Anya-nyelv-csavar alátét nélkül.

TINTA blog

,,Szavakban gazdagodjunk!” - A „Magyar Szótár” mint a magyar nyelvi nevelés eszköze

Egy több mint hetven éves cikk mai is hasznos tanácsai

MAGYARTANÍTÁS

Szerző: Dr. Bakos József nyelvész, Comenius-kutató (1912–1997)
A cikk első megjelenése: Protestáns Tanügyi Szemle, 1944., 3. 1944/5. szám, 106–110. oldal 

A mai középiskola gyakorlatában a tanulók inkább csak az idegen nyelvek tanulásában használnak szótárakat. Hogy „Magyar Szótár”-ra is szükség van, csak 1938-ban jöttem rá az érsekújvári gimnáziumban. A csehszlovák gimnáziumban tanult magyar gyermekek magyar nyelvi tudásának legnagyobb hiánya az volt, hogy kevés a szókészletük, s nem látták tisztán a magyar nyelvi fogalmakat. Ez a tény szinte kényszerített arra, hogy a Magyar Szótárt is bevezessem. Éppen ezért Karácsony Sándor „A könyvek lelke” című tanulmányában nagy figyelemmel és – megvallom őszintén – némi elégtétellel olvastam a következő sorokat: „Nevetséges, szomorú és – tegyük hozzá, hiszen a tények is bennünket igazolnak – merőben reménytelen erőlködés, hogy iskolás gyermekeinknek van német, latin, francia vagy görög szószedetük, magyar meg nincs...” (A könyvek lelke: Bp., 1941. 69. 1.) Szerény gyakorlatomban már használtunk magyar szótárt is. Hogy van komoly értelme ennek az új magyar nyelvi nevelési eszköznek, eddigi tapasztalataim is bizonyítják. A kísérletezés után a nyilvánosság elé hozom tapasztalataimat.

A magyar tanár gyakorlatában igen rövid idő alatt rájön arra, hogy bizony a tanulóknak kevés és szürke a szókincse, s nem látják tisztán a fogalmakat. A szóhiány miatt nehézkes a kifejezőkészségük, nincs rend magyar szóhasználatukban. Sok a képzavar is mondataikban, s használt szókészletük nyomán igen ritkán éled szemléletes képszerűség stílusukban. Sok a „hamis” és kevés az „eleven” szó mondataikban.

Ezek a hiányok teszik szükségessé a „Magyar Szótár” használatát. Ez a szótár a magyar lelki gazdagodás eszköze is. A távolabbi nevelői cél: a jó magyar stílusra való nevelés. A stílus pedig maga az ember. A magyar stílusmunkálás pedig így komoly magyar lélekformálás.

A jó stílus komoly előfeltétele a gazdag, színes, eleven szókészlet is. A mondatot alkotó szó eleven sejt a nyelv szövetében. Sajnos, igen kevés az élő sejt tanulóink nyelvi szövetében. Köznyelvünk vizsgálata is erről tanúskodik. „Szavakban gazdagodjunk!” jelszót írtuk magyar szótáraink címlapjára.

Tovább olvasom

A magyar szótárkiadás helyzete a rendszerváltás előtt és után

Interjú Kiss Gáborral, a TINTA Könyvkiadó igazgató-főszerkesztőjével

Az alábbi interjút Dömök Viktória készítette 2009-ben a diplomamunkája részeként. Néhány, azóta megváltozott adatot aktualizáltunk.

Dömök Viktória: Milyen volt a magyar kulturális élet a második világháború után?

Kiss Gábor: Azt a társadalmat központosított hatalom irányította. A gazdáságra a tervgazdaság volt jellemző. Kiszámolták, megtervezték, hogy miből mennyi kell, és azt próbálták előteremteni, legyártani. Előre kiszámították, hogy hány női pulóver, hány kerékpár és hány szappan, mennyi WC-papír kell a lakosságnak. Mivel gyakorlatilag minden állami kézben volt, hogy mit gyártsanak és mit ne, azt is pontosan szabályozta a központ. Az elosztás is az állam kezében összpontosult, állami direkt elosztás volt. De Kornai András közgazdász meglátása szerint igazából hiánygazdaság volt az a rendszer. Nagyon sok áruból folyamatos volt a hiány.

Dömök Viktória: A kultúrára is érvényesek ezek?

Kiss Gábor: Ugyanúgy, mindent központilag irányítottak a kultúra területén is. Központilag hozták be a filmeket, amelyek majdnem kizárólag orosz filmek voltak. Központilag határozták meg, hogy melyik színház mit játsszon. A központ hívta meg legtöbbször az orosz művészeket, tánccsoportokat. És természetesen a könyvkiadás területén is a Kiadói Főigazgatóság döntött minden kézirat felett, és engedélyezte a kinyomtathatókat megjelenésre. A könyvkiadás a kultúrpolitika kiemelt területe volt. A filmekhez hasonlóan itt is nagyon sok orosz ifjúsági regény jelent meg az ötvenes években. A fordítás sok olyan magyar írónak is megélhetést biztosított, akik nem is publikálhattak. Ismert, hogy az Úszó falu című vonalas orosz regényt Német László fordította például. Aztán természetesen a hatvanas években enyhült a központ szerepe, egyre több egyéni kezdeményezés valósulhatott meg. kiss-gabor-portre.jpg

Tovább olvasom

A kenguru szó eredete

Ausztrália faunájának legjellegzetesebb képviselőit az erszényes emlősök rendje adja (mintegy 200 faj; Dél-Amerikában is megtalálhatók), ezen belül pedig kiváltképpen a kengurufélék családja (51 fajuk ismeretes). Valamennyi kengurufélét a legutóbbi időkig a kenguru elnevezés fogta egybe és csak az újabban meghonosodó vallabi szó jelentkezésével módosult a helyzet. (A két szó végső soron két különböző ausztráliai bennszülött nyelvből jövevényszó.) A kenguruk és vallabik megkülönböztetése az ausztráliai angol köznyelvből származik és az utóbbi években különböző útleírásokon és tudománynépszerűsítő műveken keresztül elterjedt több európai nyelvben is. Az ausztráliai köznyelvben csak néhány nagy testű kengurufaj megnevezése kangaroo [kEngöru:], a közepes és kis termetűeké wallaby [wolöbi], sőt más, kevésbé átfogó terminusok is használatosak, például wallaroo [wolöru:] az egyik fajtára (Balázs 1981: 44–45).

James Cook kapitány társaival 1770-ben hajózta végig Ausztrália keleti partjait, és figyelmüket a kontinens erszényesei is felkeltették. (Egyébként európaiak a mintegy 200 ausztráliai nyelv egyikével is ekkor találkoztak először.) A kenguru szó a „guugu yimidhirr” nyelvet beszélő bennszülöttek nyelvéből való, akikkel akkor kerültek kapcsolatba, amikor Cook Endeavour („Törekvés”) nevű hajójának javításakor a Botany-öböltől, a mai Sidneytől mintegy kétezer mérföldre északra, a kontinens északkeleti csücskén, az Endeavour-folyó vidékén, a mai Cooktown környékén időztek. Különösen Sir Joseph Banks jeleskedett a guugu yimidhirr szavak gyűjtésében. 1773-ban, amikor Cook hajónaplóját megjelentették, hatvan szavas listát publikáltak a gyűjtésből. Ebben szerepelt a helybeli nyelv gangurru szava (náluk ’nagy fekete kenguru’, valószínűleg a Macropus nemre vagy valamely fajára), amelyet kangooroo, kanguru formában jegyeztek fel, majd a kengurufélék családjának valamennyi tagjának („kenguruknak és vallabiknak”) jelölésére vált használatossá.

Tovább olvasom

Asztalos

Deák László (1946. október 9. – 2009. december 30.) emlékére

Eleanor Rosch az 1970-es években közel egy tucat tanulmányban alternatív nézetet terjesztett elő azzal a “hagyományos” nézettel szemben, mely szerint a fogalmak megkülönböztető jegyek olyan halmazaiból állnak, melyek szükségesek és elégségesek egy fogalom előfordulásainak meghatározására. Rosch szerint a fogalmaknak “belső struktúrájuk” van: a fogalmak “magjelentésekből” épülnek fel, ezek a “legtisztább esetek”, “legjobb példák”, “prototípusok”, s ezeket veszik körül csökkenő mértékben a kategória további tagjai. A fogalmakat tehát Rosch szerint a legjobb prototípusoknak tekinteni: például a “madár” fogalmát nem egy sor megkülönböztető jeggyel (meleg vérű, tojásrakó, szárnyas, tollas stb.) érdemes meghatározni, hanem úgy, hogy tipikus példákra hivatkozunk. A madár prototípusa inkább egy vörösbegy vagy egy veréb, mint egy sas, egy csirke, egy pingvin vagy egy strucc.

Rosch például Kaliforniában végzett tesztekkel a következő, felülről lefelé csökkenő mértékű fokozatokat találta egy-egy kategóriába (gyümölcs, madár, jármű, zöldség) tartozás eldöntésekor:

fruit
‘gyümölcs’ 
bird
'madár'
vehicle
'jármű'
vegetable
'zöldség'
apple
‘alma’
robin
‘vörösbegy’
car
‘autó’
carrot
‘sárgarépa’
plum
‘szilva’
eagle
‘sas’
boat
‘csónak’
asparagus
‘spárga’
pineapple
‘ananász’
wren
‘ökörszem’
scooter
‘robogó’
celery
‘zeller’
strawberry
‘szamóca’
chicken
‘csirke’
tricycle
‘tricikli’
onion
‘vöröshagyma'
fig
‘füge’
ostrich
‘strucc’
horse
'ló'
parsley
‘petrezselyem’
olive
‘olajbogyó’
bat
‘denevér’
skis
‘sí’
pickle
‘savanyúság’

 

Ami például az angol furniture ‘bútor’ kategóriát illeti, Rosch Kaliforniában végzett tesztjei szerint legtipikusabb tagok a chair ‘szék’, sofa és couch ‘dívány’, table ‘asztal’, kevéssé tipikus a lamp ‘lámpa’ és piano ‘zongora’, még kevésbé a mirror ‘tükör’, television ‘tévé’, clock ‘óra’ és refrigerator ‘hűtőszekrény’, legkevésbé az ashtray ‘hamutartó’, fan ‘legyező, ventilátor’ és telephone ‘telefon’. Ellenőrzésképpen hasonló tésztet végzett hasonló eredménnyel a német Möbel ‘bútor’ kategóriával René Dirven. Nyilvánvaló, hogy a “madár” kategóriába tartozást erőteljesen meghatározza a természeti környezet, a “bútor” kategóriába valót a kulturális környezet. Ugyanakkor az etnobiológiai osztályozások körében is előfordulnak kulturális különbségek, például a denevérek gyakran, de nem mindig a madarak közé sorolódnak. Mindenesetre a Rosch által tesztelt példák közül a “madár” és a “bútor” bizonyult a leghálásabb mintafeladatnak, néhány tanulmányban azt is hangsúlyozva, hogy a prototípus-elemzés és a megkülönböztető jegyes elemzés kiegészítik egymást.

Tovább olvasom

A számnevek melléknevek?

A számnév általában az újabb európai, így a magyar nyelvészeti hagyományban önálló szófajnak számított. Jellegzetes, szemantikai szempontokat érvényre juttató és a kor nyelvészetét is jól képviselő (a számnevet a melléknévhez közelítő) Gálffy Mózes meghatározása: “A számnév a melléknevekhez hasonlóan járulékos jegyet kifejező névszó. A főnévtől jelölt személyek, dolgok számát, mennyiségét vagy egyéb ilyen vonatkozását jelöli”. A számneveknek a magyar nyelvtanokban elfoglalt helyét, elsősorban szemantikai alapon felállított kategóriáját tanulságosan tekintette át Ágoston Mihály. Ágoston egyébként érdekes epizódját képviselte a szófajtannak: a számneveket és velük rokon szóosztályokat halmaznevek néven rendszerezte.

Dionüsziosz Thrax, Priscianus és Petrus Ramus rendszerében a számnév még nem önálló szófaj, igazán önállóvá válásának kora csak a XIX. század.

A magyar nyelvnek a XVIII–XIX. század fordulóján készült egyes leírásaiban (Főldi Jánoséban, a Debreceni Grammatikában, Verseghy Ferencnél) már fokozottan érvényesültek disztribúciós elvek is, ám a nyelvleírás fő csapásirányához képest csak epizódot képviseltek. Főldi János nyelvtanában a számláló szók (számnevek) a rávető szók (melléknevek) közé sorolódtak (1790). A Debreceni Grammatika is a “számot jelentő neveket” (számneveket) a mássalérthetők (melléknevek) közé sorolta (1795). Verseghy Ferencnél “A’ számnevek olly melléknevek, mellyek számokat jelentenek” (1818). Riedl Szende is nyelvtanában a számneveket a melléknevek alosztályának tartotta (1864). XIX–XX. századi nyelvtanaink azonban általában a számneveket a kortárs európai hagyományhoz igazodva külön szófajként tárgyalták, részben mivel más, mintául szolgáló nyelvekben (latinban, németben stb.) is a számnevek a nyelvtantól bizonyos értelemben független, önálló rendszert alkotnak.

Tovább olvasom

A csillagképek népi elnevezéseiről

A csillag- és csillagzatnevek a magyarban a tulajdonnevek közé tartoznak, s érdekes disztribúciót mutatnak: az intézménynevekhez, egyes földrajzi nevekhez, egyes műcímekhez, a hónapnevekhez, a hét napjainak elnevezéseihez hasonlóan viselkednek. A népi csillagnevek általában a szókincs periferiális, labilis rétegei közé tartoznak, meglehetősen hajlamosak a változásra. A csillagnevek között sajátos helyet foglalnak el a csillagképekéi. Az égbolton egymás közelében látszó, fényes csillagok csoportjait az ókortól kezdve úgy tekintették, hogy azok valami alakzatot, képet alkotnak.

A magyar égitestismeret a természetismeret részét képezi, a népi természetismeret pedig a modern tudományoktól idegen szakrális és szociális elemeket is tartalmaz. Még a Föld fogalma is viszonylag új keletű, hétköznapi szemléletünk geocentrikus.

A csillagok nem magányosan találhatók a világtérben. Sok milliárdnyi társukkal együtt csillagrendszereket, úgynevezett galaxisokat alkotnak. Ezek egyike a mi Tejútrendszerünk is, amelyben mintegy 5000 csillag szabad szemmel is látható, de összes csillagainak száma 100–200 milliárdra tehető. Közülük az egyik, a Tejútrendszer szempontjából egyáltalán nem túl jelentős csillag a mi Napunk. Például az Orion csillagképben – tőlünk 500 fényévnyire – található Betelgeuse mintegy 800-szor nagyobb átmérőjű, mint a Nap.

Tovább olvasom

Az -s képző térhódítása

Nyelvművelő levelek XXIX.

Bizonyára fölfigyeltek arra, különösebben az idősebbek, akiknek nagyobb a rálátásuk, nagyobb időszakra épül a nyelvi tapasztalatuk, hogy nyelvhasználatunkban mindjobban tért hódít az -s névszóképző. Aki éjszakai műszakban dolgozik, azt mondja: éjszakás vagyok. A szívpanaszokkal kezelésre járó beteg szíves, a vesebajos vesés, a cukorbeteg egyszerűen cukros. A kiküldetés újabban nem kétheti vagy egy hónapi, hanem kéthetes, egy hónapos. A betűszói elnevezésű labdarúgócsapatok játékosa manapság nem FTC-, MTK- vagy BVSC-beli, hanem FTC-s, MTK-s, BVSC-s. A mentőorvos vagy a repülőtiszt a mindennapi nyelvben többnyire csak mentős, repülős.

És itt megállok, ugyanis mai anyanyelvi ötpercem épp erről, a mentős-ről és repülős-ről, pontosabban az -s képzős új foglalkozásnevekről szól. Általában nem vagyok az -s képzős szavak ellen, hiszen voltaképpen minden új képzett szó nyereségnek számít, ezekkel a mentős, repülős típusú elnevezésekkel azonban csínján kell bánnunk. Ezek korántsem olyan pontos, lényegre törő megnevezések, mint ugyancsak -s képzős, régebben is meglévő társaik: az asztalos, a fazekas, a traktoros vagy a postás. Ezek a mostaniak inkább csak körülírások, a lényeget nem fejezik ki. A mentős elnevezésből nem derül ki, hogy akit illettünk vele, az micsoda tulajdonképpen: mentőtiszt-e, mentőorvos, mentőápoló vagy egyéb beosztású dolgozó. Persze az is igaz, hogy ennek közlésére nincs is mindig szükség. Elég, ha csak magát az intézményt, illetve az ahhoz való tartozást jelöljük meg. De ehhez az -ó, -ő melléknévi igenévképzős szavak esetében nincs szükség még az -s képzőre is, és nagyon figyelemreméltónak tartom, amit Rottné Papp Edit budapesti hallgatónk írt erről mintegy három héttel ezelőtt nekem küldött levelében. Először is megállapítja, hogy ma már a Szomszédoktól a Vészhelyzetig ez a forma járatos, sőt ez vált szinte egyeduralkodóvá a közkedvelt sorozatokban, majd így folytatja:

„Én ezeket az s-betűs változatokat valahogy degradálónak érzem; mintha kisebbítenék vele – akarva-akaratlanul – az eredeti szó jelentését.”

Tovább olvasom

A Magyar szókincstár amerikai fogadtatása

Alább közöljük az Amerikai Fordítók Társaságának (American Translators Association) folyóiratában 2000 májusában megjelent recenziót a TINTA Könyvkiadó azóta is legnagyobb sikerkönyvéről, a Magyar szókincstárról.

The ATA Chronicle


A Publication of the American Translators Association
Volume XXIX · NUMBER 5
MAY 2000
page 56–57

Hungarian Treasury of Words
A Dictionary of Synonyms, Idioms, and Antonyms
Magyar Szókincstár
Rokon értelmű szavak, szólások és ellentétek szótára

Editor: Gábor Kiss
Publisher: TINTA Publisher, Budapest 929 pages
Publication Date: 1999
ISBN: 963-85622-2-6
Available from:
TINTA Könyvkiadó, Szatmárhegy u. 13., H-1116 Budapest, Hungary
Tel:+(36-1)371-0501
E-mail: info@tintakiado.hu
Reviewed by: Helen M. and John F. Szablya 

The Hungarian Treasury of Words was published with support from the National Scientific Research Foundation of Hungary. It contains 25,500 vocabulary entries with 42,300 synonyms, for a total of 80,600 words.

Every vocabulary entry is printed in bold letters, with the part of speech (e.g., noun, verb) given in parenthesis right after the word. If there are two possibilities for the part of speech, then both either appear in the same parentheses or there are two entries. For example: red (noun, adjective); jackass I. (noun), jackass II. (adjective).

If there are several meanings for the same vocabulary entry, then the synonym-groups are separated by an empty diamond sign (à). If the antonym is available, it comes after the synonyms and continues with the synonyms of the antonym. Following the antonyms, the idiom for the original vocabulary entry is given.

We are both Hungarian translators. We use this book extensively in our work and are very satisfied with the number and variety of words, synonyms, antonyms, and idioms it provides.

Tovább olvasom

A könyv szellemi manna

„Ment-e a könyvek által a világ elébb? Tette fel Vörösmarty Mihály a kérdést több mint 170 évvel ezelőtt, 1844-ben, Gondolatok a könyvtárban című versében. Fordítsunk kicsit a kérdésen: Vittük-e előrébb mi magunk a világot úgy, hogy megkerestük, aztán megfogadtuk a könyvek bölcsességét? Ismerjük-e a könyveket, olvassuk-e az évszázadok hosszú során elkészült klasszikus alkotásokat? Komolyan vesszük-e kortárs nagy gondolkodóinknak az intelmeit? Leszűrjük-e a tapasztalatokat a velünk élő nagy írók remekműveiből? Hisszük-e, hogy a könyv értéket közvetít, útmutatást ad, és ha arra van szükségünk, megvigasztal? Vagy legyintünk, hogy már Vörösmarty Mihály is kételkedett, hogy megleli az igazat „Fehérre mosdott könyvnek lapjain”

És kételkedésünk csak fokozódik, mikor látjuk, hogy vonaton, buszon, metrón utazva, sőt a nagyváros forgatagában gyalogló fiataljaink lehorgasztott fejjel okostelefonjaikra szegezik tekintetüket. Tud-e az okostelefon olyan bölcs és igaz lenni, mint a könyv? Közvetíti-e vajon az örök igazságokat, a magyar és az egyetemes kultúra értékeit?

 kiss-gabor-portre.jpg

Tovább olvasom
Címkék: kiss gábor

Karácsonyi szokások, hagyományok Olaszországban

Szinte már a nyakunkon vannak az ünnepek, amit hosszas készülődés előz meg. Egy olasz közmondást idézve: ”Natale con i tuoi, Pasqua con chi vuoi”. Vagyis a karácsonyt a szeretteiddel töltsd, a húsvétot meg azzal, akivel akarod. Fontos ebben az időszakban is a család egysége, de nézzük meg, hogy telik ez az idő Olaszországban.

Természetesen, mint minden országban, régiónként, városonként eltérőek a szokások, de a legfontosabb és legszimbolikusabb jelképek mindenhol megjelennek. Az adventi időszak a várakozással telik, ebben a négy hétben már feldíszítik a lakásokat, a házakat és a városokban a boltokat, valamint kisebb-nagyobb karácsonyfákat helyeznek el a főutcákon. Így remélve és várva több vásárlót a karácsonyi időre. A fények sem maradhatnak el, melyek gyakran nagyon kirívóak. Adventi koszorút otthon nem készítenek, de a templomokban megtalálható a koszorú, melyet három lila és egy rózsaszín gyertya ékesít. Ennél számukra sokkal fontosabb a jászol (presepe) készítése, melyet mindenki saját kézügyessége szerint állít fel, ízlésének megfelelően. Ez egy régi tradíció, így szinte minden családnál megtalálható már jóval karácsony előtt a felállított, kicsinosított betlehem. Szeretik a várost is ékesíteni jászollal, különbnél különb figurákkal, állatokkal. A tengerparti városkákban elhelyezett betlehemekben megtalálhatóak a horgászok és a hajósok is a Kisjézus mellett.

Tovább olvasom