A TINTA Könyvkiadó székhelye Albertfalván van. Kiss Gábor, a kiadó vezetője gyerekkorától kezdve ezer szállal kötődik Albertfalvához. Ezért nem véletlen, hogy a szótáraival, nyelvészeti szakkönyveivel rangot kivívó TINTA Könyvkiadó, most egy meglepő tematikájú könyvvel rukkolt ki, nemrég jelentette meg az albertfalvi patriótának, Madaras Gábornak az Az Albertfalvi Szent Mihály templom története (1941‒2016) című, színes fotókkal gazdagon illusztrált könyvét. A szerzőnek Kiss Gábor igazgató-főszerkesztő 13+1 kérdést tett fel a könyv megjelenése kapcsán. (A blogon látható és könyvben lévő fotókat Madaras Balázs készítette, kivéve a színes üvegablakokat ábrázoló képeket, melyek Pertl István munkái.)

Kiss Gábor: 1. kérdés: Hogy jutott eszébe a könyv megírása?
Madaras Gábor: Őszintén bevallom, hogy sohasem gondoltam arra, hogy valaha könyvet írjak, főleg nem az albertfalvi templomról. Ezt a véletlenek sorozata hozta létre. Azzal kezdődött, hogy 2015 augusztusában az Albertfalvi Keresztény Társas Kör választmányából néhányan leültünk Gável Henrik plébánosatyával megbeszélni a Szent Mihály-napi búcsú programját. Henrik atya azt javasolta, hogy legyen egy előadás a templomról, majd megkérdezte tőlem, hogy vállalom-e. Igent mondtam, és arra az előadásra kezdtem összegyűjteni az anyagot. Az előadás összeállt, de annyi érdekes részletet kellett még tisztázni, hogy tovább folytattam a kutatást a nagyrészt Mahunka Imre műbútorasztalos adományából épült, és 1941-ben felszentelt templomról.

Kiss Gábor: 2. Mikor kezdte el írni a könyvet?
Madaras Gábor: Az említett kutatás eredményeit mindig írásban is rögzítettem, és így lassan egyre több információ gyűlt össze. Ezeket már téma szerint kellett rendezni, és így lassan egy olyan anyag állt össze, ami egy könyvhöz kezdett hasonlítani. Akkor gondoltam végig, hogy ebből egy olyan ismertető is születhet, ami a templom történetét, magát az épületet, a belső berendezéseit és külső megjelenését is tartalmazhatja. Mindezt kiegészítettem a templomhoz kötődő személyek rövid bemutatásával, a könyv így viszonylag kerek egészét mutathatja templomunk 75 éves történelmének.

Kiss Gábor: 3. Mi köti Albertfalvához?
Madaras Gábor: Ha röviden válaszolhatok, akkor minden. Itt születtem, kisgyerekként a Gyékényes utcában éltem, 1949 óta lakom a Gyékényes utcától egy sarokra lévő mostani otthonomban. Eleinte ide kötött a templom és az iskola, később főleg a templom. Sok olyan embert ismertem, akinek ma a dédunokájával tartom a kapcsolatot. Gyerekkoromban szinte mindenkit ismertünk itt a "faluban", ma ez már kicsit másképp van, de hangulatában néha felidézhető a régi Albertfalva. Azt hiszem, nehezen tudnék máshol élni.

Az Albertfalvi Szent Mihály templom története (1941‒2016)

Kiss Gábor: 4. Mi Albertfalva rövid története?
Madaras Gábor: Nehéz lenne röviden elmesélni egy közel kétszáz éves település történetét, hiszen csak ötven évvel fiatalabb, mint a modern értelemben létrejött USA. A települést Bécsben rendeleti úton alapították meg 1819-ben német iparosok számára. A néhány jobbágytelekből kialakult egy nagyon szegény község, amely a nehézségek ellenére már komoly, sőt meghatározó mértékű asztalosiparral rendelkezett. A 20. század eleji fellendülést az iparosodás és a közlekedési lehetőségek javulása hozta el Albertfalvára. Az ország első repülőgépgyára még a mai méretekben is nagyüzemnek számított. A negyvenes években már jómódú nagyközség 1951-es Budapesthez csatolása zökkenőkkel járt. A XI. kerület kissé lenézett részeként túlélte a panelépítési válságot, és mára már a város egyik legjobban keresett ingatlanpiacává vált.

Madaras Gábor, a szerző, könyvével a templom előtt

Kiss Gábor: 5. Mikor épült a kertváros, ahol Ön is lakik?
Madaras Gábor: 1929 és 1932 között. Mint már említettem, az 1910-es évektől a repülőgépgyár meghatározó szerepet játszott a község életében. A trianoni békediktátum azonban megtiltotta Magyarországnak a repülőgépek gyártását, így a gyár részben bezárt, részben más tevékenységet folytatott. Üresen maradt azonban a fel-/leszállópálya. Erre a területre építette az OTI ezeket a bérlakásokat befektetésként. Tapasztalatból mondhatom, hogy nagyon kellemes lakások ezek, bár a szigetelésük valóban nem tökéletes. A kertváros építése egy külön történet, mert sikkasztás és panama kísérte, sőt a fő felelős - bűnösségének megállapítása után - öngyilkos lett. Sümegh László részletesen megírta ennek a panamának a történetét.

Kiss Gábor: 6. Az Ön ősei is asztalosok voltak?
Madaras Gábor: Nem. Közvetlen felmenőim inkább értelmiségi vonalról származnak. Egyik nagyapám egy gyár főpénztárosa volt, másik nagyapám a Hangya Szövetkezet tisztviselője. Édesapám a MÁV-nál volt menetrendszerkesztő, keresztapám a postánál volt alkalmazott. A hölgyek az akkori polgári szokásoknak megfelelően háztartásbeliek voltak. Ha távolabbra tekintek, már változatosabb a helyzet. Földbirtokos, gimnáziumi tanár és polgármesteri jegyző mellett volt cipészmester, bortermelő, kőműves, pék, urasági inas és könyvkötő is a felmenőim között.

Kiss Gábor: 7. Mik az első emlékei az albertfalvai templomról?
Madaras Gábor: Bár itt kereszteltek meg, nyilván korai emlékeim nincsenek. Az első halvány emléknek egy szoboravatás tűnik. Ezt édesanyám is megerősítette, mert a Búza Barna szobrászművész alkotta Szent Mihály-szobor szentelésén ‒ ami 1951 búcsúján volt ‒ hangosan megszólaltam: „a tisztelendő bácsi szóljon már, hogy az angyal röpködjön egy kicsit”. Amire viszont határozottam emlékszem, az az elsőáldozásomhoz ‒ 1953 ‒ kapcsolódik. Sajnos magára az elsőáldozásra világosan nem emlékszem, de másnap reggel áldoztam a szentmisén. Ezután mindenkinek eldicsekedtem, hogy „bennem már két Jézuska van”.

Kiss Gábor: 8. Mit köszönhet az albertfalvi Szent Mihály-templomnak?
Madaras Gábor: Mindent, amit egy magát vallásosnak tartó ember megkaphat. Itt kereszteltek, itt voltam elsőáldozó, itt bérmált meg Shvoy Lajos püspök atya, itt kötöttem házasságot, itt keresztelték gyermekeimet, sőt unokáimat is. Itt ministrálok mát több mint hatvan éve. 1989 óta világi kisegítőként, 2001-től már csak világi áldoztatóként szolgálok. Több mint ötven évig tagja voltam az egyházközségi képviselő-testületnek, tizenöt évig ‒ amely magába foglalta rendszerváltás izgalmas éveit ‒ világi elnöke is voltam.

Kiss Gábor: 9. Önnek mi a legkedvesebb az albertfalvi templomban?
Madaras Gábor: Az egyszerűsége. Egyszer valaki azt mondta, olyan ez a templom, mint egy istálló. Plébánosunk válasza ez volt: ennél nagyobb dicséretet templom nem kaphat. Ami a kérdést illeti, a válaszom talán sokakat meglep, de az én számomra a legkedvesebb és így a szívemhez nagyon közel áll a keresztelőkápolna két színes üvegablaka. Nemcsak a gyönyörű kivitelezésért, hanem azért, mert nyomon követhetjük a keresztelés liturgiáját képekben és szövegben egyaránt. Ezt a felemelő liturgiát magyarul olvashatjuk az ablakokon. Ez 1941-ben készült, amikor a liturgia nyelve még szigorúan csak latin lehetett, hiszen a keresztelés magyar nyelven csak a liturgikus reform után, a hatvanas évek közepétől vált elfogadottá.

A keresztelőkápolna üvegablaka

Kiss Gábor: 10. Alakultak baráti kapcsolatok a ministránsok között?
Madaras Gábor: Igen, bár pontosabban nemcsak a ministrálás, hanem az egyéb, különböző templomi szolgálatok során is kötődtek barátságok, ismeretségek. A ministránsok közül többekkel évtizedekre szóló barátságok alakultak a családok bevonásával is, másokkal ma is együtt végzünk különböző civil feladatokat. (Verbényi Moki, Gyalog Jóska, Kerényi Gabi, Bencsik Pityu, Sümegh Laci, Máté Robi). Az ötvenes évekbeli pásztor- és misztériumjátékok lány szereplőivel is évekig tartottuk a baráti kapcsolatot, amikor már édesanyák, sőt nagymamák lettek. (Farkas Fella, Farkas Erzsi és Farkas Margit, Somogyvári Ica). A plébániai, képviselő testületi tagságok is teremtettek barátságokat.

Kiss Gábor: 11. Az egyházi személyek közül kiknek köszönhet sokat?
Madaras Gábor: Ha végignézek az itt szolgálatot végzők papok ‒ káplánok és plébánosok ‒ listáján, szinte mindenkiről eszembe jut valami kedves, szép emlék. Mégis néhányan sokat jelentettek életemben és nemcsak a vallásos oldalt értem. Mindenekelőtt három plébánosomat említem: Ormai Gusztáv, Dr. Verbényi István és Hollai Antal atyákat. Tevékenységük 59 évet ölel át, szinte a teljes eddigi felnőtt életemet. Hálásan emlékszem Székelyfi Pál atyára, aki megtanított ministrálni. Horváth Imre atya a serdülőkor nehézségein vezetett át a felnőtt korba. Pollák Ferenc atya évtizedekig volt lelki vezetőm, gyóntatószéke előtt szinte mindig várakozott valaki. Váry József (Bonajunkta) szervita atyának több mint 10 évig ministráltam és segítettem áldoztatni a vasárnap reggeli szentmisén. Ma is büszke vagyok, hogy sokat beszélgethettem Kada Lajos érsek atyával, örömmel tölt el, hogy egykor ülhettem kántorunk, a későbbi székesfehérvári megyéspüspök Takács Nándi atya mellett, és együtt énekelhettem vele.

Kiss Gábor: 12. Milyen változások érintették Albertfalvát az Ön életében?
Madaras Gábor: Az 1951-es Budapesthez csatoláskor nagyon kis gyerek voltam, de érdekes módon az még kevéssé változtatta meg a település hangulatát. A 1970-es évek átépítése viszont mély nyomokat hagyott bennem. A Fő út ‒ Fehérvári út ‒ két oldalán lévő, nagyrészt komfort nélküli vagy félkomfortos öreg házainak lebontása jogos volt. De miért kellett a Bükköny utca környéki, villaminőségű családi házakat ledózerolni, azt már nem értem. A panelházak építése viszont megszüntette a korábbi „falusias” hangulatot.

Kiss Gábor: 13. Ez hatással volt a templomi életre is?
Madaras Gábor: Igen, hiszen tősgyökeres, vallásos embereknek kellett elköltözniük a házuk lebontása, szanálása miatt. Néhány évi „pangás” után jöttek új beköltözők, nagyszerű családok. Sok-sok értékes barátot ismerhettünk meg közülük, akik felfrissítették és fellendítették az albertfalvi egyházközségi életet is. Tudomásul kell vennünk, rajtunk múlik, a mi saját feladatunk, hogy milyen közösség épül ki a templom körül.

Kiss Gábor: És a 13+1. kérdés: Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
Madaras Gábor: Nincsenek különösebb terveim. Szeretnék családom körében egészségben élni, és ameddig a Jó Isten engedi, részt venni a liturgiában, én, a veterán ministráns.

A TINTA Könyvkiadó Albertfalvával kapcsolatos más kiadványai: