalajka, balzsam, bikini, esztétika, fúzió, gajd, hugenotta, karabély, ketchup, klónoz, lombik, mécs, nadragulya, rebarbara, sakk, salétrom, skarlát, spárga, spenót, szandál, szoftver, szupermarket, talk-show, talmud, tank, tilinkó, topless, torpedó, traktor, tufa, türkiz.

2. Az spanyol közvetítő nyelv. Ezek a szavak leggyakrabban az arabból, illetve az amerikai indián nyelvekből származnak.

2.1. A spanyol mint arab elemek közvetítője a következő esetekben szerepel: alkóv, alkörmös, berber, gazella, gitár, jázmin, kurkuma, matt (a sakkban), merinó, narancs, talizmán. Megjegyzendő, hogy az arab többnyire nem a végső forrás, hanem maga is közvetítő nyelv a görögből (gitár, talizmán), a perzsából (jázmin) vagy akár az óindből (alkörmös, narancs).

Matt szavunk arab eredetű, hozzánk spanyol közvetítéssel került

2.2. Az új szótár szerint a magyarba is átkerült amerikai indián elemeket a spanyol a következő esetekben közvetített: avokádó, azték, csincsilla, csokoládé, guánó, inka, kakaó, kannibál, kenu, kokain (pontosabban kokacserje), kondorkeselyű, láma (állat), orkán, puma, tubák. Érdekes megfigyelni, hogy ezek – főleg az amerikai valóságra vonatkozó – szavak nagyobb részt a XIX. századtól dokumentálhatók nyelvünkben, vagyis akkortól, amikor általánossá vált a tudományok magyarul való művelése.

2.3. Egyéb nyelvekből származó, a spanyol által közvetített magyar szavak: baszk (a latinból), karambol (egy meg nem nevezett kelet-indiai nyelvből), mandarin (a malájból; a francia és a spanyol terjesztette el), melasz (a középkori latinból), zebra (bizonytalan eredetű).

A mandarin szó a maláj nyelvből, spanyol közvetítéssel érkezett hozzánk

3. A fennmaradó esetekben a spanyol a forrásnyelv: adjutáns, aligátor, barakk, blabla, bodega, boleró, dákó, demarkációs, donzsuán/donhuán, eldorádó, flamingó, gála, gerilla, ideológia, kamarilla, kókusz, kortes, lasszó, matador, mesztic, moszkitó, mulatt (a spanyolból vagy a portugálból), nutria, parádé, pasztilla, pepita, platina, renegát, románc, siló (?), tangó, tantusz, tornádó, vanília, vulkán. Természetesen ezek a szavak közvetítő nyelveken (főleg a németen és a francián) keresztül kerültek be a magyarba, nyilván ezért sem minősíti őket a mutatót összeállító Kiss Gábor spanyol jövevényszavaknak. Közvetlen kölcsönzés egyetlen alkalommal, a pepita melléknév esetében feltételezhető: az 1853-ban Pesten is fellépett Pepita de Ortega spanyol táncosnőnek volt pepita vállkendője.

4. A mai Spanyolországhoz kötődő hely- és népnevekből származnak a következő magyar szavak: katalán, majolika, majonéz, spanyol.

Tangó szavunk forrása a spanyol

5. Tükörfordítás eredménye kékvérű összetett szavunk, és Cervantes remekművét idézi a szélmalomharc háromtagú összetétel.

II. Észrevételek

1. A fent felsorolt szavak etimológiájának spanyol szempontból való teljes áttekintésére itt nem lévén lehetőség, pusztán néhány megjegyzésre szorítkozom, legtöbbször J. Corominas spanyol és katalán etimológiai szótáraira támaszkodva.

barakk (spanyol barraca) Corominas a leghatározottabban elveti a spanyol eredetet, egyebek közt azért, mert a szó a katalánban már a XIII. századból gazdagon dokumentált, míg a spanyolban csak 1569-ben jelenik meg. Corominas egyébként megkérdőjelezi azt a hagyományos, új szótárunkban is szereplő véleményt, hogy barraca képzett szó, mégpedig a barra ’rúd’ vagy a spanyol barro ’sár’ derivátuma, bár egyértelműen elfogadható származtatási lehetőséget ő sem talál.

kókusz (spanyol coco) A spanyol (és portugál) szó eredeti jelentése ’mumus’: az Afrikába érkező európaiakat (először portugálokat) a kókuszdió egy félelmetes fejre emlékeztette.

majonéz (spanyol salsa mayonesa) A katalán nyelvű Menorca szigetének fővárosa Maó, salsa maonesa tehát katalánul ’maói szósz’. A melléknév -j-je hiátustöltő, és az átvevő nyelv(ek)ben jelenik meg.

románc (spanyol romance) Tökéletesen magyarázható a spanyolon belül (<ROMÁNICE), nem szükséges tehát francia előzményt feltételezni, mint az új szótár teszi: „…a spanyolban keletkezett az ófrancia romanz … főnév alapján”.

siló (spanyol silo) Az új szótár szerint „a szó végső eredete tisztázatlan”, de a spanyolban már 1050 körülről dokumentált, és Corominas biztosra veszi, hogy a keltából került a spanyol alapját képező hispániai latinba.

spanyol (spanyol español) A szó etimológiája vitatott, de nem valószínű, hogy olasz eredetű lenne, ahogy ezt az új szótár sejteti. Ha a spanyolban keletkezett, akkor az etimon lehet a latin HISPANIO -ONIS > españón, majd elhasonulással español. Mégis valószínűbb, hogy a kiindulópont a latin HISPANIŎLUS ’spanyolocska’, amelyből egy olyan szomszédos újlatin nyelvben lett español, amelyik nem alakítja diftongussá a latin hangsúlyos rövid o-t (spanyolban az eredmény *españuelo lenne). Elsősorban a katalán és az okcitán (más néven provanszál) jöhet számításba. A témával egyébként, érthető módon, sok spanyol(országi) kutató foglalkozott.

Vanília szavunk szintén a spanyolból származik, bár közvetítő nyelven érkezett hozzánk

tubák (spanyol tabaco) Corominas, mivel az olaszban és a spanyolban már jóval Amerika felfedezése előtt használtak hasonló szavakat kábító hatású növények neveként, kétli, hogy tabaco indián eredetű lenne. Szerinte az Amerikába érkező spanyolok, mint annyi más esetben, egy már létező szavukkal jelölték az új világ számukra új (de az európai valóságra valamiben mégis emlékeztető) jelenségét. Közismert, hogy tucatjával vannak olyan spanyol állat- és növénynevek, amelynek más az európai, és más az amerikai jelentésük.

vanília (spanyol vainilla) Példa arra, hogy azok a közvetítő nyelvek, amelyekben nincs palatális l, a spanyol ll-t -li- kapcsolatként értelmezik (lásd Castilla ’Kasztília’). Más esetekben a spanyol szó (kicsinyítő) végződését magyarosan olvassuk: csincsilla, gerilla, kamarilla, pasztilla.

2. Az új Etimológiai szótár szerkesztőinek nagyobb figyelmet kellett volna fordítaniuk arra, hogy az idegen nyelvű szavakat pontosan idézzék: csak a minimális terjedelmű spanyol anyagban felületes olvasattal is tíznél több hibára bukkantam. Ezek közül a legsúlyosabb az avokádó cikkben található, ahol a spanyol megfelelő helyett (aguacate) egy, a spanyolban nem létező szó szerepel. A szótár következő kiadásában – amelyre remélhetőleg hamarosan sor kerül – nyilván lesz mód ezeknek a hibáknak a javítására, amihez segítséget nyújthatnak a bibliográfiából jelenleg még hiányzó spanyol etimológiai szótárak.

Faluba Kálmán

Eredeti megjelenés: Az irodalom önismeret. Tanulmányok Kulin Katalin születésnapjára. Palimpszeszt, Budapest, 2007, 109-112. old.