2018. május 29-én a TINTA Könyvkiadó könyvbemutatót tartott a Józsa Judit Galériában. Alább Balázsi József Attilának a bemutatón elhangzott, A közmondásferdítések ma című könyvet méltató előadásának írásos változata olvasható.

Nem mind Arany, ami János.[i]

A kötet a szerzőnégyes korábban különféle nyelvészeti fórumokon előadott vagy folyóiratokban megjelent munkáinak gondosan megszerkesztett, tömör foglalata. Négy részből áll: a bevezetés a műfaj kutatásának és terminológiájának bemutatása, a második rész a közmondásferdítések létrejöttének módjait taglalja, míg a harmadik az antiproverbiumokban megnyilvánuló humor típusait elemzi. Az összegzés kijelöli a jövőbeli kutatás irányait is. Végül a közmondásferdítések grafikus ábrázolásában mélyülhetünk el tizenhat oldalon át.

Ezt a gondolatmenetet követem én is az ismertetésemben.

Mint minden folklóralkotás, a közmondás (latinul proverbium) is számos változatban él. Akadnak szélesebb és szűkebb körben elterjedt variánsai. E változatok egyikének tekinthetjük az antiproverbiumokat, amelyek rendszerint megmaradnak az egyedi alkotás szintjén. Az antiproverbium Wolfgang Mieder német kutató (1944‒) sokak által jogosan bírált szakszava (német Antisprichwort, angol Antiproverb, 1983),[ii] hiszen az európai nyelvekben az anti- előtag többnyire a magyar ellen-, elő-, illetve -ellenes utótagnak felel meg. Azonban az antiproverbium nem ellenközmondás, hiszen maga is közmondás, bár valódi énjéből kiforgatva. Megértéséhez szükséges tudnunk eredeti alakját, miképp Karinthy Frigyes irodalmi paródiáit is csak a mintául szolgáló szerzők műveinek ismeretében élvezhetjük. A közmondás-elferdítés, illetve közmondásferdítés összetétel tudomásom szerint Balázs Géza firkálásokról írt, 1983-as és 1987-es tanulmányában bukkan fel először szakirodalmunkban.[iii]

Mémesített antiproverbium

Közmondások már az ókori íródeákok vesszeje alól is kikerültek, és az emberi bölcsesség e gyöngyszemei korán gúny tárgyává váltak. Az internet és a falfirkák korában kicsavart változataik már lépten-nyomon előfordulnak. A különféle nyelvek leggyakrabban átalakított közmondásainak listáit összevetve azt találjuk, hogy a tíz legnépszerűbb magyar közmondás közül három az angolban, kettő a németben, egy pedig a franciában is az első tízben szerepel. Ezek a következők:

Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik [iv]
Ki korán kel, aranyat lel
Aki másnak vermet ás, maga esik bele
Jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok
Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra

A közmondások kifacsarásának 37-féle módja lehetséges, egyetlen hang fölcserélésétől vagy elhagyásától kezdve több szó, illetve különálló mondat hozzátoldásán át a közmondások összevegyítéséig. Lássunk néhány példát: Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra; Ember tervez, de ki az Isten végez?; Ajándék lónak ne nézd a fogát, mert nem ismer, és megharaphat; A munka nemesít. Ezért én csak egy szegény paraszt vagyok.

Napilapjaink és folyóirataink különösen kedvelik a kíméletlenül megcsonkított közmondásokat, amelyek csupán a magvát (egyik jellemző minimális szókapcsolatát) tartalmazzák: Amit szabad Jupiternek; Más szemében a szálkát; Az alma a fájától.

Gyakran a proverbiumokra való utalás is elegendő üzenetük hatásos közvetítéséhez: A sánta kutya esete; Túzok és veréb; Két dudás.

"A Word elszáll, az írás megmarad"

A közmondás-összevonás során két vagy több közmondás elemeiből épül fel egy harmadik: Meghalt Mátyás király, úgy alussza álmát; Jó az öreg a háznál, de jóból is megárt a sok. Gyakoriak a szólásokkal vegyített közmondásparódiák is: Addig üsd a vasat, míg meleg, mert bottal ütheted a nyomát, ha hűlt helyét találod; Nézd meg az anyját, ha Isten is úgy akarja, ebül vész el.

Alkotóik filozofikusabb hajlamáról tanúskodik a szillogizmust tartalmazó, következő közmondásferdítés: Az idő pénz. A pénz beszél, a kutya ugat. Amelyik kutya ugat, az nem harap. Tehát az idő nem harap. Akkor miért van vasfoga?

A közmondás bővítésének angolszász és német nyelvterületen kedvelt típusa a wellerizmus (a szó első előfordulása 1839). Nevét a műfaj Charles Dickens Pickwick Klub című regényének (1836‒1837) egyik alakjáról, Samuel Wellerről kapta, aki sok ilyen kifejezést használt. Ez humoros, ironikus történet, szerkezetére a mondta N. N. betoldás jellemző. Három részből áll: a kijelentést követi a beszélő megnevezése, majd a szituáció rögzítése. A közmondás és a beszédhelyzet között ellentét feszül: „Tévedni emberi dolog” ‒ szólt a sündisznó, és lemászott a gyökérkeféről. Az Amerikai Egyesült Államokban a wellerizmusok egyik fő forrását a XIX. századi kabarétréfák jelentik, s (különösen az iskolások körében) léteznek találós kérdés formájában is. Akadnak wellerizmusok a nyugat-afrikai jorubáknál is.

A wellerizmus kifinomultabb fajtájában határozószó is található, amely egyszerre jellemzi a beszélőt és a beszélő közlését. Szereplője Tom Swiftly, azaz Gyorsagyú Tom, aki egy kalandregény-sorozat két szereplőjének, a Tom Swift nevet viselő apának és fiának nevéből ered. Az angol swiftie szó jelentése ’fürge észjárású, beretvaagyú személy’. Néhány magyar példa: „Beszélni ezüst, hallgatni arany” ‒ mondta Tom fémes hangon; „Aki keres, az talál” ‒ jegyezte meg találóan Tom; „Csak tudnám, meddig jár a korsó a kútra…” ‒ mondta megtörten Tom. „De nem törődöm vele” ‒ tette hozzá cserepes szájjal.

Közmondásferdítés egy (magyarított) filmcímben

Az eddigiekből is kiderült, hogy a közmondásferdítések jellemző vonása a humor. Különösen sok esetben aknázzák ki a szójátékokat:

• A hangzásbeli hasonlóságra (paronomáziára) épülnek a következők: A csaj nem jár egyedül; Tévézni emberi dolog; Aki mer, az nyel. A poliszémia és homonímia példái: Aki mer, az a főszakács; Egy feltűnően rövidlátó asszonyra mondta valaki: „A vak tyúk is talált férjet”;
• Az idegen nyelvekkel való játékra komikus versekben, dalokban számos példa kínálkozik. A legismertebb Petőfi Deákpályám című, Diligenter frequentáltam / Iskoláim egykoron kezdetű magyar‒latin verse. Közmondásfordítások is gyakran élnek vele: A Word elszáll, az írás megmarad; Ember tervez, Windows lefagy;
• Kedvelt a hang- és szóismétlés: A baj nem jár egyedül, mindig velünk jár; A rest nem rest rest lenni; Szemet szemért, fogat fogért. Szemfogat pedig szemfogért.
• Néha a közmondás változatlan, ám a hozzáfűzött magyarázat ellentétbe állítja elsődleges és metaforikus jelentését: A pénz beszél, azt mondja, viszlát.

A hatalmas, több száz adatot felvonultató tanulmány szerkezete világos, áttekinthető. Hibájául csak azt róhatom fel, hogy az idegen közmondásferdítések fordítását akkor sem adja meg, ha az nem szójátékon alapul. Így e példák zöme rejtély marad az angol, francia, német és orosz nyelvben és frazeológiában kevésbé jártas olvasók előtt. Közülük idézek néhányat:

Míg élek az életbiztosítással, remélek (Where there’s life insurance, there is hope); „Mindenki tévedhet” ‒ mondta a sündisznó, miután megpróbálta megkefélni a kefét (“Everyone makes mistakes,” said the hedgehog after trying to mount the hairbrush); „Ha Rómában vagy, tedd azokat a piszkos kis dolgokat, mint a rómaiak” ‒ mondta Mary romantikusan (“When in Rome do all the naughty things the Romans do,” said Mary romantically); Minden út rumhoz vezet (Alle Wege führen zum Rum); A pénznek nincsen szaga, mert mossák (Деньги не пахнут, потому что их отмывают); Az idő a legjobb orvos, de rossz kozmetológus (Время ‒ лучший доктор, но плохой косметолог).

A közmondásferdítések ma

S egy apró lejterjakab: a Chi va piano va sano ’Lassan járj, tovább érsz’ közmondás (41. old.) franciának van feltüntetve, holott olasz.

Ennyi fért tíz percbe. Ha a jelenlévők között akad, aki kedveli a tréfás megfogalmazásokat, az új palackba töltött óbort, nosza, ne habozzék: ízlelgesse, kortyolgassa az új alakot öltő, ismerős régi közmondásokat, miként eleink nevezték őket: agg szavakat.[v] Érdemes rászánni néhány órát az olvasásukra.

 Balázsi József Attila

[i] Székelytompai közmondás. A Toldik éjszakája című vers mottója. (Kovács András Ferenc – Tompa Gábor 2011. Transsylván pótdepressziók. Kétbalkezes szonettek [1993–2011]. Csíkszereda, Bookart Kiadó. 9.)

[ii] Vö. még finn anti-sananlasku, francia antiproverbe, horvát antiposlovica, indonéz anti-pepatah, norvég anti-ordspråk, orosz антипословица, spanyol antiproverbio, török anti-atasözü.

[iii] Balázs Géza 1983. Firkálások a gödöllői HÉV-en. (Magyar csoportnyelvi dolgozatok 18.) Budapest, ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke ‒ MTA Nyelvtudományi Intézete. 75; Balázs Géza 1987. A firkálások kutatása és nyelvi jellemzői Magyarországon. Magyar Nyelvőr 111: 330‒338. 333.

[iv] Elferdített változata ‒ Addig jár a korsó a kútra, amíg be nem vezetik a vizet ‒ egyben az első följegyzett antiproverbium a magyar szakirodalomban (Balázs 1983: 75).

[v] „Agg ſzó: régi mondás” (Baróti Szabó Dávid 1792². Kisded szó-tár. Második ki-adás, meg-bövítve. Kassán, Ellinger János’ betüivel. 6.). Hasonló elnevezésre vö. észt vana sõna “aggszó”.