A folyton változó nyelv

Rejtélyes és végtelen anyanyelvünk – Kosztolányi Dezső gondolatai a nyelvről 4. rész

1. rész - Nyelvújítás, nyelvművelés
2. rész - A régi és új szavakról
3. rész - Az anyanyelv

 

„A nyelvet – mondotta –, mely eleven, folyton változó és fejlődő folyamat, sohasem lehet véglegesen rendbe hozni, kisöpörni és fényesre kefélni, de annyit igenis elérhetünk, hogy az öntudat résen álljon és csöndben, rejtetten munkálkodjék.” (A nyelvművelő Kosztolányi)

*

A szavaknak is van tőzsdéjük, hol a folyóbeszéd naponta jegyzi az új árfolyamokat. (Nyelvtudás)

*

Az emberek folyton beszélnek. Mióta megszülettek, szavak zümmögnek köröttük. (Abécé a nyelvről és lélekről)

*

A nyelv él, lüktet, fejlődik. Folyton-folyvást növekszik. (Abécé a nyelvről és lélekről)

*

A nyelv varázsa, hogy telis-tele van emberi tartalommal, letűnt nemzedékek életével, okos és ostoba emberek szellemével, akik az indulat hevében nyűtték és rontották szavait. (A lélek beszéde – 2. Műnyelvek)

*

Ami hajdan szabály volt, abból kivétel lett. (A lélek beszéde – 2. Műnyelvek)

*

Bámulom az emberi szellem rugalmasságát. Bámulom a szavakat, a mindig kétes, átalakuló, változó jegyeket, a tökéletlenségükben is tökéletes hangszereket, melyekkel hiánytalanul ki lehet fejezni ezerfelé sandító, hullámzó, türemlő emberi lelkünket. (A szavak és sorsuk)

*

Hérakleitosz mondása semmire sem áll inkább, mint a nyelvre. Minden folyik, hullámzik és megújhodik. A nyelv is. (Öreg szavak)

*

A nyelv élete talán leginkább hasonlít a miénkhez, melyet megrögzíteni lehetetlenség, hisz múlt és jövő között örökös mozgásban halad előre, s stabilitása legföljebb ahhoz a repülő nyílvesszőhöz mérhető, melyet a fényképész rögzít meg egy ügyes pillanati felvételen. (Öreg szavak)

*

Ami tegnap költői volt, ma már prózai, de holnap esetleg újra költőivé válhat. (Szavak értéktőzsdéje)

*

Egy-egy szó jelképes tartalommal telik meg, aztán az emberek ráunnak, lomtárba vetik. (Szavak értéktőzsdéje)

*

A nyelvet nem lehet szótárazni, elzárni és véglegezni. Eleven szövet az, mely teljesen soha sincs készen, mindig újra és újra kell szőnünk, valahányszor beszélünk vagy írunk. (Fellegjáró és elképesztő)

*

Valaha a csárdák nyelve is savanyú volt, amíg ki nem robbant a csárdából a kiskőrösi zseni. (Csibésznyelv)

*

Tudósaink végre egyetlen mozdulattal kimetszették nyelvünkből a cz-t, a csökevénybetűt. Most elbúcsúzom tőle, végképp. Íme, a sírfelirata. Czammogó voltál, szegény cz, czéltalan, cziczoma, és elpusztultál, czimbora. No, isten veled. (Cz)

*

A nyelvtant nem lehet kaptafára húzni. Ahány szabály, annyi kivétel. (Ahány szabály…)