A szekértől a buszig

Tótfalusi István most megjelent, Nyelvészeti ínyencfalatok c. könyve 54 fejezetet tartalmaz. Ínycsiklandozónak három fejezetet közreadunk blogunkon. (Ez a harmadik; az elsőt, amely a nyelvek szépségversenyéről szól, itt találjátok, a másodikat pedig, amely a "magyar" népnév eredetéről, itt.)

Nem a közlekedés vagy az utazás világába készülök elkalauzolni olvasóimat, de néhány jármű azért fel fog bukkanni fejtegetésünk során. A vége felé egy olyan jármű is, amelyhez a magyar embert kitüntető kapcsolat fűzi.

Hadd kezdjem azzal a kérdéssel, hogy magyar szó-e a trén?

Ma bizonyára kevesen gondolják annak, de szinte pontosan száz évvel ezelőtt fordítva állt a helyzet: kevés magyar akadt, aki ne hallott volna a trénkatonákról, akik a trén legénységéhez tartoztak. Mert száz éve az első világháború a közepénél tartott.

A trén pedig a katonáknál a hadtáp szállító részlege volt. Lovas szekerek tízezrei tartoztak ide, amelyek a hadra kelt ármádia ennivalóját, felszerelését és fegyveres munícióját szállították. Szekérhajtók, lógondozók, rakodók és persze a szállítmányt védelmező gyalogos katonák tartoztak ehhez az állományhoz.

Trén az első világháborúban
(FOTO:FORTEPAN / Babarczy Eszter adományozó)

A voltaképpeni trén a szekerek hosszú menetoszlopa volt, ahogy egymás után döcögtek száz- és ezerszámra, porban vagy sárban, esőben vagy hóban. Persze a hadi szállítás ötven vagy száz évvel korábban is így zajlott, és az osztrák hadseregben a magyar katonák egy része akkor is a trénnél szolgált, de maga a megnevezés csak a világháborúban lett eleven része sok millió magyar szóhasználatának.

Az ausztriai német Train, amelyből a mi trén szavunk természetes módon alakult ki, a francia train ugyancsak gondtalan átvételéből keletkezett. A francia szónak igen tág a jelentésköre, de a mi szempontunkból fontos értelme legkorábban, a középkorban a király, herceg vagy más kiválóság díszes kísérete volt, azoknak a sora, akik követték az élen járó nagyságot. Valahogy úgy, ahogy a király vagy főpap a díszes palástjának hosszú uszályát vonja maga után. Ebből érthető a szó származása is: forrása ugyanis a latin trahere ’húz, von’ ige, azaz ennek a gyakorító traginare származéka. Ebből a magánhangzók közti g kiesett, így lett a traîner, azaz ’vonszol’ ige, és belőle keletkezett a train főnév. Ebbe az alakba pedig idővel belefért ’a hadtáp szekereinek menetoszlopa’, majd a vasúti vontatás feltalálása után, az egymás mögött sorakozó kocsik folytán a ’vonat’ jelentés is. Azóta ez a train elsődleges értelme, és ma már nemcsak a francia nyelvben, hanem az angolban is változatlan alakban és jelentésben szerepel.


Train, azaz 'vonat' a Dösenbach viadukton
(FOTO:FORTEPAN / Széman György adományozó)

Az angolban egyébként igen korán megjelent a fentebb említett ófrancia ige, a traîner is, szintén train alakban, és egyebek mellett arra a tevékenységre vonatkozott, hogy növényi ágakat és indákat kihúzva bizonyos irányú növésre késztetünk, és ily módon formáljuk, alakítjuk őket – például a falat vagy egy állványt rózsával befuttatunk. Jóval később bukkant fel ennek nyomán a lóversenyzők közt egy új jelentés: bizonyos célszerű gyakorlatok módszeres ismétlésével a ló fizikai erőnlétét fejleszteni, teljesítőképességét fokozni. Nem sok idő kellett hozzá, hogy az ilyen fejlesztés a sportoló emberek körében is elterjedjen, s végül nélkülözhetetlenné váljon. Ezeket a gyakorlatokat a trainer alakította ki és végeztette el versenyzőivel, maga a gyakorlás pedig a training nevet kapta angolul. A sport nagyarányú térhódítása idején, a tizenkilencedik század végétől ezek a műszavak megjelentek a magyar nyelvben is tréner és tréning alakban, majd a német trainieren átvételével a treníroz, végül vele párhuzamosan a tréningezik ige.

A huszadik század első felében kisebbfajta nyelvújítás indult a sport nemzetközi, főleg angol (a vívásban francia) eredetű szakszókészletének magyarítására. Ekkor lett a startból rajt, a finisből hajrá, a backből hátvéd, az asszóból támadás és a tusból találat. Ennek a törekvésnek a lendülete elsöpörte a trénert és a tréninget is a treníroz igével együtt. Ma már csak edzünk az edzésen az edző irányításával.

Az viszont különös, hogy az idők során, számunkra szintén váratlanul, a trainer Angliából és Amerikából is eltűnt. Évtizedek óta csak a coach található a helyén. Vagyis a ’kocsi’.

De miért kocsi az edző?

Azért, mert a tizenkilencedik században az oxfordi egyetem diákszlengjében így nevezték a magántanárt, aki jó pénzért vállalta egyes diákok felkészítését valamely vizsgára, akik aztán, az illető jó kapcsolatainak köszönhetően, biztosan sikerrel jártak. A gúnyos elnevezés arra célzott, hogy az ilyen tanár mintegy „kocsin” szállította át klienseit, a vizsga nehézségeit megkerülve. Később a szó jelentése tágult, minden felkészítő tanárt így neveztek, legvégül a szó átkerült a sportnyelvbe, és elnyerte a ’sportolókat versenyekre vagy mérkőzésekre felkészítő szakember’ jelentést.

Tótfalusi István: Nyelvészeti ínyencfalatok

 

Maga a coach az angolban eredetileg négylovas kocsit jelentett, a modern korban a társasutazáshoz használt autóbuszt nevezik így. Magyar vonatkozása annyi, hogy a dunántúli Kocs község neve szerepel benne. Ebben a faluban, Komáromhoz közel, a tizenhatodik században olyan könnyű és gyors járású négylovas szekérfélék készültek, hogy nevük, a „kocsi szekér” első eleme Európa-szerte több nyelvben meghonosodott: német Kutsche, spanyol coche, francia coche – az utóbbi került át az angolba coach formában.

(A fenti bejegyzés a Tótfalusi István Nyelvészeti ínyencfalatok c. könyvében szereplő egyik fejezet terjedelmi okokból rövidített változata. Szeretnéd elolvasni a teljes írást, illetve 53 hasonlóan érdekes fejezetet? A könyv megvásárolható a TINTA Könyvkiadó webshopjában 20% kedvezménnyel itt.)