Anya-nyelv-csavar alátét nélkül.

TINTA blog

Híres névadóval rendelkező főételek, köretek és saláták – II. rész

Tisza-szelet, Szilágyi-kappansült, Horthy-pogácsa és társaik

Alább olvasható híres személyekről elnevezett ételeket felsorakoztató sorozatunk záródarabja – jó étvágyat kívánunk hozzá! Az előző rész itt olvasható. A levesek nevének eredetéről itt, a sütemények nevének eredetéről itt olvashat bővebben.

A XX. század második felében a kitüntetetten sok ételt – borjúszeletet, májat, pogácsát, kiflit, tortát – neveztek el gróf Szapáry Gyula (1832–1905) miniszterelnökről. Szilágyi Dezső (1840–1901) jogászról, politikusról vette nevét a Szilágyi módra készült kappansült vagy egyszerűbben Szilágyi-kappansült nevű fogás. A Tiszák közül gróf Tisza István (1861–1918) emlékét őrzi a Tisza-szelet és a Tisza-bomba. Mint az eddig említett nevekből is kiderül, Magyarországon is általában gyakori volt, hogy az ételek arisztokratákról kaptak neveket, így az említett Esterházy Pál Antal hercegről és az említett Bethlen-családból talán leginkább Bethlen István grófról (1874–1947).

Zsolnay Vilmos (1827–1900) keramikus a névadója a Zsolnay módra készült borjúborda nevű fogásnak, és gyárának porcelánedényeit sok vendéglátóüzlet használja. Munkácsy Mihály (1844–1900) festőművészről nevezték el a kocsonyázott tojás Munkácsy módra és a Munkácsy-kenyér nevű ételeket, Feszty Árpád (1856–1914) festőművészről pedig a Feszty-bifszteket (Gundel 1984: 65, Szakál 1990: 46–48).

A fogas és a borjúborda hasonló módon készül Gundel módra. Ugyancsak a Gundelekről vette nevét a Gundel-saláta, s vendéglőikről a Gellért-saláta, a parfé Gellért módra, valamint a Liget-saláta. Italo Santelliről (1866–1945), az olasz származású, de sokáig Magyarországon élt vívómesterről lett elnevezve a Santelli-rántotta, mivel a Gellért-szállóban ez volt kedvenc tízóraija. Érdemes megjegyezni, hogy míg a Gellért módra jelzett ételek általában a Gellért Szálloda szakácsai által alkotott specialitások, külön Szent Gellért (980 körül–1046) püspök nevét viseli Orosz József receptje, a süllőszeletek Gellért püspök módra.

Tovább olvasom
Lőrincze Lajos könyvtárbővítési pályázat, 2017.

A böjt nyelvész szemmel

Böjttel, böjtöléssel kapcsolatos szavak etimológiája

A böjt tágabb értelemben valamely szakrális vagy erkölcsi indítóokból eredő önmegtagadás, főként az érzéki élvezetekről való lemondás (absztinencia); szűkebb értelemben a táplálkozás korlátozása, részben az ételek fajtáját és/vagy mennyiségét, részben a táplálkozás idejét illetően. Nagyböjt, illetve húsvét után eredtünk a böjtöléshez kötődő szavak etimológiájának nyomába.

Böjt a keresztény egyházakban már az őskereszténység idejétől többféle formában szokásos. A magyar katolikus egyházban ismert az évnegyedi kántorböjt fogalma: ‘negyedévenként egy meghatározott hét három napjára terjedő böjt’. Ez a latin quatuor tempora (‘négy idő’) népetimológiás elferdítése, s a szokás valószínűleg (a szintén apostoli eredetűnek tartott nagyböjthöz hasonlóan) a IV. században keletkezett Rómában.

A protestáns egyházakban csak nagypénteken szokásos a böjt, Jézus Krisztus szenvedése és halála emlékére, a többi böjt megtartása általában egyéni elhatározáson múlik. A hetente tartott, pénteki böjt nem volt kivételes a még a protestáns magyarságnál sem, s erre utal az egykori, nyelvjárási péntekes ‘aki pénteken böjtölni szokott’ szó. A déli szláv eredetű Péntek családnév szokásos értelmezése szerint a gyermek születése napjaként vált személynévvé, ám egyes esetekben nem kizárt a böjttel való kapcsolata sem.

A magyar böjt szó elsősorban katolikus ünnepi napok megnevezésében található meg: böjtelő kedd ‘a húsvét előtti 7. vasárnap utáni kedd’, böjtfogadó szerda ‘hamvazószerda, szárazszerda’, böjtfő (a latin caput ieiunii tükörfordítása) ‘böjtfő szerda, hamvazószerda, a húsvét előtti 7. vasárnap utáni szerda’ és ‘böjtfő vasárnap, a húsvét előtti 6. vasárnap’, böjtközép ‘a húsvét előtti harmadik vasárnap előtti szerda’, kántorböjt ‘negyedévenként egy meghatározott hét három napjára terjedő böjt’. Böjti napokról vett régies hónapneveink: böjtelő hava ‘február’, böjtmás hava ‘március’. A böjti réce (Anas querquedula) vonuló madár, s szaknyelvi nevét onnan kapta, hogy hozzánk kora tavasszal, általában márciusban, böjt idején érkezik. A böjt szó ecetes, savanyú, olykor korpás, máskor aludttejes, megint máskor gyümölcsös levesételek, egykor böjti táplálékok meghatározásában is előfordul (cibere, keszőce, kiszi, kudari, zsufa). A farsang definíciójában is legalább közvetve szerepel a böjt, mivel vízkereszttől hamvazószerdáig (a böjt kezdetéig) tart.

A farsangtól húsvétig tartó nagyböjtöt a néphagyomány „Cibere vajdának” (a böjti ételnek) „Konc királyon” (húsos, zsíros eledeleken, farsangi torkosságon) aratott győzelmeként jelenítette meg. A böjt befejezését pedig Európában nemzeti ételjelképekkel ünnepelték (német Hans Wurst ‘Kolbász János’, francia Jean Potage ‘Leves Jancsi’, magyar Paprika Jancsi). Az ételjelképek a feltámadás megjelenítői, s gyakran valami apróból, felaprítottból, eldörzsöltből keletkező dolog a jelképnek választott étel. 

A ‘reggeli’ jelentésű szók több európai nyelvben szó szerint ‘böjtszegés’ jelentésűek (francia déjeuner, spanyol desayuno, katalán desdejuni, angol breakfast), s az éjjeli böjtöléssel állnak kapcsolatban. A mauritiusiban (francia alapú kreol nyelv) karem ‘böjt’, s a francia carême (ófrancia quaresme) folytatása, ami a latin quadragesima ‘negyvenedik (nőnemben)’ szóból jön (ami utal a keresztényeknél, mégpedig katolikusoknál szokásos húsvét előtti negyvennapos böjtre), s egyaránt jelöli a szigeten a keresztények húsvét előtti nagyböjtjét, a muszlimok ramadán hónapját betöltő böjtjét és a helyi hinduknál is szokásos, a holi ünnepet kísérő táplálkozási élőírásokat. (A mauritiusiban a ‘böjt’ és a ‘negyven’ jelentésű szók, a karem és a karant között az etimológiai kapcsolat már nem átlátható. A régi magyar nyelvjárásokból is ismert viszont a negyvenel ‘húsvét előtt negyven napon át böjtöl’ szó.) Mauritiuson a helyi kreolban már a munkamegoszás átszervezését követően tidezene ‘reggeli’ (szó szerint, etimologizálva ‘kis böjtszegés’), dezene ‘ebéd’. Mindenesetre a karem szó átfogó, a különböző vallási szokásokra egyaránt használatos jelentése bizonyíték a böjt egyetemes jelentőségére. A franciában a carême mellett ‘böjt’ jelentésű még a jeűne, amely a kései latin ieiunus ‘koplaló, éhező’ folytatása. A germán és szláv kifejezések a tartás, megtartás fogalmára vezethetők vissza. (Germán például az angol fast, német Fasten ‘böjt’, szláv például az orosz poszt, cseh pűst ‘böjt’, szlávból átvétel a román post). A magyar böjt a középfelnémet bíht ‘gyónás’ szó átvétele, a böjt és gyónás intézménye közötti, érintkezésen alapuló névátvitelt valósítva meg. Hasonló az átvitel, a metonímia a gyón etimológiája esetében, mely az ótörök juwun ‘mosakodik, tisztálkodik’, s nem a szintén ótörök jonga ‘vádol’ átvétele. A böjt régi neve volt még a sanyargatás is, sőt ezt fejezhette ki a koplalás szó is.

Galambos Kristóf

A tíz legszebb magyar szó

A mai nap a magyar költészet napja, ennek apropóján adjuk közre Kicsi Sándor András nyelvész írását a tíz legszebb magyar szóról. Kommentben várjuk kedves olvasóink véleményét: szerintetek melyek a legszebb magyar szavak?

Korszerűtlen elmélkedésnek számíthat a tíz legszebb magyar szón töprengeni, pedig a kérdés újabban internetes fórumokon is felmerül. A jelöltek felvételekor jelentésbeli és hangzásbeli szempontok rivalizálnak. Az addigi eredményeket Szépe György (1959) és Zolnai Béla (1964: 52–54) foglalta össze, egy újabb gyűjtést pedig Laczkó Mária adott közre (2009).

A tíz legszebb magyar szó első listáját francia példára Kosztolányi Dezső állította össze: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír (1933/1999: 212, idézi Szépe 1959: 56 és Zolnai 1964: 53). Nem világos például, hogy a szív és a sír szót mint igét vagy mint főnevet vette-e fel. Kosztolányi maga is elismerte, hogy a lista önkényes: egyaránt jellemzi őt magát és a magyar nyelvet. Mindenesetre kiválasztott szavai rövidek, választékosak, versbe valók.

Kosztolányi Dezső listázta először a tíz legszebb magyar szót

A nyelvművelőként és stilisztaként ismert Fábián Pál huszonegy „kellemes hangzású” szót említett: alamizsna, álom, bazsalikom, lant, csillámlik, költő, zeng, balzsam, mosoly, remény, kellemes, kandalló, cimbalom, malom, lomb, pázsit, fülemüle, délibáb, alélt, szellő, csemege (1958: 152). Fábián is hangsúlyozta, hogy valamely szó kellemes vagy kellemetlen hanghatása nagyban függ az egyéni véleménytől.

1958-ban már véleménykutató ankét, egy hetilap körkérdésére adott válaszok alapján állítottak össze listát a szerkesztők a tíz legszebb magyar szóról: csend, csillag, fény, gyöngy, illat, könny, lomb, szelíd, szellő, tündér (Szépe 1959: 57, idézi Zolnai 1964: 53). Kosztolányi listájának tagjaival csak a gyöngy közös, Fábián Pál szavaival pedig csak a lomb. A beküldött szavakat megszámolva a következő listát kapták: szerelem, béke, szeretet, szabadság, szellő, édesanya, haza, szív, élet, csillag, továbbá tavasz, anya, álom, gyermek és hajnal (Szépe 1959: 57).

A gyöngy vajon tényleg egyike a legszebb magyar szavaknak?

Laczkó Mária egy budapesti peremkerületi szakközépiskolában, mind a négy évfolyamon (15–18 évesek körében) végzett felmérése szerint a tíz legszebb szó a szerelem, család, szeretet, gyönyörű, szép, szeretlek, virág, barátság, anya, csodálatos, továbbá kedves (2009: 117). Ugyanitt a tíz legcsúnyább szóra is rákérdeztek, s a válaszok között az iskolai környezetet tanúsítóak mellett bizony előítéletet mutatók is felbukkannak: kurva, halál, hülye, köcsög, ronda, szar, cigány, csúnya, buzi, geci, továbbá nyomorék, tanulás, iskola, bunkó, háború, betegség, buta, büdös (2009: 118). Bár a szép a nyelvben időhöz és helyhez kötött kategória, a szerelem az 1958-as (beküldött szavak) és a 2009-es listán egyaránt vezet, s mindkettőn megtalálható még a szeretet és anya is.

 Kicsi Sándor András

 

Irodalom

Fábián Pál 1958. A szóhangulat kérdései. In Terestyéni Ferenc (szerk.): A magyar stilisztika vázlata. Budapest: Tankönyvkiadó. 149–173.

Kosztolányi Dezső 1999. A tíz legszebb szó. Pesti Hírlap 1933. november 19. In Kosztolányi Dezső: Nyelv és lélek. Budapest: Osiris. 211–212.

Laczkó Mária 2009. A szavak ereje napjainkban. In Az anyanyelv az életemben. Egy pályázat legjobb darabjai. Budapest: Anyanyelvápolók Szövetsége – Tinta Könyvkiadó. 115–127.

Szépe György 1959. Melyik a legszebb magyar szó? In Bélley Pál (szerk.): Hasznos mulatságok 7. A nyelvek világában. Budapest: Gondolat. 56–57.

Zolnai Béla 1964. Nyelv és hangulat. A nyelv akusztikája. Budapest: Gondolat.

Híres névadóval rendelkező főételek, köretek és saláták – I. rész

Töltött fácán Széchenyi módra, szarvascímer Bocskai módra, Zrínyi módra készült tojáslepény és társaik

Az előző két bejegyzésben cukrászsütemények és a levesek neveit vizsgáltuk. Főételeket, köreteket és salátákat is gyakran neveztek el híres személyiségekről. Ilyen ételeknél a személynevek egy része az étel alkotóját jelzi, de a vendéglősökről, szakácsokról, cukrászokról nevet kapott ételek egy részéről is vitatható, hogy ők alkották-e az ételt, vagy csak róluk nevezték el. Az alkalmazott több tucatnyi személynév között ínyencek, államférfiak, hadvezérek, írók, zeneszerzők, művészek, arisztokraták szerepelnek.

A személyekről vett ételnevek döntő többsége a magyar gasztronómiában pontosan meg nem határozható időben, valamikor a XIX. század második fele és a XX. század közepe között keletkezett. Dobos C. József 1881-ben kiadott szakácskönyvében már említett Batthyányi (sic!), Csekonics, Károlyi, Pálffy, Szapáry, Széchényi (sic!), Zichy módon készített ételeket. Ami a nagy magyarokat illeti, Szent Istvánról (970 körül–1038) nevezték el a Szent István módra készült áttört burgonyagolyót, ami hús- és halételek körete. Nyilvánvaló, hogy a Hunyadi töltött rostélyos nevét Hunyadi Jánosról (1385–1456) kapta, de nem tudni mikor és ki alkotta. Hunyadinak egyébként „Több étel viseli a nevét, pl. töltött tojás hidegen, torta, szarvasszeletek”. A Zrínyi család valamely tagjáról kapta nevét a Zrínyi módra készült tojáslepény. Megfejthetetlen az is, hogy a borjúbordák Bethlen módra nevű étel az iktári vagy bethleni Bethlen család mely tagjáról kapta nevét. Az is csak valószínű, hogy a szarvascímer Bocskai módra a történelmi famíliából Bocskai Istvánról (1557–1606) lett elnevezve. Nyilvánvalóan Thököly Imréről (1657–1705) nevezték el a Thököly-koktélt.

Gróf Hadik András (1710–1790) tábornagy, fővezér, hadtörténetíró emlékét őrzi a bevert tojás Hadik módra és a libamájszeletek Hadik módon. Nem tudni, hogy a báró, majd gróf Nádasdyak melyikéről kapta nevét a Nádasdy-gombóc és a Nádasdy módra készült juhászpecsenye. A főnemesi Pálffy család valamely tagjáról, talán Pálffy Jánosról (1664–1751) lett elnevezve a Pálffy-rostélyos, Azt sem tudni, hogy a Károlyi grófok kiterjedt családjából ki volt a Károlyi-saláta névadója. Szakál László szerint Károlyi Mihályról (1875–1955) lett elnevezve a leves tojással, gróf Károlyi módon készítve, a Károlyi-káposzta, az említett Károlyi-saláta és a Károlyi-szeletek. A Wesselényi családból valószínűleg báró Wesselényi Miklós (1796–1850) emlékét őrzi a Wesselényi-karéj.

Az Esterházy-rostélyost egyesek Esterházy Miklós József hercegtől (1714–1790), mások Esterházy Pál Antal (1786–1866) hercegtől származtatják, megint mások szkpetikusak a névadó személyét illetően. Az Esterházy-rostélyos plebejusabb szellemű étlapokon fertődi rostélyos néven is szerepelt. Erdei Ferenc népies szakácskönyvében lényeges szociolingvisztikai vagy pragmatikai különbségre hívta fel a figyelmet: a rostélyos szó szerint rostélyon (és nem mondjuk nyárson vagy bográcsban) sütött húst jelent. „A konyhai-vendéglői rostélyos egészen más valami, az nem sütési módot jelent, hanem a marha egy bizonyos húsrészét (azt, ami a sertésnél a hosszúkaraj)” – magyarázta Erdei. Tehát marhahúsnál nagyjából a hátszín megfelelője.

eszter.jpg

Tovább olvasom

Jókai-bableves, Újházi-tyúkleves – na meg a fekete leves

A legutóbbi bejegyzésben híres személyekről elnevezett cukrászsütemények nevének eredetét vizsgáltuk – most ugyanezt tesszük, csak épp híres névadókhoz köthető leveseket veszünk sorra. Lássunk is hozzá!

A Jókai-bableves tarkababból, füstölt sertéscsülökkel, kolbásszal, csipetkével, tejföllel készült leveskülönlegesség. Jókai Mór (1825–1904) „füstölt (szopós) malac körmével szerette a bablevest, de egyrészt hol van ma ilyen, másrészt nem tudhatjuk, ki, melyik üzletben, mikor nevezte el a levest az íróról”. Jókai feleségéről, Laborfalvy Róza (1817–1886) színésznőről nevezték el a húsleves Laborfalvy Róza módra nevű fogást.

jokai_bableves.jpg

Az Újházi-leves avagy Újházi-tyúkleves Újházi (egyes forrásokban Újházy) Edéről (1844–1915), a neves színészről elnevezett, de nem általa kreált étel. Csirkehúsból (a legigazibb vén kakasból) készül, sok, nagyon finomra metélt tésztával, és a leveszöldségeken kívül gombával, zöldborsóval, kelvirággal, csirággal tálalva. Ecetes tormát külön adnak mellé. A Krúdy Gyula és Nagy Endre által többször is megírt eredetlegenda szerint Újházi a Wampetits (a későbbi Gundel) vendéglő séfjével együtt alakította ki, s a Nemzeti Színházzal szomszédos Pannónia Szállóban (Bp. VII. Rákóczi út 5.) is gyakran fogyasztotta. A Mesternek titulált Újházi szerepelt a század elején, majd az 1930-as években is Gottschlig Ágoston likőrkülönlegesség-gyárának, majd ennek cégutódjának hírdetőplakátján, kezében pohárkával, előtte a Gottschlig-rum jellegzetes üvegével, ezzel a felirattal: Marha, mondja a Mester, / Igyál Gottschlig-rumot!.

A Pethes-leves húsleves csontvelővel, egy szelet marhafartővel, zöldséggel, snittlinggel (metélőhagymával), finommetélttel; külön pirítóssal (tószttal) és ecetes tormával tálalva. Névadója Pethes Imre (1864–1924) színész, a Vígszínház, majd a Nemzeti Színház tagja, aki szívesen látogatta a vendéglőket. A Pethes-levest az ő halála után kreálták: Tarján Vilmos (1881–1947) újságíró és színházigazgató, a New York akkori bérlője, fiától, Pethes Sándortól kért engedélyt az elnevezésre.

Tovább olvasom