Láng Miklóstól, a Gyógyszerészet című lap immár nyugdíjas szerkesztőjétől kaptam azt az érdekes és tanulságos levelet, amelyből idézek is néhány sort. Íme:

„A gyógyszerészek körében szakmai vita zajlik arról, hogy hivatalos használatban elfogadható-e a patikus és a patika szó a gyógyszerész és a gyógyszertár helyett. A vitázók egy része arra hivatkozik, hogy a patika német eredetű s ezért kerülendő szó. Más részüket ez a német eredet egyáltalán nem zavarja. Melyik félnek van igaza?”

Mindjárt a lényeget mondom. Nyelvészetileg, a nyelvi helyesség szempontjából mindegyik idézett szó kifogástalan. A gyógyszerész és a gyógyszertár is, amely a többi gyógy- előtagú szóval együtt a XIX. század első felében született mesterségesen alkotott nyelvújítási szóként, de a patika meg a patikus is, amely nem német, hanem latin – még pontosabban görög alapú latin – szó: a ’raktár, lerakat’ jelentésű latin apotheca továbbélése. Ez a latin szó került bele számos európai nyelvbe: a németbe, az oroszba, a franciába – és a magyarba is. Hangalakja módosult, mégpedig a névelőnek érzett, szó eleji a elhagyása következtében, olyannyira, hogy ez már nem is idegen, hanem jövevényszónak számít nyelvünkben. Nem is csoda, hisz a gyógy- előtagú összetételek alig több mint másfél évszázados életével szemben ez immár bő fél évezrede él a magyarban. Az első patica adat a Schlägli Szójegyzékből való (1400–1410 k.), a patikus pedig már eleve magyar fejlemény. A korábbi patikáros, patikárius és patikás változatokból jött létre a 16–17. században.

Patika...

Az előadottakból jól látható, hogy a németesség vádja nem jogos a patiká-ra és a patikus-ra vonatkozólag, sőt éppen a gyógy- előtagú nyelvújítási összetételek között vannak olyanok, amelyek német mintára születtek vagy születhettek. Aligha véletlen, hogy számos német Heil- és Kur- előtagú összetett szónak megvan a pontos magyar tükörképe: Heilwasser = gyógyvíz, Heilmittel = gyógyszer, Heilkraut = gyógyfű, Kurbad = gyógyfürdő stb.

Ebből következőleg nem nyelvhelyességi, hanem inkább nyelvesztétikai, stilisztikai szempontok alapján kell dönteni a két szócsalád dolgában. Hogy én mit ajánlok, illetve mit tennék? Hivatalos használatra meghagynám a megfelelő gyógy- előtagú összetételeket. Az egyetemistákat továbbra is gyógyszerész-hallgatóknak nevezném, s diplomájukban is meghagynám a gyógyszerész szót. Természetesen továbbra is megtartanám a Gyógyszerészet lapcímet csakúgy, mint a Magyar Gyógyszerészeti Társaság hivatalos nevét. Abban azonban nem látnék semmi kivetnivalót, ha gyógyszerészeink közül többen is úgy határoznának, hogy birodalmukat – főleg ha az már valóban a sajátjuk – nem gyógyszertár-nak, hanem patiká-nak nevezik, s ezt így is írják ki. Ehhez természetesen tudniuk kell vagy legalábbis illik, hogy a patika és a patikus szó, éppen nagy nyelvünkbeli múltja miatt egy kissé bizalmasabb, mint nyelvújításkori társuk. Aki ezt vállalja vagy éppen ezt szeretné, lelke rajta. Én nem hibáztatnám érte.

...vagy gyógyszertár?

Attól pedig úgysem kell félnünk, hogy akár a gyógy- előtagú szócsalád, akár a patika előbb-utóbb eltűnik, kikopik a nyelvből. Ez azért teljesen valószínűtlen, mert mindkettőnek bőven van sajátos nyelvi szerepe is. Azt már tisztáztuk, hogy a gyógy- előtagúak közt sok olyan van, amelyet nem is tudnánk másképp, más szóval kifejezni, vagyis pl. a gyógyszergyár-ból nem lesz orvossággyár, medicinagyár vagy patikaszergyár. Most, végezetül pedig hozzátehetem: a patiká-t sem tudnánk száműzni a nyelvünkből, még ha akarnánk, akkor sem. Mert gondoljuk csak el: ha valaki kicsinyeskedve, túlzott aprólékossággal vizsgálja a dolgokat, akkor a helyett a szemléletes, jellemző erejű szólás helyett, hogy mindent patikamérlegre tesz, mondhatnánk e vajon, hogy mindent gyógyszertári mérlegre tesz?

Ugye, nem mondhatnánk? Ha mégis így tennénk, azt hiszem, a gyógyszerészek neheztelnének meg ránk leginkább.

Grétsy László

Az írás eredeti megjelenésének helye: Kedves Hallgatóim! Válogatás a Magyar Rádió Édes anyanyelvünk című műsorából (Balázs Géza, Bencédy Jószef, Deme László, Fábián Pál, Grétsy László, Szathmári István), TINTA Könyvkiadó, 2013.

A Nyelvművelő levelek sorozat korábbi bejegyzései:

• „A rádió” hangja
• Logika és nyelvhasználat
• Felesleges vagy hatástalan-e a nyelvművelés
• Nyelvi túlbiztosítás
• Nyelvjárási beszéd
• Barangolások Erdély helynevei között
• Idegenszerűségek a magyar nyelvben
• Szóhasználati kötöttségek
• Egyszerű vagy összetett mondat?
• Hogyan kell verset írni?
• Egy jottányit se!
• Ami vagy amely
• Nyelvünk hervadó virágai
• Félrekapcsolások
• Toldalékhiányok
• Győrben vagy Győrött?
• Ezzel vagy evvel?
• Aranybánya vagy rozsdatemető
• Hány magyar nyelv van?
• Az idegen szavakról
• Szótagalkotó mássalhangzók
• Velője és veleje
• Latinos duplázás
• Kiejtési tanácsok reklámozóknak